Hogy higgyünk Moszkvának?

TASR/AP-felvétel

A szavahihetőségen esett csorbát néha lehetetlen kiköszörülni. Az oroszok már annyi mindent mondtak, hogy lassan már a kérdést sem hisszük el, amit feltesznek. Eleve úgy kezdődött a január, hogy Szergej Lavrov külügyminiszter és a fél moszkvai vezérkar váltig állította: „nem lesz támadás”. Lett. Nem is akármilyen: a második világháború óta a legdurvább harcok zajlanak Európa területén.

Mondták azt is az oroszok, hogy civileket nem támadnak. Ehhez képest Mariupol az új Aleppó, vagy éppen Groznij: emberek elhurcolása, éheztetés, iskolák és kórházak támadása, rakétával szétlőtt színháza, ahol 1200 ember ott rejtőzik hetek óta. Csernobil körül tűzvész tombol, de a tűzoltókat nem engedik a közelébe. Európa legnagyobb atomerőműve körül nekiállnak rakétákat kilőni. Polgármestereket rabolnak el és gyilkolnak meg. Sorolhatnánk.

Kedden azt találta mondani a moszkvai vezetés, hogy Kijev körül „drasztikusan csökkenti” harci tevékenységét. Egyrészt várjuk ki, hogy ebből bármi látszódjék. Ha pedig valóban csökkentik, akkor azt azért teszik, mert feladták az ostromot és Kijevet mint katonai célpontot, mert rájöttek, hogy nem mehetnek biztosra. Ebben az esetben ez a „mi vonulunk el – mi nem kaptunk ki” hozzáállás a diplomatikus módja annak, hogy beismerjék a katonai cél elbizonytalanodását. Semmiképpen sem az ukránok felé gyakorolt gesztus.

A humanitárius korridorok több napon azért nem nyíltak meg, mert az oroszok nem tartották be a helyi tűzszünetet. Pedig azt is megígérték.

Ha nem lehet hinni az ellenfélnek, mert a rövid távú kommunikációs trükkökkel eljátssza a hosszú távú, a sikeres tárgyalásokhoz szükséges minimális bizalmat is, az nagyon megnehezíti, hogy vége legyen a háborúnak. Mert mikor fogja elhinni az ukrán delegáció, hogy az orosz valamit komolyan gondol? Akkor, amikor kiderült, hogy még egy enyhe mérgezés is lefutott az ukrán küldötteken az egyik tárgyalás után? Ez már nagyban Maléter Pálra és az 56-os szovjet attitűdre emlékeztet. Tőrbe csalni még azokat is, akik tárgyalni jönnek.

Minél kevésbé lesz bizalmunk abban, amit Putyin bármit aláír, annál inkább készülni kell a következő konfliktusra. Egyértelmű, hogy a Kreml csak időt akar nyerni. Mert már ne legyen kétségeink, hogy Putyin az orosz birodalmi eszmét komolyan gondolja. Azt gondolja csak igazán komolyan. Ez a kettő egymás mellett pedig veszélyes: egyrészt nem hiszünk a diplomáciai csatornákon küldözgetett mondatoknak, másrészt látható az eltökéltség, hogy az orosz információs térben teljesen dehumanizált ukránokkal mi a valódi céljuk.

Elképesztően nehéz szituáció, közvetíteni sem könnyű, tárgyalni sem. Nem sok lehetőség marad, mint kész helyzet elé állítani a Kremlt: erőt mutatni, fait accompli-t teremteni. Ebből talán még Moszkvában is értenek. Ezért kellenek a fegyverszállítmányok, a NATO keleti szárnyának erősítése, az ütőképes szankciók és mindaz, ami az ukránok sikeréhez most szükséges.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?