Tudományról közérthetően

A Krekó Péter és Falyuna Nóra által szerkesztett értekezések a megfelelő távolságból segítik, kalauzolják az olvasót, hogy minél átfogóbb képet kaphasson az áltudományosság jelenségéről. Köpönyegükből bújik elő a kétségtelenül kiváló szakmai gárda, mely „jelenlegi működését tekintve leginkább egy adatkezelő és -gyűjtő, javaslatkidolgozó” központot üzemeltet. Kötetük „megközelítése vállaltan sokszínű, számos terület és nézőpont képviselője szólal meg”, kellő öniróniával és -kritikával, „mert még a legnagyobb alaposság mellett is könnyen kiderülhet, hogy árnyékra vetődtek a kutatók”, akik gyakorlatias, közérhető és átélhető tudást közvetítenek. Tudományos (együtt)gondolkodásuk jelentős gyűjtőhelye e mintegy 400 oldalnyi fesztelen tanulmánykötet, mely egyben kiváló vizsgálati laboratórium is. Nyersanyagaikat tartalmazó adatbázisaik összefoglalnak, értelmeznek, kiemelnek, így a fejezeteik végére kötött kiadós jegyzetapparátus sem zökkentheti ki a lelkes lapozót. Ahogy a minimálisan eltérő, bár különböző stílusok sem.

Mintha pont ezek az alig érzékelhető váltások biztosítanák a kellő folyamatosságot, ezért sem idegeníthetik el az olvasót. Ahogy az előre- és hátrautal(gat)ások sem: átveszik, felelevenítik, ismétlik a közös kincset. Illetékeseik egyikének szavaival: s bár „nem törekszünk teljes áttekintésre, olyan esettanulmányokat kívánunk bemutatni, amelyeket jellemzőnek, tipikusnak tartunk az áltudományosság világában.” A gyerekszáj (és a borító) alapján pedig akár a „madárkalapöntet” is nevetésre ingerelhet, akárcsak a nagy vécépapír-személyiségteszt.

A „tények jelentős utat tesznek meg »a kémcsőtől a YouTube-ig« vagy »a laborjegyzőkönyvtől a Facebookig«, amíg a fogyasztóig eljutnak.” S még ma sem beszélnének önmagukért? A tények utáni világ kihívásaira (részben) választ adó megközelítéseket „szisztematikusan, akár az iskolai képzésbe integrálva tanítsuk. Ezzel minden bizonnyal számos tévedéstől és sok káros egészségi következménytől óvhatnánk meg a következő generációt.” Őszintén, alázattal, hisz „a tudománnyal kapcsolatos kommunikáció hosszú távon csak akkor lehet sikeres, ha magukat a tudományos ismereteket erős morális és intézményi alapokon álló tudományos közösségek állítják elő.”

A tudomány hozná a válaszokat és a megoldásokat – „a legkönnyebben a szövegek nyelvezetének, a szaknyelv utánzásának a vizsgálatával, az érvelési hibák azonosításával, illetve az ellentmondó állítások felismerésével, mely segíthet a tartalom hiteltelenségének a leleplezésében” –, csak legyen, aki hallgat rá…

A járványkezelést elszúrtuk. A klímaharcot nem kéne. Keveredjünk ki végre e szövevényes nyúlüregből!

Kaszás Dávid

Krekó Péter, Falyuna Nóra (szerk.): Sarlatánok kora – Miért dőlünk be az áltudományoknak?, Athenaeum Kiadó 2022, A kötet szerzői: Aczél Petra, Bauer Zsófia, Boldogkői Zsolt, Fábri György, Falyuna Nóra, Hanula Zsolt, Hegedüs Andrea, Kemenesi Gábor, Koltai Júlia, Köteles Ferenc, Krekó Péter, Kutrovátz Gábor, Mérő László, Molnár László, Simon Evelin, Veszelszki Ágnes, Zemplén Gábor