Rekviem az SMS-ekért

Akkortájt ez volt az egyik érdekesség a lap december 27-i számában. Például 2011-ben csak december 24-én 27 millió SMS-t küldtek az szlovákiaiak, akkor még az MMS-t is ismertük, ma már sokan azt se tudják, mi volt az (pedig a szolgáltatás még létezik, csak senki se használja). 2016-ban már 42 millió rövid szöveges üzenetet küldtünk. Ki ne emlékezne még arra, amikor az is kérdés volt, hogy bírja-e a hálózat, és bizony volt, amikor csak késve érkeztek meg az ünnepi jókívánságot.

Ma már eljutottunk oda, hogy a szolgáltatók egy része nem is közli ezeket az statisztikákat – egyelőre csak a 4ka küldte el a számokat –, mivel minden bizonnyal folyamatosan csökkenő trendről kellene beszámolniuk, ami nem vet jó fényt a márkanévre. Egyedül az adatforgalom az, ami hasít, folyamatosan növekszik, és erről szól a trend.

Mert nem arról van szó, hogy elfelejtettünk volna ilyen, ünnepi jókívánságokat küldeni, csak ma már a csevegőappokon – képekkel, emojikkal, videókkal színesítve – írjuk meg ezeket, akár a korábbi 40–50 milliós számnál is nagyobb mennyiségben. Vagy a közösségi platformokat használjuk, kiírva az üzenetet, mintegy faliújságra, így aki látja, tudja, aki nem, az lemarad róla. Számoljuk össze, mennyi hívás volt az ünnepi időszak alatt, hányan próbálták meg azt a személyesebb megoldást, hogy telefonon, élő szóban kívántak kellemes karácsonyi ünnepeket? Valószínűleg a legtöbbünknél lényegesen kevesebben, mint korábban, amikor szenteste megannyi alkalommal csörgött a telefon, és mi is figyeltünk arra, senkiről se feledkezzünk meg.

Más időket élünk. A világ olyannyira felgyorsult, hogy néha azt érezzük, ideje lenne egy kicsit kiszállni belőle. Sokszor nem bírjuk már a pörgést, a folyamatos információáradatot, a percenként a telefonunkra érkező üzeneteket, videókat, push-információkat, a folyamatos akciókat, hírleveleket, a megannyi posztot stb. A TikTok, a közösségi média, az influenszerek világát éljük, ők diktálják, egyperces rövid videókban hadarják el a folyamatos trendeket, a divatot, hogy éppen mi a menő, és mi az, ami már ciki. Mit kell megvenni, milyen autókat, „rucikat”, csukákat, álombugyogókat érdemes beszerezni (mert neki már megvan), milyen menő randiappokra kell regisztrálni (természetesen ezek mind-mind VIP-opciók), hogy úgy érezzük, nem vagyunk elveszve, esetleg mi is vagyunk valakik. Mert ma már ez teszi az embert értékessé, milyen ruhákat visel, milyen trendeknek felel meg. Közben pedig eltűnt a személyes kapcsolat, a menőség egyelő azzal, hogy egyre magányosabbak az emberek, különösen azok, akik ezeken az applikációkon, közösségi felületen, a TikTokon töltik az idejük nagy részét, a legfiatalabb generációk. Így nem véletlen, hogy pont az ő körükben nőtt meg az öngyilkossági kísérletek száma, sokszor elérve, hogy a sok-sok virtuális barát már csak egy fekete szívecskével búcsúzzon tőle…

Talán érdemes lenne leszállni erről a vonatról, és megpróbálni újra visszatérni a személyesebb mindennapokhoz, amikor a csetelés helyett beszélgettünk, amikor egy ilyen párbeszéd felér egy testi-lelki felfrissüléssel, amikor igazi barátok nyújtanak segítséget a bajban. Félő, az (ünnepi) SMS-ek eltűnésével ennek a világnak, reménynek is búcsút inthetünk…