A kiberbiztonság kettős leple

Ezen szeretnének a döntéshozók változtatni, hogy kialakuljon egy európai mag, amely az ötszázmilliós európai piacot itthonról képes kiszolgálni. Ennek pedig komoly biztonsági előnyei lennének.

Egyre-másra derülnek ki részletek arról, hogy a nagyhatalmak milyen mély „kapcsolatot ápolnak” saját országaik gyártóival és szoftverfejlesztőivel, és hogyan férhetnek hozzá a piaci szereplők látszólag ártatlan eszközein keresztül gondosan őrzött államtitkokhoz más kontinenseken.

Európa e téren egyelőre meglepően kiszolgáltatott. Egyébként sem tenne rosszat az európai gazdaságnak, ha az IT-területen nagyobb lábnyomot tudnánk hagyni, és az egész európai költségvetésben szereplő innovációs nyomás ezt a célt szolgálhatja. Milliárdeurós nagyságrendek jelennek meg már közvetlenül ide címkézve, és még sok vita várható: ez alighanem kedves terület a nagy tagállamoknak, amelyek ezen keresztül a legtöbb forrást felszívhatnák.

Nem csak Európa gondolkodik polgárai adatainak és nemzetei biztonságának védelmén, csakhogy amikor például Vietnam teszi ezt, egészen mást lát benne. Itt kerül elő a kiberbiztonság kettős leple. Az elmúlt héten súlyos tüntetések törtek ki Vietnamban, miután a kommunista kormányzat – még mindig a főtitkár a legfőbb úr – elhatározta, hogy új kiberbiztonsági törvényt vezet be. Csakhogy az adatok védelmét úgy szeretné garantálni, hogy közben mindent ellenőrizhetnének a központi szervek. Emellett a véleményszabadságot is radikálisan korlátozná, konkrétan sorolva, hogy miről nem szabad írni, mely területekről nem lehet „rosszalló” véleményt megfogalmazni. És az sem véletlen, hogy a legnagyobb vietnami telekommunikációs cég a mai napig a néphadsereg tulajdona.

A kiberbiztonság politikai értelmezése sem egyértelmű. Autoriter államokban, egypártrendszerekben, diktatúrákban a belső elnyomás eszköze is, az információszűrés apropója, a polgári véleményszabadság sarlója. Jobb esetben a demokráciák nem csúsznak bele ezekbe a csapdákba, hanem a gazdaságaik védelmén keresztül a munkahelyek megtartását, az adatok védelmét és az állampolgárok biztonságát szolgálhatják a külső fenyegetéssel szemben.

Hogy ez valóban így működjön, ahhoz kellenek a demokratikus intézményi garanciák, mert egyébként ennek az újításnak is megvannak a maga súlyos kockázatai.