„Csendes, tiszta, rendezett”

 Persze, a pillanatnyi helyzet nem mindig azonos az általánossal. Ráadásul az akkori állapotok azért jócskán megváltoztak.

Egyre több gyermek

Igaz, hogy a pártállami években (1981-ben) bezárt kisiskolát nem tudták újraindítani, s azóta a tanulók a szarvai vagy a somorjai alapiskolába járnak. Beszédes példája ez annak, hogy amit egyszer megszüntetnek, azt nehéz visszaállítani. Ráadásul a rendszerváltás óta a gyermekvállalási kedv, akárcsak más vidékeken, itt is jócskán megcsappant. De mint említettük, a dolgok változnak, és gyakran pozitív irányban. „A tárnoki óvodát hat éve sikerült újra megnyitni – mondja Horváth Attila, a falu fiatal polgármestere, aki tavaly ősszel időközi választásokon nyerte el a lakosok bizalmát. – Elődömnek, Tóth Imrének köszönhetően van ismét óvodája a falunak. Egy darabig stagnált, kevés volt a gyermek, de fokozatosan nő a létszám. Akkor 8 nebulóval indult, de napjainkban már 23 gyerek jár ide. Több nem is férne el benne. Ráadásul minden évben újítgatjuk az épületet. Először, három-négy éve tetőcserét végeztünk, amely igencsak időszerű volt, tavaly alulról kapott szigetelést, idén pedig bővítettük egy helyiséggel, ebédlőt kapott, majd az ablakok is ki lettek cserélve. Igaz, nem mind, de fokozatosan haladunk. Jövőre szeretnénk befejezni az ablakok és az ajtók cseréjét. Több mint ötven éves épületről van szó, így a villanyhálózat korszerűsítése is esedékes volna. Amúgy a környezete is nagyon szép, és a gyerekek élvezik az ittlétet.” A kedvező demográfiai változás hozadéka, hogy tavalyelőtt például 11 újszülöttet anyakönyveztek, s idén őszig négy apróság emeli a lélekszámot.

Új utcák

A több gyerek arról árulkodik, hogy a felnőttek, pontosabban a fiatalok száma is örvendetesen gyarapodik. Ezt tükrözi, hogy a közelmúltban két új utca nyílt, ahol takaros családi házak épülnek; a község ide szándékozik járdát építeni – mondja a polgármester. Járda egyebütt is elkelne, ráadásul az utak állapota sem mondható fényesnek, hiszen a község eldugottsága ellenére elég nagy az átmenő forgalom. Ennél még aggasztóbb, hogy sok gépkocsivezető nem tartja meg a sebességkorlátozást. A rendőrség ugyan ígérte, hogy segítségükre lesz, de ez nagyrészt ígéret maradt.

A község számbeli gyarapodása szerencsére nem elsősorban a beköltöző idegenek számlájára írható, bár jelennek meg érkező családok is, elsősorban a megüresedett házakat véve célba. A falu nemzetiségi aránya azonban emiatt nemigen változott meg, napjainkban 65 : 35% az őslakos magyarok javára. Ezt szeretnék is megőrizni, mert bár üres telkek még akadnak, – néhány rossz példát látva a környékről – nem szeretnék minden áron felduzzasztani a községet. „Így is sokkal többen vagyunk, mint néhány éve – mondja Horváth Attila –, hiszen már elértük az 500-as lélekszámot, s ha így folytatjuk, 4-5 év múlva mintegy tíz százalékkal több lakosunk lesz.” Az elején említett csönd és nyugalom kapcsán a polgármester megjegyzi: „Csöndes, tiszta és rendezett a falunk. Erről árulkodik az is, hogy a Kukkónia által meghirdetett versenyben a harmadik helyet sikerült megszereznünk.” A község ingatlanjai közül sikerült felújítani a községházát – említi –, aztán négy-öt évvel ezelőtt a ravatalozót. Két éve megépült a művelődési ház melletti játszótér, és a buszmegállók is újak lettek.

Közösségi összetartozás

Amilyen csöndes az októberi utca, olyan zajos tud lenni máskor a falu. Főleg év elején, amikor a civil szervezetek egymás után tartják rendezvényeiket. Januárban a futballisták kezdik a sort a focibállal, ezt ovibál, nyugdíjasbál és az öregfiúk bálja követi. Természetesen nemcsak a táncmulatságok jelentik a közösségi rendezvényeket, amelyek közt akadnak hagyománybontók is, mint például a tűzoltók kártyaversenye – itt a snapszer a főszereplő. A hagyományos dőrejárás tavaly elmaradt, de jövőre megtartják, és nem maradhat el a majális, a gyermeknap, míg a legnagyobb rendezvények talán az októberi búcsú és a falunap.

Szép, bár némi tatarozásra szoruló művelődési házuk van a tárnokiaknak. Ez az említett mulatságokon kívül elsősorban a helyi színjátszó kör terepe. A csoport Teátrum néven, Lamy János vezetésével már a községen kívül is aratott szép sikereket. A színjátszás hagyománya az iskola hiánya ellenére is folyamatos. A Mikulás-ünnepet kétszer is megtartják: külön az ovisoknak s még egyszer a lakosoknak. Akik pedig a disznótoros finomságokat kedvelik, nem hagyják ki a falu disznótorát. Két éve például Sztárnok-kupa néven tartottak focitornát – jó lenne megismételni –, a tavalyi karácsony fő attrakcióját pedig a Vermilion nevű zenekar szolgáltatta.

A polgármesterrel természetesen a munka világát is megemlítjük. A faluban jelenleg mindössze öt munkanélküli van. Nincs ezen mit csodálkozni, Somorja, Pozsony és Dunaszerdahely közelsége sok lehetőséget rejt magában. Tárnokot annak idején tipikus, halálra ítélt községként kezelték a pártállam korifeusai, s bizony nehéz volt talpra állni a fordulat évei után. A községházán a régi fotográfiákon látható egykori gazdakör, az iskolás gyerekek karéja, a búcsún részt vevők tömege arról árulkodik, honnan jöttünk, s mivé lettünk. A jelen munkálkodása pedig arra irányul, amivé lehetünk. A kis, életrevaló csallóközi településen járva nem a leépülésre gondol az ember, hanem arra, hogy kellemes lehet élni ebben az egykor az óbudai apácák által birtokolt községben, amely innen eredezteti szarvasos címerét is (42. zsoltár). Tarnuk földjét 1275-ben lakatlanként említették az okiratok, ám a jelen – bármily nehéz kort élünk is – rácáfol a történelmi párhuzamra.