Drucker harcai

A kormányt húsz napja nevezte ki Andrej Kiska államfő, az újonnan jött miniszterek közül éppen a nagypolitikai tapasztalatok híján levő Drucker látott neki a legradikálisabban a rendrakásnak. Értelemszerűen a „továbbszolgáló”, tapasztalt smeres miniszterektől hasonló passzionátus takarítást nem várhatunk…  A „zöldfülű” tárcavezetők közül Drucker belépője akár meggyőzőnek is nevezhető, de mindenképpen látványos: első körben eltávolította a korrupcióval és/vagy alkalmatlansággal, vétkes tétlenséggel vagy éppen tehetetlenséggel gyanúsítható kádereket. Ez volt talán a könnyebb lépés. Megtalálni a valóban szakértő, nem pártos, pénzügyi csoportokhoz nem köthető, és az oroszlánbarlangba mégis bemerészkedni merő munkatársakat már nehezebb lesz, de ez még mind semmi ahhoz képest, ami a káderállomány stabilizálását követően vár az új miniszterre.  A versenyszférából érkező Drucker, akinek megélhetési okokból valószínűleg nem hiányzott a miniszteri tárca, első nyilatkozatai alapján valahol középen áll a jobbközép pártok – jobb szókapcsolat híján mondjuk ezt – Zajac-féle, piaci alapú, és a baloldalon egyeduralkodó Smer által képviselt, ám csak verbális szinten megvalósuló ingyenes egészségügy között. Egészen pontosan úgy fogalmazott: az egészségügy nem olyan áru, amivel üzletelni lehet, a társadalmi hatásait is figyelembe kell venni. Azt ugyanakkor leszögezte, az állam a jelenlegi rendszert nem képes hosszútávon finanszírozni. Ha pedig az egészségügyben valamit nem az állam finanszíroz, akkor azt valószínűleg a páciensek fogják, de ne szaladjunk ennyire előre.  2010-ben, az akkori kormányalakítást követően ugyanezeken a hasábokon az egészségüggyel „életvitelszerűen foglalkozó” Péterfi Szonya egy kommentárban vette végig, mit csináltak, vagy nem csináltak az egészségügyi miniszterek a rendszerváltás óta. Az írás a maga tömörségében is az egyik legjobb ágazati kórtörténet, amelyből az világlik ki, az egészségügyi miniszterek a rendszerváltás óta bizony inkább nem csináltak, mint csináltak valamit, természetesen a napi ügymenethez szükséges dolgokat leszámítva. Eközben az egészségügyet, szintúgy pártállástól függetlenül szipolyozták különböző pénzügyi csoportok, az elmúlt időszakban főként a Smerhez köthetők. Így, lássa bár világosan az ágazat problémáit a miniszter: a nővérek alulfizetettségből fakadó elégedetlenségét, a finanszírozás megoldatlanságát, az elfolyó közpénzeket, az adóssághalmozást (ezeket említette Drucker a tévéműsorban, de saját tapasztalatok alapján ki-ki meg tudja toldani még ezzel-azzal), mindezeken csak úgy tud segíteni, ha ebben a Smer is partnere lesz. Drucker a legalább papíron szintén független Zuzana Zvolenskánál autonómabb, „függetlenebb” személyiségnek látszik, ám csak annyira lehet autonóm, amennyire azt a Smer megengedi neki. Ha az eddig jószerivel csak „kiszolgáló szerepben” levő smeres volt tárcavezetők után valóban érdemi, a problémák gyökerét kezelő változásokat akar életbe léptetni, azzal a pénzszivattyúkat működtető háttéremberek érdekeit fogja sérteni, akik ezt nem fogják ölbe tett kézzel nézni. Druckernek így – legalább – kétfrontos harcra kell felkészülnie. Azt, hogy mennyire szabad a bársonyszékben, hamarosan látni fogjuk.