Domonkos Kristóf: A DAC csak a tizenhatosunkig volt jó

Remekül sikerült a szezonrajt, három bajnoki, három gól. Utoljára még Komáromban volt ekkora a lendület. Hogyan sikerült megtalálni a góllövő cipőt?

Az első fél évemben Rózsahegyen nem jöttek a gólok, utána hosszú időre megsérültem, ezért igazából a tavalyi szezonom is csak egy „félˮ szezon volt. Mondhatni, hogy utána is még csak felépülőben voltam, de végül most nyáron elértem a jó formámat, már a felkészülés során is betaláltam két meccsen. Most már nagyon jól érzem magam a pályán, magabiztos vagyok.

A Voyo kommentátora szerint a nyáron majdnem távozott Rózsahegyről, igaz ez?

Nem tudom, honnan volt ez az információja. Nyilván hallott valamit, esetleg lehet valami alapja, mert ilyesmit már én is hallottam korábban, de a vezetőség egyszer sem hívott vagy beszélt velem ez ügyben. Gondolom, hogy tavaly ők is több gólt vagy gólpasszt vártak tőlem, de – főleg a sérülés miatt – csak egy jött össze. Az nem merült fel, hogy elküldenének engem. A csapatra fókuszálok, és jövő nyárig szerződésem van. Hogy mi lesz azután, azzal egyelőre még nem foglalkoztam, hiszen nagyban függnek a dolgok attól, hogyan alakul a szezon.

Peter Struhár helyett Peter Tomko vette át a csapat irányítását. Hogyan hatott az edzőváltás a csapatra?

Olyan nagy változás nem történt, hiszen Tomko eddig is a másodedzőnk volt, ismerte a csapatot és a csapat is őt. Persze vezetőedzőként még ki kell ismerni őt, és erre talán csak akkor kerül igazán sor, ha a csapat hullámvölgybe kerül.

A szombati, DAC elleni meccset hogy látta?

Pontosan arra készültünk, hogy többnyire a DAC-nál lesz a labda, úgyhogy számunkra az volt a legfontosabb, hogy kompakt legyen a csapatunk, kommunikáljunk egymással, fegyelmezetten védekezzünk, a labdaszerzések után pontosak legyünk és helyzeteket dolgozzunk ki. Nem mondanám, hogy a DAC-nak lettek volna nagyobb helyzetei, csak az első félidőben volt egy Krstovicnak. Erős és jó játékosaik vannak, és igazából jól tartották a labdát, de nem voltak annyira veszélyesek. A tizenhatosunkig jók voltak, és nehéz volt ellenük játszani, de olyan nagy helyzetük, mint nekünk a mérkőzés végén, nem is volt. Előzetesen elfogadtuk volna az egy pontot, de a meccs után bennünk volt az érzés, hogy bizony, győzhettünk volna.

Mennyire volt különleges a nevelőegyesületének betalálni?

Én minden mérkőzésre maximálisan felkészülök és a legjobbamat akarom nyújtani, ennyi. Egy bizonyos médium úgy fogalmazott, mintha az nekem is valamiféle elégtétel vagy bosszú lenne, hogy betaláltam a DAC-nak. Ez ízléstelen, és hangsúlyozom, hogy erről szó sincs.