„Csak szeretni kell egymást” – mondja Stredl Terézia (KÉPEK)

„Nem vagy egyedül” címmel rendezett előadássorozatot a Meliorat Fejlesztő Központ Dunaszerdahelyen, az Európa Center konferenciatermében. A téma az autizmus volt. A Meliorat társulás a speciálpedagógia és a pszichológia területén tevékenykedő szakemberek összefogásával jött létre még 2017-ben, ahol nem csak szlovák, hanem anyanyelven történő fejlesztést is kínálnak. A központ elsődleges küldetése a komplex speciálpedagógiai fejlesztés, csoportos és egyéni foglalkozásokat és terápiákat is tartanak.

„Nem vagy egyedül”

A szakembereknek rá kellett jönniük, hogy a szülők kiegyensúlyozottsága elkerülhetetlen a gyermek fejlődése szempontjából, ezért elkezdtek célirányosan velük is foglalkozni.

„A szülőkkel is törődnünk kell, akik gyakran a 24 órás felügyelet alatt nagyon egyedül vannak. Magán és állami szférában is próbálnak segíteni ezeknek a családoknak, de a szülőkre nem igazán figyel senki, még a szülők maguk sem. Ebben segítünk mi. Már 3 éve tartunk intenzív szülői foglalkozásokat”

– mondta el a konferencia megnyitó beszédében Kása Ildikó, majd hozzátette, hogy januártól indul újra ez az intenzív, szülőknek szánt program.

A konferencián több szakember szájából is elhangzott, hogy az autisztikus gyermekek fejlesztése a korai szakaszban kiemelten fontos. A tünetek már 18 hónapos korban is láthatóak.

Mások vagyunk

Stredl Terézia 1975-től van a szakmában, 30 évig a Galántai Pedagógiai és Pszichológiai Tanácsadóban, és csaknem 20 éve a Sellye János Egyetem munkatársa. Előadásában kitért arra, hogy a különleges gyermekeket nevelő családokban magas a válások aránya, sőt, elmondta azt is, egy diagnózis kézhezvétele után a gyermekek közötti testvéri viszony is megváltozik. A pszichológus hozzátette, hogy a boldogság és az okosság nem jár mindig kéz a kézben, de a boldogság mellett kell voksolnunk annak ellenére, hogy egy tudásközpontú társadalmat építettünk. Egy gyermeknek leginkább arra van szüksége, hogy szeressék egymást.

A szülő sokszor nem ismeri a gyermekét, csak a saját elvárásait és ez a magatartás megadja a minőségét annak, hogy milyen lesz az otthoni, családi miliő.

„Ez egy folyamat. Az, hogy életet aduk egy gyermeknek és várjuk a csodát, de közben félünk is attól, hogy elveszítjük és ezért szorongunk. Minden gyerek más és más, ahogy a fogaskerekek egymásba esnek, úgy kellene nevelnünk őket. Nagyon nehéz akkor, ha egy egészen más jellemű gyerekről, mint a szülő. Van, hogy haragszunk rá, mert olyan, mint az apja és azonnal ki is osztjuk a gyereket. A különféle személyiségek máshogy huzalozódnak össze, mindenkinél más ez az eredetiség, ez az egyediség. Erre kell odafigyelni. Természetes, hogy szülőként inkább magunkra fókuszálunk és magunkból indulunk ki, az egy folyamat, hogy megtanuljuk a gyermekért is lenni. De az megint egy szélsőség, ha csakis a gyermekért vagyunk. A családban mindenkinek pozícionálnia kell magát, meg kell kapnia azt, amire az adott pillanatban, helyzetben szüksége van”

– mondta a szakember.

Nincs hibás fél

A szülőknél nagyon magas a válási arány. Sokszor egymást okolják, vádaskodnak, hogy a például kocsma miatt született ilyennek a gyerek, vagy a nagyszülők miatt, vagy akármi más miatt. Elmondta, hogy e szemlélet kialakulásában a szakma is adós, mert most már mindent a genetikára vezetnek vissza. Azt tanácsolja, hogy nem kell a másik fél múltjában kutakodni, hanem szakemberre bízni azt, hogy hogyan tovább.

„Mi a tüneteket észleljük. Ha segíteni akarunk, az ok-okozati összefüggéseket kell megkeresünk. Sajnálom, hogy Galántán sajnos már nincs magyar nyelvű szakember” – tette hozzá.

Howard Gardner amerikai pszichológus többszörös intelligencia elméletével támasztotta alá, hogy mindenki kreatív függetlenül az intellektusától. Az, hogy főleg kognitív elvárásaink vannak a gyermekek felé és arra koncentrálunk inkább, hogy mit tud: az egy tévút, egy zsákutca. A kérdés az, hogy boldog vagy, vagy nem vagy boldog, az, hogy hogy érzed magad.

„Mi viselkedésközpontúak vagyunk, ritkán kérdezzük meg, hogy hogy vagy, pedig az sokkal fontosabb az ember elégedettségéhez. Sok mindenben jeleskedhet egy gyermek”

– mondta el Stredl Terézia. Elárulta, hogy ha lenne még húsz év a kutatói munkájából, akkor a zenéből indulna ki. Idáig mindig a mozgásra vezették vissza összképességzavarokat, de ma már változtatna ezen. Amint ideggyógyászat megtalálta az érzelemközpontot, azóta beszél a szakma neuropedagógiáról, neuropszichológiáról. Ezt iskolai környezetben ókori intézmények meg is valósították. Először a zenehallgatást tanítottak, azt, hogy átéljék érzelmileg a zenét, majd táncolni tanították őket, hogy kulturáltan ki tudják fejezni azokat és csak utána a matematikát.

„Mi ezt megfordítottuk és pórul jártunk. Ha diszharmonikus fejlődéssel találkozunk, azt is többször el kellene mondanunk, hogy miben jó a gyermek” – hangsúlyozta.

Nyissunk egymás felé!

Ausztriában van egy olyan össztársadalmi attitűd, hogy annak, aki kilóg a sorból megelőlegezik azt, hogy valami legyen belőle. Brigitte Sindelar osztrák pszichológust idézve Stredl Terézia azt mondja, hogy ott nincsenek magatartászavaros gyerekek - „Minél befogadóbb a közösség, annál nyitottabban tudunk mi is a problémáinkról beszélni és annál hamarabb tudunk nyitni”.

Egy kutatás szerint a dánok a legboldogabbak. Ez azért van, mert szeretnek együtt lenni és beszélgetni egymással.

„Az agyunk úgy van beállítva, hogy egy kritikát 3-4 pozitív dicséret tud csak semlegesíteni. Ha ezt az aránytalanságot vesszük, akkor látjuk, hogy mi milyen szűkmarkúan bánunk a pozitív visszajelzésekkel. Ez a pozitivitás nagyon szükséges lenne, mert mindent ez gyógyít a legjobban”

– hangsúlyozta a egyetemi docens.