Zuzana Čaputová ennek a megtestesítője, egyértelműen ezért nyerte meg a választásokat. Olyasmit képvisel, amire nemcsak a hazai közéletben, de még a politikai marketing kézikönyveiben sincs példa. Nem kerülte meg a kényes kérdéseket, azt is ki merte mondani, ami nem arat osztatlan sikert a választók széles rétegeiben, őszinte volt, és egyenes, ezért maradhatott végig önazonos. Külön dicséretére válik, hogy soha nem hangsúlyozta női mivoltát; ez inkább azoknak volt fontos, akik más érvet nem tudtak felhozni ellene. Mit akar ez a némber? – vélekedtek egyes hazai magyar közszereplők is a közösségi oldalakon, mert azt nem mondhatták, hogy a buta szőke. Azt sem, hogy csalt, lopott, állami közbeszerzéseken gazdagodott, hát azt mondták, hogy túl liberális, bevándorláspárti, talán még zsidó is. Čaputová pedig végig higgadtan cáfolt és magyarázott.
Magyar dilemmák
A vitaműsorokban elhangzott válaszait hallgatva végig arra gondoltam, hogy ő az a jelölt, aki nem akar mindenáron hatalomra kerülni, csak akkor, ha világnézete a választók számára is elfogadható. Az volt, de ne legyenek illúzióink: nem azért, mert Szlovákia ennyire haladó gondolkodású, szabad szellemiségű és toleráns. Inkább megkeseredett, végtelenül csalódott és kiábrándult. Úgy általában az egész kormányból és hatalmi játszmáiból, magyar térfélen pedig a megalkuvásokból és a megosztó gyűlöletbeszédből. Fico, Danko, Kotleba, Harabin és igen, Bugár Béla és Menyhárt József politikája elől is menekültek sokan Zuzana Čaputovához, s még többen szavazni sem mentek, mert már senkinek sem hisznek.
Az, hogy két magyar jelölt is indult, már eleve megzavarta a választókat, és sokakat elkedvetlenített. Csekély volt az esély, hogy akár csak egyikük is bekerülhet a második fordulóba, ehhez képest mindketten elég sokáig állták a sarat. Menyhárt József maga adta fel, aztán Bugár Béla is kihullott a rostán, végül kénytelen-kelletlen mindketten Zuzana Čaputovát támogatták. A Híd egyértelműen, az MKP burkoltan, úgy, hogy még a nevét sem merte kimondani. Nem is volt egyszerű dolga, mert Magyarországon, ahonnan az észt és a pénzt osztják, rögtön az első forduló után Soros bérencének, migránstámogató ultraliberálisnak nevezte őt a közmédia, Maroš Šefčovičban, aki pedig EU-biztosként megszavazta a migránskvótát, a konzervatív értékek őrzőjét és a nemzeti jogvédőt vélte felfedezni. Aztán a második forduló előtt Menyhárt azt nyilatkozta, hogy mivel a magyarok Čaputovát választják, mégiscsak meg kell előlegezni neki a bizalmat, és ekkor a fideszes hírgyárban is belátták, hogy talán nem akkor kell Fico mögé beállni, amikor már a saját emberei is eloldalognak tőle. A lényeget a legpontosabban a Smerből a jegybankba menekült Peter Kažimír fogalmazta meg: nem nevezhető sikernek, ha egy pártnak el kell határolódnia a saját jelöltjétől, hogy az ne bukjon meg csúfosan.
Folytatása a Vasárnap 15. számában!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.