Ha listát készítenénk az ezeréves magyar történelem Antikrisztusairól, Kun Béla biztosan dobogós helyre pályázhatna a jelöltek közül. Tehetséges politikus és főleg jó szervező volt, aki nem ismert kegyelmet, sem lehetetlent.
Valódi politikai kisbagger volt, aki Magyarország történetének egyik legkaotikusabb időszakában egy importált államformát vezetett be: a Szovjetunió után a világon másodikként tanácsköztársaságot hozott létre. Amellett, hogy nagyon sok ember haláláért felelős, a történészek szerint érzékeny személyiség volt, aki gyakran elsírta magát.
Ady korrepetálta
Legendák, anekdoták, elméletek és egy rakás kiirthatatlan tévhit keringett és kering életéről és munkásságáról. A legismertebbet Kosztolányi Dezső költötte az Édes Anna című regény kezdetére: Kun Béla arany karórákkal és ékszerekkel teletömött zsebekkel, repülőgépen menekül Magyarországról. Ez persze fikció. A valóságban a menekülés vonattal történt, Ausztriába. Viszont fikció az is, amit sokáig terjesztettek Kun Béláék hatalomátvételéről, nevezetesen hogy Károlyi Mihály államfőként önként a bolsevikok kezébe adta a hatalmat. Csunderlik Péter történész, az ELTE BTK tanára, a Politikatörténeti Intézet munkatársa tavaly márciusban történelmi sétát tartott Budapesten a Tanácsköztársaság kikiáltásának 99. évfordulója alkalmából. Kun Bélának is kiemelt figyelmet szentelt. Rámutatott többek között arra, hogy Károlyi Mihály, bár kétségkívül nem viselkedett túl határozottan, nem írt alá semmit, amivel a tanácsköztársaság létrejöttét szentesítette volna. Az általa kormányra engedett szociáldemokraták a tudta nélkül megegyeztek a raboskodó Kunnal, hogy közösen átveszik a hatalmat, Károlyi aláírását úgy hamisíttatták a lemondási dokumentumra.
Ennél azonban érdekesebb részleteket is találunk Kun Béla életrajzában. Például azt, hogy Zilahon a gimnáziumban a századforduló előtti években egy idősebb diák korrepetálta, akit Ady Endrének hívtak. Kun is a Szilágyságból származott, Kohn Bélaként született zsidó családba, és tizennyolc évesen magyarosította a nevét Kunra. Még tizennyolc éves sem volt, amikor már elköteleződött a munkásmozgalom és a baloldali ideológiák iránt, s belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. Kolozsváron és Nagyváradon is volt újságíró, cikkei miatt egy ízben fél év börtönt kapott. Jogot hallgatott, de tanulmányait nem fejezte be, 1914-ben pedig besorozták és elküldték a keleti frontra.
Lenin felfigyelt rá
Kun Béla 1916-ban orosz hadifogságba esett, az Urálon túli Tomszkba szállították, s a hadifoglyok közti agitátorok munkájának köszönhetően ő is egyre szélsőbb baloldali ideológiákat kezdett magáénak vallani. A forradalmi 1917-es évben már Lenin közvetlen közelében találjuk, megalapítja a bolsevik párt magyar szekcióját. Feltűnő jelenség lehetett, hiszen Lenin róla nevezte el azt az agilis, a bolsevik világforradalom eszméje iránt feltétel nélkül elkötelezett csoportot kuneristáknak, amelyben a párt korai időszakának olyan meghatározó tagjai voltak, mint Zinovjev és Kamenyev. Kun Béla befolyásos pozíciója ellenére is folyamatosan készült a magyarországi visszatérésre, hogy a lenini példa alapján hazájában is bolsevik hatalomátvételt valósítson meg. Ez pedig nagyon gyorsan sikerült is neki. 1918 októberében tér vissza Magyarországra, novemberben létrehozza a Kommunisták Magyarországi Pártját. Folyamatosan agitál, a szovjet pénzből propagandát folytat, és fegyvereket vásárol. Vagyis tudatosan építkezik és készül a hatalomátvételre azokban a hónapokban, amikor Magyarországra az első világháború elvesztését követően rászakad az őskáosz. Sorra mondanak le a kormányok, Tisza Istvánt lelövik, Károlyi Mihály pedig jó szándékkal, de nem túl nagy határozottsággal próbál csinálni valamit az egyre erősödő belső és külső politikai nyomás közben. Károlyi 1919 elején a szociáldemokratákkal alakíttat kormányt, Kun Béla pedig a kizsákmányolt dolgozók sztárja lesz, miután a rendőrök egy eldurvult munkástüntetés után kis híján agyonverik.
Viharos siker, viharos vég
Ahogy fent már utaltunk rá, hamisított aláírással mondatták le Károlyit, aki aztán félreállt, és külföldre távozott. Bár Kun a tanácsköztársaság 133 napja alatt hadügyi és külügyi népbiztos volt, a tényleges irányítást ő birtokolta. Sikeresen importálta a kommunizmus eszméjét Magyarországra, amire mint példátlanul gyors eredményre joggal lehetett büszke. Leszámítva persze a vörösterrort, mely vagy félezer ember halálát követelte (lásd keretes írásunkat).
A tanácsköztársaság bukása után 1919 augusztusának elején visszatért Moszkvába Leninhez, aki ismét kiemelten fontos feladattal bízta meg. Az orosz polgárháborúban az utolsó komolyabb fehér ellenálló egységet, Vrangel tábornok seregét kellett a Krím félszigetről eltakarítani. Ez sikerült is (azzal a szépséghibával, hogy Vrangel csapatai Törökországba vonultak át, onnan meg Nyugatra emigráltak), csakhogy Kun Béla itt bemutatta a polgárháborús vörösterror egyik legvéresebb epizódját, amikor a krími tatárok és egyéb civilek közül több tízezret öletett meg. Tavaris Béla Kun módszereit állítólag még Lenin is eltúlzottnak nevezte néhányszor. Viszont pozícióit a bolsevik pártban még megtartotta, és újabb külföldi missziót kapott: a szászországi bolsevik hatalomátvétel megszervezését. De itt már Lenin nem dicsérte meg, mert a vezető figyelmeztetése ellenére Kun türelmetlenül erőltette a hatalomátvételt, amit aztán nem is koronázott siker.
Sztálin megviccelte
Lenin 1924-es halála után Sztálin először megszilárdította pozícióját a pártban, majd hozzálátott a belső ellenségek (vagy annak vélt személyek) eltávolításához. Így a trockisták mellett Zinovjev és Kamenyev köreire is sor került. Kun Bélát talán el is feledik az évek során, Sztálinnak azonban volt egy veszélyes tulajdonsága: nem felejtett. Megjegyezte valószínűleg azt is, amikor Lenin egyszer egy katonai vitájukban Sztálinnal szemben Kun Bélának adott igazat. A harmincas évek elejétől kezdve a vezető üldözési mániája egyre nagyobb méreteket öltött. Kun Bélát a harmincas évek közepén egy jelentéktelen könyvkiadóba helyezték át, és érezhette, mi vár rá. Sztálin, a tőle megszokott hidegvérű humorral, még kétszer fel is hívta, egyszer 1936-ban, majd 37 nyarán, hogy „Kun, legyen már olyan kedves, és cáfolja meg az újságíróknak azokat a külföldi híreket, amelyek szerint őt letartóztatták”. Tavaris Kun ezt meg is tette, 1937 júniusában, néhány nappal Sztálin hívása után pedig letartóztatták. Halálának pontos időpontja ma sem ismert, 1938-ban vagy 39-ben következhetett be. És ha már ennyi furcsaságot leírtunk életéről, megemlítjük azt is (szintén Csunderlik Pétertől tudjuk), hogy Kun Béla kedvenc étele a tojásos nokedli volt, meggykompóttal.
Érzékeny, de kegyetlen
A kor ismerői szerint Kun Béla szentimentális és érzékeny lelkületű ember volt, aki a halálos ítéleteket is sokszor sírva vagy könnyekkel küszködve írta alá. Nyilvánvalóan tudott a magyarországi vörösterror minden szörnyűségéről, hiszen a rablásokat és gyilkosságokat közvetlenül elrendelő népbiztosok (Szamuely Tibor, Korvin Ottó, Lukács György) a bizalmasai voltak. Magyarország a tanácsköztársaság bukása után Ausztriától 386 rendbeli gyilkosság, 16 rendbeli rablás, 6 rendbeli lopás és több rendbeli pénzhamisítás bűntette miatt kérte Kun Béla kiadatását (amely végül nem történt meg).
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.