Pillantás a Hídra

Megalakult Robert Fico negyedik kormánya, egyben az első, melyet nem közvetlenül a vezér fog igazgatni. A díszlet egy részét lecserélték, ám minden marad a régiben. A közhangulatot kivéve. A tüntetések lassan elcsendesednek, ám az új kabinet sosem látott legitimációs deficittel kezdi a kormányzást, amiből csak olyan drasztikus lépésekkel tudna kikecmeregni, melyek a Smer-rendszer korlátait feszegetnék. 
A Híd az elmúlt napokban még mélyebbre csúszott abban a negatív spirálban, amelybe a 2016-os kormányalakítás után került. Abban a spirálban, amelyből tegnap is nehéz volt kilépni, de sokkal könnyebb lett volna, mint holnapután. A párt a maradással végleg kukába dobta azokat az elveket és értékeket, amelyek létezésének pilléreit jelentették, s melyekkel a 2016-os döntést részlegesen indokolni próbálta. Igazságos, jól kormányzott Szlovákia, nyugati orientáció, a magyar–szlovák kapcsolatok javítása – ez mind illuzórikussá vált, a koalíció két induló axiómájáról, a stabilitásról és a szélsőségesek elleni gátról pedig ne is beszéljünk...

A kormányfőcsere ellenére a Smer irányítja a koalíciót, az a párt, mely létezésének fő mozgatórugója a szisztematikus lopás, az állam elrablása. Ha valakinek erről eddig kétségei lettek volna, az utóbbi hetekben naponta megjelenő tényfeltáró cikkek alapján pontos látleletet kaphatott. Fico pártja a „rendszer” megtartásában érdekelt, vele nem lehet igazságos, jól irányított Szlovákiát építeni. A szakpolitikai reformok – oktatásügy, egészségügy, bármi más – szintén esélytelenek, pláne, hogy már csak szűk két év marad hátra. A nyugati orientáció deklaratív szinten megmaradt, ám a maffiakapcsolatok napvilágra kerülése és Fico összeesküvés-elméletei után ezt a kabinetet senki sem fogja komolyan venni külföldön, tárgyalópozíciója gyenge lesz. A koalíció megtartása a legnegatívabban talán a magyar–szlovák kapcsolatokra fog hatni. Nem a hétköznapokban, hanem a rólunk alkotott képet tekintve. A rendszerváltás óta a magyarok az élhetőbb Szlovákia partnerei voltak, nélkülünk nem bukott volna meg Mečiar, nincs uniós és NATO-tagság. Most sok becsületes és a magyarokkal szemben nyitott szlovák úgy könyveli el a Híd lépését, hogy a magyarok elárulták az országot és annak jövőjét. Ezeket a károkat kell enyhíteni a felvidéki magyar elitnek a következő években.
 

Gál Gábor minisztersége, František Šebej parlamenti képviselő távozása és Lucia Žitňanská háttérbe vonulása, majd várható dobbantása (Peter Kresákkal) az Alkotmánybíróságra jelzi a Híd belső átalakulását. Névleg még magyar–szlovák projektként fog működni, ám a szlovák rész végzetesen megroggyan. Nem látni a reményt, hogy a távozókat és/vagy arcukat vesztőket a párt szlovák választórétege számára elfogadható, erős személyiségekkel tudják pótolni. Ettől még nem várható a párt támogatottságának hirtelen összecsuklása, ám a lassú erózió mellett a szlovákok távozása teremthet új helyzetet. Ez nem csak a Híd identitását érintené, alapvetően fog hatni a párt támogatottságára is. A szlovák választók nélkül ugyanis a Híd még az MKP eredményét sem tudná hozni.

A Smer–SNS–Híd-koalíció továbbélése és a Híd eróziója új dilemmák elé állítja a szereplőket. Az elmúlt hetek dinamikusan változó eseményei óvatosságra intenek, ha akár középtávra szeretnénk jósolni, ám bizonyos trendek jól láthatók. Míg 2016-ban a Híd miatt nem lett közös magyar választási lista, a végsőkig tartó smeres kollaboráció és a párt népszerűségének olvadása új helyzetet teremthet. Kérdéses, hogy ennek mennyire lesz aktualitása, ha az MKP közben megegyezik Matovičékkal egy választási koalícióban…
Mondhatnánk, ez a jövő zenéje, ám ez sem teljesen igaz. Az óra ketyeg, előrehozott választások nélkül is már jövőre indul a kampány.