Lovász Attila: nem volt felsőbb utasítás

Mivel indokolja az Eszme-csere című vitaműsor harmadik blokkjának kivágását az adásból?

A média viselkedését a választási kampány során törvény szabályozza, ezen kívül az RTVS-nek van egy belső szabályozása, amely szigorúbb, mint a törvény – nem írja felül a törvényt, hanem pontosítja. Ez a belső szabályozás többek között arról szól, hogy a választási kampány idején – márpedig most már kampány van – olyan emberek nem kerülhetnek mikrofon elé (a rádió esetében), akik közvetlenül jelöltek és akik valamilyen módon a nevüket, arcukat adják a kampányhoz. Ez alól természetesen vannak kivételek, amikor például a megszólaló nem helyettesíthető egy nyilatkozatban. Például egy Csemadok-elnököt ebben a minőségében szólítunk meg, vagy amikor a kormányfő kormányfőként nyilatkozik. Ezek olyan helyzetek, amikor ez a rendes politikai publicisztika része. Az Eszme-csere című műsorban különböző vitatkozó párosok jelennek meg vasárnaponként, és itt ugyancsak odafigyelünk, hogy ne üljenek a mikrofon elé olyanok, akik az arcukat vagy a személyiségüket adják a kampányhoz. Múlt szombaton kaptam egy meghívót egy kampányrendezvényre, amelyen – legalábbis az én értékelésem szerint – kampányarcként szerepelt az egyik párt kampányában a vita egyik résztvevője. A műsor harmadik témája pedig kampánytéma volt, egy másik párt jelöltjének a visszalépéséről. A téma önmagában a pártnak zűrös, de nekünk nem, hiszen foglalkoztunk vele, ahogy bármilyen más témával bármikor foglalkozunk a politikai publicisztikában, viszont annak a két ténynek a találkozása, hogy az egyik vitarésztvevő kampányrésztvevő és kampánytémát boncolgat, aggályossá tette ezt a műsort. Ha ez a műsor élőben ment volna, akkor felhívtam volna a két vitázót, és megkérem őket, hogy ezt a témát kerüljék. Mivel felvételről sugároztuk, kértem, hogy a felvételnek azt a részét töröljék. Azóta egyébként meghallgattam a felvételt, maga a tartalom nem volt zűrös. De aggályos volt a szereplő összekapcsolhatósága a kampánnyal.

A műsor második témája a Kétnyelvű Dél-Szlovákiáról szólt, aminek szintén van politikai vonzata, ugyanis a mozgalom egyes aktivistái indulnak az egyik párt listáján. Ez miért maradhatott mégis adásban?

A Kétnyelvű Dél-Szlovákiáért mozgalom tevékenysége összevág azzal, amivel az önmagukat nemzetiségi érdekvédőknek is tartó pártok egyetértenek.

Tudjuk azonban, hogy a mozgalom képviselői között ott vannak az MKP listáján induló Fiatal Függetlenek, és Tokár Géza is aláírta a mozgalom nyilatkozatát.

Volt egy olyan témánk, amely kimondottan az egyik pártról szóló kampánytéma volt, s amelyben olyan ember szerepelt volna, aki a másik párt kampányában vesz részt. Ezt aggályosnak tartottam. A műsor egyébként korrekt volt. A műsorainkat monitorozzák, felelünk a frekvenciatanácsnak és a választási bizottságnak is. Ez egy formai kritérium megsértésének is számíthatott volna. Amikor találkozott nálam az összes információ, ezt a lépést tartottam helyesnek.

Felmerülhet a kérdés, nem „felsőbb utasításra” történt-e az intézkedés.

2011-ben léptem be az RTVS-be, és elmondtam világosan, a telefonok az én irodámban érnek véget. Ezt eddig betartottam, és túléltem négy választási kampányt. Ha valaki ezt így értékeli, ezzel nem tudok mit kezdeni.

Tehát nem volt „felsőbb utasítás”?

A felsőbb utasításokra egyetlen reakciót ismerek, az pedig a felmondás. Ez rólam közismert. Soha nem hozok olyan döntést, amivel nem tudnék azonosulni.

Folytathatja a Tokár–Mózes páros a műsort?

Mózes Szabolcsnál nem volt aggályos a dolog, ez a páros a kampány idején is nyugodtan felléphet a rádióban, sőt két hét múlva éppen ők következnek megint. Azt, hogy előtte megbeszéljük a témákat, természetesnek tartom.

Attól nem tart, hogy ha élőben megy majd a műsor, felmerülhet ugyanez a probléma?

Akkor is megbeszélhetjük a témákat. Ha most élőben ment volna a műsor, akkor nem a szerkesztőt hívom fel, hogy vágja ki belőle azt a tízperces részt, hanem a szerzőket, hogy ezt a témát kerüljék.

Egy közéleti műsor esetében azonban egyéb témák kapcsán is előfordulhat, hogy elfogultan szólnak majd hozzá.

A választási kampány etikai kódexe nem arról szól, hogy nem beszélhetünk politikáról, kampánytémákról, hiszen a közügyeket a politikusok intézik, természetes, hogy mi továbbra is foglalkozunk közügyekkel, amelyek egyúttal kampánytémák. Ha egy adott témában egy szereplő valamelyik párt kampányában megjelenik, abban a témában az illetőt nem szólaltatjuk meg.