Jó világ van, de meddig?

Az abszurditások sora arra vezethető vissza, hogy az amerikai jegybank, a Fed már 2015 végén elmozdult a nulla közeli alapkamattól és fokozatosan emelt, a jelenlegi 1,75 százalékra, és a magas foglalkoztatottság, gazdasági növekedés és növekvő infláció miatt további kamatemelések várhatóak. A Fed még a kamatemelésnél is korábban, 2014 októberének végén megszüntette mennyiségi lazítási programját is, amelynek keretében bő 3 ezer milliárd dollárnyi kötvényt, jórészt amerikai állampapírt meg jelzálogfedezetű kötvényt vásárolt, és három évvel később hivatalosan is bejelentette az emiatt 4,2 ezer milliárd fölé duzzadt hatalmas értékpapír-állományának fokozatos leépítését. Ezekkel a lépésekkel párhuzamosan elkezdtek emelkedni az állampapírok hozamai, a referenciaértékű 10 éves amerikai államkötvények (éves) kamata jelenleg kevéssel 3 százalék felett mozog.

Ehhez képest a szlovákiai háztartások még mindig akár 1,65 százalékos kamattal is jelzáloghitelhez tudnak jutni, a szlovák állam meg nagyjából feleekkora hozammal tudja eladni 10 éves lejáratú államkötvényeit. Sőt, a nyakig eladósodott Olaszország (a GDP 132 százalékára rúgó államadóssággal) is 2,25 százalékra tud hitelhez jutni. Ez csak azért lehet így, mert az Európai Központi Bank (EKB) még mindig nullán tartja az alapkamatot, és még javában folyik a kötvényvásárlási programja is, csak megfelezte azt januártól (havi 60 milliárd euróról 30-ra), tehát egyelőre szó sincs a hatalmasra duzzadt kötvényállomány leépítéséről. Az EKB értékpapírhegye a Feddel ellentétben nem apad, hanem dagad tovább.

További paradoxon, hogy ilyen alacsony kamatoknál és növekvő infláció mellett a hazai háztartások (az államról nem is beszélve) nem ritkán negatív reálkamatra kölcsönöznek, vagyis gyakorlatilag a bank fizet nekik, ha hitelt ad. Így nem csoda, hogy évek óta rekordokat döntöget a háztartások eladósodottsága, aminek veszélyeivel már a lap hasábjain is többször foglalkoztunk. Míg az EKB nullás kamataival a további mámoros eladósodást ösztönzi és ezzel (nem csak) Szlovákiában újra ingatlanpiaci lufit is fúj, addig a Szlovák Nemzeti Bank épp ezt próbálja megakadályozni, amikor korlátozza a kereskedelmi bankok által adható hitelek méretét, mértékét.

Mintha a fent vázolt folyamatok ismerősek lennének, és a világ jegybankjai által mesterségesen felpumpált növekedési lufi újra a kidurranáshoz közeledne.

Sokszor, sőt szinte mindig úgy kezdődtek a nemzetközi pénzügyi válságok, hogy a Fed kamatot emelt, nőttek az amerikai hozamok, erősödött a dollár, nőtt az olajár… A világgazdaság csillogó felszíne alatt a mélyben most is minden eresztékében recseg-ropog a rendszer. A leggyengébb láncszemek máris elkezdték bedobni a törülközőt. Argentína 40 százalékra emelte az alapkamatot és az IMF-hez menekült mentőövért, Venezuela csődben, hiperinflációval süllyed tovább a káoszba, a török líra lejtőn, de a magyar forint is látványosan gyengült az elmúlt napokban. Kína ijesztő mértében eladósodott, a bitcoin árfolyama nemrég látványosan összeomlott, és persze – mint mindig – számos geopolitikai puskaporos hordó fenyeget robbanással és komoly gazdasági következményekkel.

A jövő fátylát fellebbentő kristálygömbünk persze nincs, nem tudjuk meddig tart még a konjunktúra a világgazdaságban, mikor jön és honnan indul a következő válság, mennyire lesz intenzív, milyen térségeket, ágazatokat fog jobban, és melyeket kevésbé érinteni. Csak a déja vu érzés erősödik, egyre több a jel, gyülekeznek a viharfelhők. Egy dolog biztos, térségünk kicsi, nyitott, exportorientált gazdaságai a legsérülékenyebbek közé tartoznak. És egyáltalán nem mellékes, hogy Szlovákia 2008-hoz képest kétszer nagyobb GDP-arányos (állami és lakossági) adóssággal lesz kénytelen szembenézni a következő krízissel.