A júliusi égbolt gyöngyei

Hogy mit figyelhetünk meg? Korán, még jóval napkelte előtt a világosodó égbolton a Bika csillagképben, annak a legfényesebb csillaga, az Aldebaran szomszédságában fog tartózkodni a Vénusz bolygó, népies nevén az Esthajnalcsillag. Nem messze felettük őrként ott fog ragyogni a Naprendszerünk legnagyobb bolygója, a Jupiter.

Holnap pedig ehhez a fényes trióhoz csatlakozik a nagyon vékonyka holdsarló. A világosodó délkeleti égbolton így két bolygó, egy csillag és a Föld hű kísérője, a Hold fog egy kis csoportosulást kialakítani. És látható lesz egy fényes csillagkupac is, az ismert Fiastyúk csillaghalmaz.

Mire figyeljünk? Először is, a Hold árnyékos oldala fog derengeni az égen, amelyet a keskeny sarló határol be. A hamuszürkés sötét részt a Föld fényeként ismerjük, de Da Vinci fénylésnek is nevezzük, mivel eredetét először Leonardo da Vinci magyarázta meg. Ezek alapján, a Földünk légköre és a felhők fényvisszaverődése gyenge sugárzással árasztja el a Holdat és megvilágítja annak a Naptól elfordult oldalát is, és létrehozza az ég egyik legszebb jelenségét.

Ha egy kisebb távcsővel veszszük szemügyre a Jupiter bolygó fényes csillagát, megpillanthatjuk körülötte a négy legnagyobb holdját, az Io, Europa, Ganimédesz és Callistót. Ezeket Galilei-holdaknak nevezünk, mivel először Galileo Galilei figyelte meg őket és ő ismerte fel létüket. Ha több napon át figyeljük meg őket, észrevesszük, hogy a helyzetük a Jupiter körül változni fog. Nagyobb távcsővel a Jupiter felhőrétegeit is meg lehet figyelni.

Ezek után fordítsuk távcsövünket a Vénusz bolygóra, a legfényesebb csillagra az égi csoportosulás között. Megfigyelhetjük, hogy egy kis korong helyett egy sarló vagy telt sarló alakú lesz. A Földről nézve a Vénusz is hasonló fázisokon megy végig, mint a Holdunk.

Méhes Ottó