Vendégünk a zenével gyógyító

vendég

Paár Julianna énekest számos neves nép- és világzenei formáció tagjaként, vagy vendégeként ismeri a koncertközönség (Tárkány Művek, Dalinda, Hangoló – Kerekerdő), több nemzetközileg is sikeres, toplistás album kapcsolódik a nevéhez.

Ezenfelül már öt éve főként mint okleveles zeneterapeuta tevékenykedik. A Hangoló Zeneterápia néven közvetlen, személyes hangvételű, ugyanakkor szakmai jellegű felületein gondolkodik és hívja közös gondolkodásra követőit, olvasóit.

Mi történik akkor, ha a gyerek hangoktól, zenétől elzárt környezetben szocializálódik? Milyen rövid- és hosszútávú következményei lehetnek egy ilyen gyermekkornak vagy időszaknak?

Nehéz elképzelnem ilyen helyzetet, mert alapvető, ösztönös kapcsolódási formának tekintem a zenét. Valahogy úgy lehetne megfogalmazni, hogy a hang egy kisgyermek számára ugyanolyan testi-lelki szükséglet, akár az érintés, a táplálás. Az édesanya hangján keresztül megtapasztalt közelség, az intimitás egy olyan minősége, ami nagyon erősen hat a belsőnkre, segíti az épülését, fontos szerepe van a kötődés alakulásában, az érzelmek és tudattalan tartalmak megélésében, kifejezésében. Gondoljunk csak bele, hogy egy beszélni még nem tudó, de belső folyamatok százaival dolgozó gyermek – aki épp saját érzelmeit, hangulatai minőségét tapasztalja és tanulja meg mederbe terelni – milyen fontos kapaszkodót kaphat egy nem beszéd általi eszköztől, jelen esetben a zenévé rendeződő hangoktól. Egy zenétől – és ezalatt érthetünk minden egyéb, nem csupán zeneinek szánt hangot is – elzárt gyermek esetén el tudjuk képzelni ezeknek a folyamatoknak a teljesen ellentétes lefolyását, az egész személyiségünket, emberi kapcsolatainkat érintő hatásait.

A zenei tevékenységek gyerekekre gyakorolt élettani, neurológiai hatásai vitathatatlanok. Mely képességek fejleszthetők kizárólag zene által? 

A gyermekek fejlesztésének, úgy hiszem, mindenképpen több csatornán keresztül kell történnie. Mivel a gyerekek egyfajta mindenre kiterjedő, globális érzékeléssel, valamint az érzékszervektől független jelleggel tapasztalják az őket körülvevő világot, és egészen összetetten jelenítik meg, majd építik be a saját személyiségükbe az összegyűjtött információkat, ilyen jelleget kell, hogy öltsön a fejlesztési módszerük is – ha az indokolt. Az indokoltságot azért emelem ki, mert sokszor a szülők késztetést érezhetnek saját gyermeküket különféle fejlesztési folyamatnak alávetni. Fontos hangot adni annak, hogy a tipikus fejlődésű gyermek esetében nem indokolt semminemű fejlesztés. Mondhatjuk úgy is, csupán annyi a feladatunk, hogy teret adjunk a fejlődésnek. Emellett a zenélés folyamatában – legyen az aktív vagy passzív jellegű – több csatornás minőségben vagyunk jelen. Tehát nem tudom azt mondani, hogy vannak képességek, melyeket csak a zene mozgat meg, viszont nincs olyan készségünk, melyre az aktív zenélés ne lenne pozitív hatással.

Egyre több statisztikai adat támasztja alá, hogy a koronavírus-járvány óta nőtt a gyerekekre gyakorolt családon belüli erőszak aránya. Szerinted a zene mennyiben segíthet hozzá a trauma későbbi feldolgozásához?

Azt hiszem, első körben a szülők lelkét kellene kicsit ápolni, az ő egyéni traumáikat feldolgozni, mintát és lehetőséget adni nekik az önismeretre, hogy ők is mintává tudjanak érni. Az ember sokszor a saját gyermekkorából származó feldolgozatlanságot viszi tovább a szülő-gyermek kapcsolatába. Ez egy rendkívül érzékeny, ugyanakkor kiemelkedően fontos téma. Egy gyermekre irányuló abúzus sokféle lehet. Ahány helyzet, ahány trauma, ahány lélek, annyiféleképpen dolgozzuk fel, vagy nyomjuk el őket saját magunkban. A zene – mint már említettem – a nem beszéd általi jellegéből fakadóan meg tudja szólítani azokat a tudatalatti rétegeket, ahová az ember apró gyermekkortól kezdve gyűjtögeti kisebb-nagyobb sérelmeit. Mint egyfajta oldószer, beszivárog a rétegek közé, átjárja, fellazítja, elegyíti a tartalmakat, és egy emelettel feljebb hozza őket. A zeneterápiának itt van kulcsszerepe a trauma feldolgozásában. Gyakorlatilag előkészít a szóbeli terápiára. A gyermek számos esetben családi tünethordozó. Saját tapasztalataim szerint legtöbbször felügyeletre van a legnagyobb szükség. Egyfajta mederre, amiben szabadon, gátlások és elvárások nélkül jelen tud lenni, később pedig kitenni saját belső folyamatait, érzéseit, indulatait. Ennek legegyszerűbb gyakorlata lehet egy szabad vagy célirányos improvizáció, amolyan rögtönzött zenei folyamat, hangszerekkel, énekléssel, hiszen itt nem a professzionális zenészek gyakorlataira kell gondolni. Egy zeneterápiás folyamatnak nem előfeltétele a zenei tudás, sőt. Emiatt ez a fajta játék a hangokkal egy külső szemlélőnek könnyen tűnhet zajnak, káosznak. De ha egy ilyen zenélés belső szerkezetét – vagy épp szerkezetnélküliségét –, dinamikáját, mintázatait, valamint a zenélő viselkedését, jelenlétét, társas esetben interakcióit helyezzük fókuszba, így rögtön más megvilágításba kerül az egész folyamat. Egyszerűen azt kell megértenünk, hogy zenélés közben önkéntelenül is önmagunk vagyunk. Mondhatnánk: „Az vagy, amit zenélsz!”

És hogy lehet célirányosan zenére nevelni a gyerekeket? Vajon a hivatásos zenei pályára való felkészítés ösztönöz, vagy ellenkezőleg, demotivál?

Személy szerint annak a híve vagyok, hogy szeretettel, nyitottsággal, példamutatással lehet a legeredményesebben nevelni. Zenére nevelni, mindezek mellett csak zenével, illetve a saját zenéhez való viszonyunk által lehet. Mivel az ember alapvetően muzikális lény, ösztönösen nyúl a hangokhoz, használja őket önkifejezésre, információátadásra, szórakozásra az első pillanattól fogva, elég csupán a zene iránti nyitottságot, befogadóképességet erősítenünk a gyerekben. Zenésznek nevelni, az nehezebb kérdés. Nem mindegy a motiváció sem a gyermek, sem a szülő, sem pedig a pedagógus részéről. Nekem alapvető problémáim vannak a jelenlegi zeneoktatás szemléletével. Szerintem a két legfontosabb elemével – a muzsikával és magával a muzsikáló emberrel – kapcsolatban veszítette el lényeget. Helyettük viszont a lecsupaszított, rideg technika, az érzelmi belehelyeződést mellőző futószalagjelleg, és a mindent átható versenyszellem került középpontba. Így, inkább azt mondanám, kevésbé motiváló egy fiatal számára. De egyrészről ez szubjektív megélés, másrészről pedig hiszem, hogy a tehetség búvó patakként utat tör magának.

Ha értékelned kellene a zenét a közoktatásban, mit látsz: kielégíti-e a szakemberek elképzeléseit?

Egyszerűen méltatlannak gondolom. Észre kellene vennünk, hogy a zene mindenki számára adott eszköz: főként önmagunk megismerésére, társas kapcsolódásaink megélésére. A zeneóra lehetne közösségi élmény, de legtöbbször elcsigázott, kiégett, az éneklést, közös zenélést, életrajzi adatokra cserélő pedagógusokkal találkozunk. Miért? Mert alsóbbrendű, tölteléktantárgyként van kezelve az ének-zene, ezáltal maga a tantárgyat átadó pedagógus is. A közoktatásban jelenleg nem szempont sem az önismeret, sem a társadalmi érzékenység, melyek megtámogatására az ének-zene óra kiváló platform lehetne.

Zenei szempontból milyen az ideális élettér egy gyerek számára?

Minden kisgyermeknek egy saját hangját használni nem félő, szabadon éneklő, dallal (is) ölelő édesanyát kívánok. Ennél több nem kell.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 43. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?