A hidegháború világába röpít vissza a komáromi óvóhely

Nem a legkellemesebb érzés most végigsétálni egy szűknek ható földalatti óvóhelyen, amely egészen február végéig tényleg csak egy reliktumnak számított. „14 nappal ezelőtt újra nagyon aktuálissá vált” – mondja ironikusan Jozef Černek, a komáromi Matica-székház igazgatója az orosz–ukrán háborúra utalva, miközben végigkalauzol minket a rövid időre akár 500 fő befogadására is alkalmas bunkerben.

Egy korszak tanúja

Černek emlékeztet, a polgári védelem rendkívül aktív terület volt a hidegháború alatt, ám 1990 után más idők következtek. Az óvóhelyek típusonként különböző robbanásokat voltak képesek elviselni, a legerősebbek az atomtámadás ellen is védelmet nyújtottak. Ha a komáromi nem is volt ennyire megerősítve, a bejáratnál mégis található egy olyan zuhanyzó, amely segítségével a polgár lemoshatta volna magáról a radioaktív port, majd a sugárszennyezett ruháját egy szomszédos szobában egy lyukon keresztül leadhatta. Az 50-es és 60-as években zajló bunkerépítési dömping során létrejött óvóhely ma már nem minden téren felel meg a kor követelményeinek. Az épület déli és északi oldalainál található vészkijáratok például közvetlenül az ingatlan mellett vezetnek ki a szabad levegőre ahelyett, hogy attól távolabb alakították volna ki őket. Bár jelenleg nem minősül hivatalos óvóhelynek, de a vonatkozó törvény szerint szükség esetén 24 órán belül alkalmassá kell tenni a menedéket kereső emberek fogadására.

Gazdasági szempont

Az igazgató elmondta, működési problémáik adódtak, mivel az elmúlt két évben a Maticához kapcsolódó művészeti csoportok gyakorlatilag nem tudnak fellépni, így elestek a fő bevételi forrásaiktól. Emellett úgy érzik, az állam támogatására nem számíthatnak.

„Kerestük annak módját, hogyan segítsünk magunkon. A KOMVaK (a komáromi vízgazdálkodási művek) igazgatója, Patrik Ruman állt elő azzal az ötlettel, hogy ne egyszeri összeget jelentsen a segítség, hanem találjunk olyan megoldást, ami hosszabb távon szolgálhatja a javunkat”

– fejti ki az igazgató. A közvállalattal közösen láttak neki az óvóhely rendbetételének, amely már rossz állapotban volt, főleg a beázással voltak problémák.

Interaktív élmény

A kiállítóteret komplex módon szeretnék berendezni és működtetni. A közvállalattal közösen a hidegháború időszakát feldolgozó kiállítást, valamint a vízművek történetére vonatkozó kis múzeumot hoznak létre az épület alagsorában.

Elsősorban azt szeretnék megmutatni, hogy miért jött létre és hogyan működött az óvóhely. Ennek keretében kettő, az államszocializmus idejéből való, nagyjából 1970 körüli lakásviszonyokat bemutató szobát is berendeznek eredeti bútorokkal és eszközökkel – valamint korabeli tévé- és rádióadások lejátszásával –, amelyhez máris sok tárgyi felajánlást kaptak a katonai eszközöktől a bútorokig. Harmadsorban pedig szeretnék minél interaktívabbá tenni a helyszínt, így egy szabadulószobát is létrehoznak.

Már felállt az a szakmai bizottság, amely akkurátusan kiválogatja a legmegfelelőbb tárgyakat az 1970-es állapotok felidézéséhez. A legnagyobb segítséget Gráfel Lajos komáromi műemlékvédelmi szakember nyújtja, de a Maticának is vannak olyan végzettségű munkatársai, akik segítik a kiállítás berendezését. Továbbá másokkal, például a Nemzeti Emlékezet Intézetével is együttműködnek.

A megnyitót tavaszra, a Komáromi Napokra tervezik, amely során a Dramaťák és a Slovenskí rebeli művészeti csoportok bemutatnák a Tajná láska – Titkos szerelem című előadásukat is.

A látogatókat a Slovenskí rebeli tagjai pionír-egyenruhákban kalauzolják majd végig a tárlaton mintegy 25 perc alatt. Az érdeklődők a kiállítótér még létrehozandó honlapján tudnak majd időpontot foglalni a kiállítás megtekintéséhez. A Komáromi Napok idejére szponzorok segítségével szeretnék ingyenesen elérhetővé tenni az érdeklődők számára.