A csatai Romano Kherben

„Így dukál ez – mondja István –, hogy barátsággal fogadjuk és betessékeljük az érkezőt, mert sajnos még most, 2017-ben is előfordul, sőt általános, hogy a falusiak a kapun keresztül beszélgetnek a cigány emberrel. Ez a nap különösen alkalmas arra, hogy oszoljon az előítélet, és helyét az elfogadás vegye át. Van mit tanulnunk a gádzsóktól, és nekik is tőlünk.”

A fiatalok behozzák a roma zászlót, és Farkas Gábor elénekli a Gelem, gelem kezdetű roma himnuszt. A gyerekek szavalatai és hegedűjátéka után Babindák Ernő Mi történt 1971-ben Londonban? című előadását hallgatjuk meg. Szól az I. Roma Világkongresszusról, melyen a jelenlevők kinyilvánították, hogy a különböző cigány népcsoportok egymást kölcsönösen testvérként fogadják el, és egy nemzet tagjainak tekintik magukat, a roma nemzeti jelképekről, a himnusz keletkezéséről és az Opre Roma! Fel, romák! jelmondatról, amely a roma nemzettudat ébredésének szellemében született.

Amíg a szervezők Gyöngyössy Bence Cigány törvény című játékfilmjének vetítésére készülődnek, szétnézek a házban. A játszószobában zajlik az élet. Rögtön maguk közé is fogadnak a gyerekek, mutatják kedvenc játékaikat, és mesélik, hogy azért szeretnek idejárni, mert itt olyasmikkel játszhatnak, amik otthon nincsenek. A konyhában sürgés-forgás, készül a szendvics, tálcára kerül a pogácsa.

Cigány Szívek

A rövid szünetben Babindák Istvánnal, a Cigány Ház mindenesével és a Romane Jile (Cigány Szívek) polgári társulás elnökével beszélgetek.

„Örülök, hogy a polgármester és sokan mások is velünk ünnepelnek. Ilyenkor úgy érzem, a sziszifuszi munka, amelyet a polgári társulásban végzünk, tán nem hiábavaló. Közel húszéves szervezet vagyunk, tevékenységünknek három pillére a kultúra ápolása és folytatása, az oktatás és a munkahelyteremtés. Sokszor szárnyalunk, de aztán jönnek a hullámvölgyek, amikor az ikszedik pályázatunk sem lett sikeres, amikor a szociálisan rászorultaknak maguknak kell előteremteniük a fellépőruhákat, amikor a gyerekeken az akaraterőt kérjük számon, közben pedig korog a gyomruk az éhségtől.

Oktatási programunkban ösztönözzük a cigányokat a roma nyelv »visszatanulására« már csak azért is, mert a magyarul beszélő romák ősei az ún. kárpáti cigány nyelvet beszélték, amelyik az egyik legdallamosabb, és nemzetegységesítő szerepe van. Emellett fontos megőriznünk magyarságunkat – apám »mellét döngető jó magyar« volt, akitől sokat tanultam. Magam is magyarul írok és gondolkodom, bár van cigány nyelven írt verseskötetem is.

Társulásunk 17 éve szervez szavalóversenyt, ahol a szavalók cigány költők verseit adják elő. Büszke vagyok, hogy olyan versenyt sikerült indítanunk és életben tartanunk, amely iránt évről évre nagyobb az érdeklődés.

Nem győzöm hangsúlyozni a szülőknek, hogy a műveltség milyen fontos az életben való sikerességhez. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a roma gyerekek rendszeresen látogassák az iskolát, és egyre jobb tanulmányi eredményeket érjenek el. Ezért hoztuk létre felzárkóztató programunkat. Önkéntes nevelők foglalkoznak a gyengébb tanulókkal. Talán ennek a munkának is köszönhetően nőtt a középiskolát és egyetemet végzett cigány fiatalok száma, de sajnálattal kell megállapítani, hogy ők is nehezen kapnak munkát. Ezért sok szülő nekem szegezi a kérdést: mire ment ez vagy az az iskoláival? Fiam, aki jogi asszisztens, sosem dolgozott a szakmájában, mert ugye kinek kell ma cigány jogász? Az is járható út a felemelkedéshez, ha muzsikus cigány gyökereinkhez térünk vissza, de a cigányság körében is hanyatlik az értékes zene iránti igény. Mit tehetünk olyan korban, amikor Bódi Guszti az első számú sztár? Változás azért az utóbbi években mégis tapasztalható, egyre több cigány gyerek jár zeneoktatásra, és ez reményre ad okot.

Megbocsátás és szeretet

Tudvalévő, hogy a cigányok élete az égiekre épül. Zászlónkban a kék szín és a sorskerék szimbólum is erre utal. Otthonaink telis tele szentképekkel, szobrokkal, bár templomba kevesen járnak közülünk. Hogy ismerjék is vallásukat, Bohák Ildikó református hitoktató tart a gyerekeinknek igehirdetést, mindannyiunk megelégedésére. Utoljára hagytam, de nagyon fontos tevékenységünk még az átképző tanfolyamok szervezése. Legutóbb két cigány ember tudott ennek segítségével asztalosként elhelyezkedni.”

Be is fejezzük a beszélgetést, mert kezdődik a vetítés. A balladai hangulatú film egy öreg cigánynak a lányaiért, a régi létformáért vívott harcát meséli el. A halálmadárra való várakozását, de az csak akkor jő el, ha beteljesedik a cigány törvény, a lét örök törvénye: a megbocsátás és a szeretet.