Meggyötört Szlovákia

Valósággal sisteregtek a közösségi hálók az elképesztő gyűlölködéstől és a megszámlálhatatlan rém- és álhírtől. Ezeket olvasva az elfogulatlan szemlélő joggal kérdezheti: vajon miért dőlnek be sok százezren megalapozatlan mendemondáknak, miért a nyilvánvalóan gonosz bejegyzések, miért nem hisznek a neves infektológusoknak és más szakembereknek? Robert Bezák nagyszombati emeritus püspök találóan jegyezte meg a Denník N-nek adott interjúban, hogy azoknál, akik a vakcinázás ellen ágálnak, alighanem a vírus nem a testükben, hanem az agyukban telepedett le.

Súlyos felelősség terheli a kormányt amiatt is, hogy Szlovákia első is volt egy-egy időszakban abban a szomorú statisztikában, amely a járványban elhunytak számát viszonyítja a lakosság számához. Emellett máig az utolsók között kullogunk a beoltottság listáján.

Tavasszal belebukott saját önfényező csörtetésébe Igor Matovič, főleg a Szputnyik körüli bohóckodása miatt kellett távoznia a kormányfői posztról. De nem távozott a közéletből, csak helyet cserélt Eduard Hegerrel és pénzügyminiszter lett. A kárörvendők szerint beszédes, hogy a minimálisan átalakított szlovák kabinetet éppen április 1-jén nevezte ki az államfő.

Azóta a belpolitikai helyzet mindössze annyiban változott, hogy az új miniszterelnöknek jóval kisebb az egója, nem akar mindenáron kitűnni. Sőt, túlságosan a háttérbe lavírozta önmagát. Indokoltan szólította fel Zuzana Čaputová államfő többször is, hogy határozottabban vegye kézbe a kormány irányítását, és végre ne átgondolatlan intézkedéseket és a polgárokat felháborító rendeleteket fogadjanak el. Hegernek persze nem egyszerű a dolga, hiszen a leváltott miniszterelnök továbbra is az OĽaNO elnöke, pártja a koalíciós tanácsban és a parlamentben meghatározó, és kevés kivételtől eltekintve fegyelmezetten összezáró politikai erő.

Matovič elsősorban a nagy visszhangot kiváltó, Ján Počiatek volt miniszter nem aprópénzen vett cannes-i villáját és a Smer holdudvarába tartozó további oligarchák mesés vagyonát leleplező videóival és a korrupcióellenes lózungjaival kábította el a választópolgárok jelentős részét. Aztán a bűnüldöző szervek nekiveselkedtek ígéretei valóra váltásának. Jó páran vizsgálati fogságba kerültek, többnyire az úgynevezett vezeklők vallomásai alapján. Néhányan már szabadlábon védekeznek, mások még a szigorított vizsgálati fogságban dekkolnak. Idáig csupán Dušan Kováčik volt speciális ügyészt ítélték el korrupt ügyei miatt, de a verdikt még nem jogerős. Ő és társai Robert Ficóhoz hasonlóan az előrehozott választásban és a kormányváltásban bíznak, aminek kevés az esélye. A vég nélkül civakodó kormánykoalíció támogatottsága ugyan mélypontra zuhant, de a hatalomvágy összetartja.

A járvány, a kapkodó intézkedések, újabban pedig az egyre magasabb energiaárak miatt meggyötört polgárok nagy többsége a túlélésre igyekszik berendezkedni. Martin M. Šimečka szlovák publicista szerint azt is eltűrik, hogy egykori valutaüzér és a maffia egykori tagja a parlament elnöke. Mi pedig kiábrándulva vesszük tudomásul, hogy Dél-Szlovákia ismét mostohagyerek, hogy nem épül tovább az R7-es gyorsforgalmi út, a kétszer két sávos R2-es legfeljebb Losoncig ér el majd valamikor. Nem tudni, mikor kerül a képviselők elé a kisebbségi kerettörvény. Nem jó hír a nemrég alakult Szövetséget máris szétfeszítő platformvita.

Reménykedhetünk abban, hogy a jövő év csak jobb lehet az ideinél. Csakhogy nyakunkon az omikron variáns, meg a továbbra is viszálykodó kormánykoalíció.