Az afgán pokol

Az USA-nak még hosszú ideig sokba fog kerülni, hogy elárulta afgán szövetségeseit. De senki sem fizet magasabb árat, mint az afgánok.

Amerika megalázó afganisztáni kivonulásának geopolitikai következményei – miután Joe Biden elnök kitartott elődje, Donald Trump kötelezettségvállalása mellett – még mindig sokasodnak. Azáltal, hogy az Egyesült Államokat mint hanyatló, visszaszoruló hatalmat mutatta meg, a kivonulás hatalmas lökést adott a harcos iszlamistáknak szerte a világon, miközben felbátorította Oroszországot és Kínát. Nem véletlen, hogy röviddel Kabul eleste után Oroszország megkezdte a csapatösszevonást Ukrajna határai mentén, Kína pedig rekordszámú harci repülőgépet küldött Tajvan légvédelmi övezetébe.

De Afganisztánban sokkal rosszabb a helyzet. A nők és a lányok elvesztették a munkához és az oktatáshoz való jogukat, sok lány szexuális rabszolgaságba került a tálib harcosokkal kötött kényszerházasság miatt. A tálib halálosztagok módszeresen azonosították és likvidálták mindazokat, akik együttműködtek az amerikai erőkkel. A kínzás és a kivégzés mindennapossá vált. Az Afganisztánban élő hinduk és szikhek – azoknak a leszármazottai, akik ellenálltak a középkori arab hódítóknak, és nem tértek át a szunnita iszlámra – Indiába menekülnek, hogy elkerüljék a pusztulást.

A tálib rezsim kormányának bio­gráfiája akár a nemzetközi terrorizmus és kábítószer-kereskedelem ki kicsodájából is összeollózható lenne. Szirádzsuddín Hakkáni, aki  Afganisztán belügyminisztereként a belbiztonságáért felelős, neki kellene megakadályoznia, hogy az ország a nemzetközi terrorizmus melegágyává váljon, egyben a könyörtelen Hakkáni-hálózat vezetője. Az Egyesült Államok „globális terroristának” minősítette, és 10 millió dolláros jutalmat tűzött ki a fejére.

Innen nézve nem meglepő, hogy a tálibok továbbra is menedéket nyújtanak ismert terroristáknak, amint azt a közelmúltban Kabul központjában amerikai drónokkal levadászott al-Kaida-vezér, Ajmán al-Zavahiri példája is mutatta. A likvidálását elrendelő Biden elnök az eset után gyorsan futott egy győzelmi kört, de a merénylet aligha tünteti fel őt jó színben. Egy évvel ezelőtt, amikor parancsot adott az amerikai csapatoknak a gyorsított kivonulásra, azt állította, hogy az Egyesült Államoknak már nem érdeke Afganisztán, mert az al-Kaidának vége. (Nem számított, hogy néhány héttel korábban az ENSZ Biztonsági Tanácsának jelentése rámutatott, az al-Kaida fegyveresei a tálibokkal együtt harcolnak.)

Az Afganisztánt és a szomszédait fenyegető veszélyt tovább fokozta, hogy az Egyesült Államok 7,1 milliárd dollár értékű fegyvert, hadianyagot hagyott hátra az országból való kaotikus kivonulás során. A Pentagon legutóbbi jelentése szerint az USA nem tervezi a felszerelés visszaszerzését vagy megsemmisítését, holott fel- és elismerte: a tálibok már megjavították az afgán légierő néhány sérült repülőgépét, és „nőtt az esélye, hogy ezeket a repülőgépeket hadműveletekben vessék be”.

Röviden: Biden azon döntése, hogy felülbírálja a tábornokait és kivonul Afganisztánból – ráadásul egy hónappal a saját céldátuma, szeptember 11. előtt –, biztonsági és humanitárius rémálmot eredményezett. Biden pedig közel sem fejezte be a külpolitikai baklövést Afganisztánban.

Kabul bukása után Antony Blinken amerikai külügyminiszter úgy fogalmazott, hogy az Egyesült Államok a tálibok vezette kormánnyal való jövőbeni együttműködés lehetőségét „egy egyszerű tétel” alapján fogja megítélni: vajon segíti-e az Egyesült Államokat érdekeinek az érvényesítésében, ide értve a nők jogainak tiszteletben tartását, a humanitárius segítségnyújtás, illetve a segélyszervezetek munkájának lehetővé tételét, valamint a terrorizmus elleni küzdelmet. Ugyan a tálibok egy év alatt mindhárom pontban elbuktak, a Biden-kormányzat fokozatosan enyhíti a rezsimmel szembeni szankciókat.

Az ENSZ-ben az Egyesült Államok érvelt a leghangosabban a határozat mellett, amely humanitárius alapon mentességet volt hivatott biztosítani az Afganisztánnal szemben bevezetett szankciók alól. Az USA pénzügyminisztériumának általános engedélyei, amelyek célja a humanitárius segélynyújtás megkönnyítése, mostantól lehetővé teszik a tálibok és a Hakkáni-hálózat részvételével végrehajtott pénzügyi tranzakciókat. Az USA jelenleg is tárgyal a tálibokkal 3,5 milliárd dollárnyi afgán központi banki tartalék felszabadításáról.

Eközben az Egyesült Államok nem hajlandó Hakkánit vagy más vezető terroristákat célba venni. Persze, al-Zavahirit levadászták Ka­bulban, de a Biden-kormányzat narratívájával ellentétben nem volt annyira befolyásos. Leginkább nyugdíjas volt, tágabb családja tagjaival élt egy kabuli házban, Hakkáni védelme alatt.

Mi lesz a következő lépés? Az USA megjutalmazza Pakisztánt – Amerika 18 „fő, nem NATO-szövetségesének” egyikét –, amiért meg­nyitotta légterét az al-Za­va­hi­rit megölő drón előtt? Igaz, Pakisztán felnevelte a tálibokat, és megtervezte az Egyesült Államok afganisztáni vereségét, de most a Nemzetközi Valutaalap hiteleinek mielőbbi szétosztását akarja, hogy elkerülje az államcsődöt.
Hasonlóképpen adódik a kérdés, az USA továbbra is folytatja-e Afganisztán központi banki tartalékainak felszabadítását a tálibok számára, annak ellenére, hogy a tálib rezsim vitathatatlanul menedéket nyújt a terroristáknak, és egy elnyomó, erőszakos iszlám államot hozott létre. A Biden-adminisztráció azzal védi a tálibokkal fennálló kapcsolatát, hogy hangosan hirdeti: Afganisztán vonatkozásában a legfőbb terrorfenyegetést az ISIS-K, vagyis az Iszlám Állam – Horászán Tartomány jelenti. De az ISIS-K-nak viszonylag kevés tagja van, nincs állami szponzora vagy afgán szövetségese, és nem irányít semmilyen területet.

Úgy tűnik, a Biden-admi­niszt­ráció elkötelezte magát amellett, hogy egyfajta fausti alkut köt a tálibokkal. De mi célból? A talibánt politikai ereje és iszlamista ideológiája a nemzetközi dzsihadista mozgalom kiemelten fontos láncszemévé teszi. Uralma pedig azzal fenyeget, hogy Afganisztán a nemzetközi terrorizmus és kábítószer-csempészet fellegvárává, a tömeges migráció kiindulópontjává válik. Semmi sem igazolhatja az összefonódást vele.

Rohamtempójú és zűrzavaros afganisztáni kivonulásával egy évvel ezelőtt a Biden-kormányzat tálcán kínálta fel eddigi legnagyobb győzelmüket az iszlamistáknak. De az afganisztáni háborúnak aligha van vége. Ahogy Hibatulla Ahundzáda molla, a tálibok öntörvényű emírje, legfőbb vallási és politikai vezetője nem olyan régen kinyilvánította: „Ez a háború soha nem ér véget, és az ítélet napjáig fog tartani.”

Brahma Chellaney
A szerző geostratégiai szakértő, az új-delhi Politikai Kutatóintézet professzora, a berlini Robert Bosch Akadémia elemzője

©Project Syndicate