Feladta az ultramaratont a nagykaposi futó

A rajtvonal mögött 197 szlovák és 422 magyarországi versenyző sorakozott fel, hogy Kassáról, a Szent Erzsébet-székesegyház mellől indulva Miskolcon, a Városház téren célba érjen. Egyéniben az indulók közt ott volt Bodrogköz és Ung-vidék egyedüli képviselője, Gabri Lóránt is. A Nagykaposi Futóklub tagja már háromszor teljesítette a 117 km-es távot, negyedszerre azonban nem sikerült. A miértről, az okokról lapunkkal is megosztotta gondolatait.

„Kedvező előjelekkel vártam a versenyt, de annak napja előtt sok negatívum ért. Előző este nem tudtam mélyen aludni, a verseny előtt is fásult, enervált voltam. A rajtra sem kerültem versenyhangulatba, nem volt bennem semmi drukk. Mivel a rajt helyszínén fáztam még korán reggel, jobban beöltöztem, mint máskor. Ez viszont a futáshoz már túlzásnak mutatkozott – magyarázta lapunknak Gabri. – A rajt után próbáltam kizárni a tudatomból a negatív előjeleket és teljes gőzzel a futásra koncentrálni, de valami miatt az egy olyan nap volt számomra, amikor esélytelennek tartottam, hogy ilyen nagy távot lefuthatnék. Egy ideig bíztam abban, hogy egyszercsak kimászok ebből a negatív spirálból és erőre tudok kapni, de minden egyes km után csak rosszabb lett a helyzet a tempó és a mentális állapotom terén is. Egy idő után biztos voltam benne, hogy aznap ez egy teljesíthetetlen feladat, de gondoltam, futok, míg ki nem csúszok valahol a szintidőből. Nemsokára azonban jobbnak láttam befejezni a versenyt, hogy mentálisan és fizikailag is ne vágjam magam tönkre hosszabb időre. Egyáltalán nem frusztrált lelkileg, hogy feladtam a versenyt. Sőt, igazából megváltás volt a 26. km körül leadni a rajtszámot és kimondani, hogy feladom, mint tovább kínlódni. Nem viselt meg lelkileg, hogy életemben először feladtam egy futóversenyt, de egy ideig most szüneteltetem a versenyzést, és kizárólag szabadidőmben futok a magam örömére.”