Történelmi kisgéresi siker Királyhelmecen

A futballbajnokságok szezon eleji átszervezése nyomán, többéves szünet után ismét közös bajnokságban szerepel a királyhelmeci és a kisgéresi labdarúgóklub. A két, szinte összeépült település vasárnap délutáni mérkőzésére több mint hatszázan voltak kíváncsiak – összehasonlításképp: a forduló maradék öt mérkőzésén összesen nem volt ennyi néző (de akár a II. ligát is felhozhatnánk példaként, ahol egyedül a ligetfalui bajnoki-ra látogatott ki ennél több szurkoló…)

„Öröm volt ilyen kulissza mellett játszani, miközben a nézők – akik úgy fele-fele arányban szorítottak a hazaiaknak és nekünk – nem szólogattak be a csapatoknak, és a pályán sem volt nyoma semmi idegességnek vagy durvulásnak – mondta lapunknak Brezo István, a kisgéresiek edzője. – Nem volt egy nagy meccs, mert az ilyen presztízsrangadókon mindkét csapat meg akarja mutatni magát, és arra figyel, hogy ne hibázzon a teljesen háromesélyes találkozón. A királyhelmecieknek nem nagyon volt helyzetük, nekünk akadt kettő-három, így megérdemelten nyertünk 2:0-ra. Mivel azonban a hajráig csak egy góllal vezettünk, végig résen kellett lennünk, nehogy találjon egy gólt a rivális. Szerencsére nem tudtak újítani, elég sablonosan fociztak, ahogyan azt védenceimnek a videók alapján vázoltam a meccs előtt.”

A győzelem Kisgéresen – az egész heti beszédtéma mellett – kitűnő ajánlólevelet jelent a következő, vasárnapi bajnokira, amikor is egy újabb nézőcsalogató ellenfél, a közel százszázalékos kassai Lokomotíva látogat a faluba. „Ki tudja, lesz-e még lehetősége a klubnak valaha találkozni velük, hiszen egészen más háttérrel rendelkeznek, mint a többi csapat. Mindenesetre jó jel, hogy két korábbi vereségünk után a Vojčicét és a királyhelmecieket is legyőztük, van 30 pontunk az 5. helyen, kiesni már nem fogunk. Ennek elkerülése volt az elsődleges célunk újoncként. Az, hogy végül ebben a pozícióban vagy esetleg kicsit hátrébb végzünk-e, már nem olyan lényeges – jegyezte meg Brezo, aki Nagykaposról jár Kisgéresre edzéseket tartani. – A tréningek látogatottsága ilyen kis faluban nem mindig ideális, de csak mintegy háromnegyed éve raktuk össze a mostani csapatot, jó úton járunk.”

A már említett, Loki elleni 8:0-szakóval a hátuk mögött fogadták a királyhelmeciek a kisgéresieket, de Tóth Sándor, a Slavoj kapusa szerint tisztában voltak vele, hogy tartalékosan nem lehetett sok keresnivalójuk a reálisan magasabb osztályba való kassaiak ellen.

Annál inkább készültek a „szomszédvár” elleni derbire. „Sajnos a 90 perc alatt nem volt nagy helyzetünk, bár az ellenfél se volt sokkal jobb. A 31. percben egy oldalról beívelt szabadrúgást nem értek el a felugró védőink és a csatárok sem, a vendégek játékosa pedig estében a hosszúba lőtte a labdát. A második félidőben volt egy kapufájuk is, de csak a 90. percben állították be a 2:0-s végeredményt. Egy szép akciójuk után még védeni tudtam az első lövést, de a kipattanót már nem sikerült – mondta el az Új Szónak Tóth Sándor. – A vereségünk reális volt, ezzel önmagában nem is lett volna olyan nagy gond, de nehéz azt hallgatni egész héten, hogy a szomszédos falu megvert minket hazai pályánkon, ami, ha jól tudom, még sosem történt meg korábban.”

Mindennek ellenére Királyhelmecen nincs pánikhangulat, még ha nehéz is a sorsolásuk, sorozatban három idegenbeli meccsük jön az élmezőny csapatai ellen. „Nyolc ponttal előzzük meg az utolsó Dvorníky-Včeláre csapatát. Nagyon rosszul jött ki nekünk a Cejkov menet közbeni visszalépése, mert hiába vertük meg őket a pályán, törölték az eredményeiket. De bízom benne, hogy az idény végére oda tudunk érni a középmezőnybe” – tette hozzá a Slavoj hálóőre.