Mesterkurzus: „Semmi dráma. Csak hőemelkedés.”

Nemes Nagy Ágnes költő nevének hallatán alig akad irodalomkedvelő, akinek ne villanna be rögtön a szerző egy-egy híressé vált gyermekversének foszlánya vagy a művein keresztül megjelenő erőteljes természetközpontúság, illetve természetközeliség. Az irodalom azon régi-új irányzata, mely ezeket az ökológiai és biológiai hatásokat teszi meg kutatási területének tárgyául, az úgynevezett biopoétika abból az elképzelésből fejlődött ki, mely szerint az élőlények önnön elevenségüktől elidegeníthetetlenek, s ez a „tulajdonságuk” biztosítja számukra az utat a szélesebb megismerés felé. Létünk alapkövei hasonló elveken nyugszanak más (akár alacsonyabb rendű) élőlényekével is, vagyis mindannyian részesülünk a földi élet megosztottságában – hirdeti az ágazat.

S hogy ez az elképzelés miként ragadható meg a nyelv (és ezen belül a költészet) szintjén, Pataky Adrienn irodalomtörténész, szerkesztő Nemes Nagy Ágnesre fókuszáló előadásából derült ki a pozsonyi Comenius Egyetem magyar tanszékének hallgatói számára. „És élsz és élsz és éltek” – Az organikusság tapasztalata Nemes Nagy Ágnes költészetében című előadásában főként a filológia, hagyományfolytonosság, szervesség, valamint a humán és nonhumán világ kapcsolatának vizsgálatán keresztül közelítette meg Nemes Nagy életművét. Nemes Nagy Ágnes költészetében ugyanis esszenciális a növényi lét kiemelése, sőt az életrajzi vonatkozásait is merőben átszövi ez az önkéntes ökológiai alárendeltség.

A Fenyő című versének kollektív elemzése közben a hangrend, a vers által megjelenített képek, valamint az egyes nyelvhasználati „szintek” feltérképezésén keresztül jutottunk el a biopoétikai koncepciók felismeréséig és igazolásáig. A megszemélyesített fenyő egy köztes helyzetben, közvetítői szerepben képez átmenetet ég és föld között, azonban az emberi létre utaló helyenkénti kezdő, folyamatos és mozzanatos igék, valamint állati jelenlétek összevonása a növényi bázissal való szimbiotikus együttélést is sejtet a versben. Pataky szerint Nemes Nagy „haptikus érzékelést” tesz lehetővé, vagyis az ember jelenléte pusztán utalásszerű a versben, a fa pedig közvetítő szerepet tölt be túlvilág és evilági közt.

Pataky Adrienn előadásában Nemes Nagy Ágnes Babits Mihály életművéhez fűződő viszonyára is felhívta a figyelmet. A költőnő hajdani disszertációjának témája Babits volt, ám a Víz és kenyér című versét is neki címezte. Feltérképeztük a címadó víz és kenyér bibliai motívumához kapcsolódó szakrális gesztusokat és a mögöttük megbúvó személyes indíttatásokat, valamint azt a testi-organikus versnyelvet, amelyben a biopoétika vonásai ismerhetők fel.

Nemcsak tanár szakos hallgatóként, de irodalomkedvelőként is kiemelten fontosnak tartom a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásának köszönhetően immár több éve sikeresen futó Mesterkurzus című előadás-sorozat megvalósulását, ugyanis olyan területekre enged betekintést a magyar irodalom és a nyelvészet területén, melyek nem csupán az egyetemi előadások és szemináriumok főként teoretikus alapú bázisát erősítik, de élményalapúvá is teszik az oktatást. Az előadások olyan perspektívákat kínálnak, amelyek eltérnek és eltérítenek a standardtól, vagyis a szó legpozitívabb értelmében keltik fel az érdeklődést az „aktuális” és kézzelfogható iránt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az érdeklődő diákok nagy száma.

Pastorek Veronika, harmadéves tanár szakos hallgató