Mikolaj sörmeccse

Ján Mikolaj, a szlovák oktatási miniszter vélhetően jobban szereti a napi politika primitív sörmeccseit, mint az igazi focit. Ellenkező esetben eszébe nem jutott volna épp olyankor levelezni a tankönyvkiadókkal, amikor Szlovákia szomszédságában Európa futballgigászai mérkőznek egymással. Talán sokkal inkább vérre menően, mint ahogyan azt némely szlovák és magyar politikusok csinálják a saját közönségükkel.

Van némi különbség bizonyos közép-európai politikusok hol groteszk, hol pedig undort keltő iszapbirkózása, meg a labdarúgó Európa-bajnokság viadalai között, annak ellenére, hogy mind a focisták, s a politikusok is elsősorban önmagukért, s csak másodsorban a közönségükért húznak a kapura. Ez a különbség például az, hogy a magas szintű foci jellemzően csak kijelölt pályán, szigorú bírák felügyelete mellett zajlik, míg a politikai játszmák színtere korántsem ennyire behatárolt és szigorúan ellenőrzött. A focisták között továbbá csak elvétve akad alattomos szándékú, s ha mégis előfordul ilyen, idejekorán ki van tessékelve a játéktérről. A tehetségtelenek pedig oda sem szagolhatnak. A politikai sörmeccseken viszont igen-igen sokáig elsertepertélhet akár egy-egy ügyetlen hülye is, az alattomosakkal meg tele van a pálya, vagyis a parlamentek meg a minisztériumok. Miért lehet ez így? Csak azért, mert a politikai, politikusi teljesítményt nem elsősorban gólokban mérik, hanem azzal, hogy kinek mekkora a pofája meccs közben, meg utána a kocsmában…

Nem biztos persze, hogy Ján Mikolaj egy selejtes amatőr focista, azaz politikus lenne. Igen nagy kár viszont, hogy most szánta el magát a legalattomosabb faultokat idéző mutatványra, amikor fajra, nemre, nemzeti hovatartozásra való tekintet nélkül egy igazi, jó értelemben vett cirkusszal foglalatoskodik Európa, sőt szinte az egész civilizált világ. Az egyetemi oktatóból miniszterré lett politikushoz ugyanis rendkívül méltatlan, hogy pártja, a Szlovák Nemzeti Párt legprimitívebb választóinak szintjére lealacsonyodva, újra egy olyan buta vitát gerjeszt, amelynek távolról sincs köze a nemes sport- és politikai teljesítményekhez. Sőt, kizárólag az egyre inkább kiveszőfélben levő futballhuligánok érzelmi és értelmi szintjén vegetáló politikai kemény magnak szolgáltat muníciót, akár utcai verekedésekhez is… Igen, az oktatási miniszter rendelkezése, amely szerint a szlovákiai magyar tankönyvekben ezentúl jellemzően csak szlovák helységnevek szerepelhetnének, semmi másról nem szól, mint a primitív szlovák híveknek és pandanjaiknak a hasonlóan ösztönlények alkotta „magyar ellenségnek“ szánt öncélú provokációról. Pedig egy oktatásügyi miniszternek kellene a legutolsó embernek lennie, aki komolyan gondolja, ha a szlovákiai magyar gyerek Štúrovo helyett Párkányról, Bratislava helyett Pozsonyról tanul a tankönyvéből, akkor ettől Szlovákia majd megszűnik létezni. Ha viszont valóban komolyan gondol ilyesmit, mielőbb le kellene magát kérnie a pályáról. Persze, ha csak a balhé kedvéért rugdalózik, akkor is. Ha szereti a focit, vagyis a napi politika primitív sörmeccseit, ha csak egy félkegyelmű menedzsert szeretne kielégíteni… Barak László