Kínai kémbombák

Az egyik botrány újfent a német radikális jobb, az orosz- és Kína-barát Alternatíva Németországért (AfD) párt körül tört ki. A most is európai parlamenti képviselő és a júniusi választáson az AfD listavezetőjét, kabinettagját, Maximilian Kraht elvitték azzal a gyanúval, hogy a kínai belbiztonsági minisztérium munkatársa, vagyis kém. 

Hogy a kínaiak ilyen magas szinten hosszú évekre beépültek, és az Európai Parlament Kína-politikáját próbálták meg befolyásolni, azt mutatja, hogy egyáltalán nem bízzák a véletlenre és pár nemzetközi találkozóra a dolgokat. Kőkemény politikai befolyásszerzés, és legyünk benne nyugodtan biztosak: ez történik a nemzeti parlamentek szintjén is. Csakhogy ritkán buknak meg ennyire látványosan. Ez viszont figyelmeztető jel mindazon nemzeti szolgálatoknak, akik még komolyan gondolják és helyesen értik a nemzeti szuverenitást, hogy ideje kigyomlálni a mélyre hatolt kínai kémeket. 

Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy a szuverenista narratívát boldogan használó AfD-ről két héten belül kiderült, hogy kínai és orosz kémek dolgoznak a párt soraiban. Ezt úgy is érthetjük, hogy az európai érdek ellenében megfogalmazott szuverenitás a harmadik országok érdeke. Még egyszerűbben: Moszkva és Peking fizeti az euroszkepticizmust, ahol csak tudja. 

A másik botrány bizonyos szempontból még aggasztóbb. Részben azért, mert sajnos azt mutatja, hogy a német önvédelmi reflexek még mindig gyengék. Két német, de kínai befolyás alatt álló vállalkozás ugyanis régóta szerződéseket kötött németországi vezető egyetemi kutatóközpontokkal, hogy katonai szintű ipari titkokat „vásároljanak”. Így egy hadihajó motorterveitől kezdve kettős felhasználású, amúgy exportkorlátozás alá eső termékek leírását szerezték meg. Ellopták az európai szellemi tulajdont. Az USA kongresszusi becslése szerint évi (!) 200–600 milliárd dolláros kárt okoznak a kínai ipari kémek. Az EU horizontális becslést nem közölt, de 2012–16 közt például a szellemi tulajdonok európai hivatala (EUIPO) évi 9,6 milliárd euróra taksálta a lopásból eredő piacvesztés kárát. 

A fő gond az, hogy előző héten Olaf Sholz Pekingbe látogatott, nem győzte beszuszakolni a német cégek vezérigazgatóit a gépébe, hogy újra üzleteljen Pekinggel. Csakhogy ez nem kapitalizmus, ez kommunizmus, ami ott uralkodik. Nincs tiszta üzlet. Először is pártérdekek, nemzeti érdekek és ipari érdekek vannak. Üzleti vezetőket egyik napról a másikra eltüntet a kínai szolgálat, vagy éppen tőzsdén döntenek romba valakit, ha a párttal szemben lép. Scholz azt hiszi még mindig, hogy a német ipart megmenti a kínai piac. A kínai piac 15 éve tökéletesen kannibalizálja a német és európai ipart, mi pedig ahelyett, hogy alternatívát keresnénk 15 éve, ezt támogatjuk, lelkesedünk és tapsikolunk hozzá. 

Döbbenetes rövidlátás, tragikus ipari jövőkép, súlyos lábon lövés. Budapesttől Berlinig ez a „business first” szemlélet a teljes önsorsrontás, amely minden évvel rosszabbodik, hiszen a meg nem hozott helyes döntések árát most már egyre nehezebb behozni.