Hét éve menekültek el Ukrajnából: Ilyen az élet az orosz határ mentén!

Anna és férje pár éve költöztek Szlovákiába, egy Pozsony melletti faluba, de most egyre többször térnek vissza az ukrán határhoz. Háromszor vezettek el a gyűjtött humanitárius csomagokkal, visszafelé pedig menekülteket szállítottak. Újabban Anna testvéréért és fiáért mennek. „Sikerült felülniük egy evakuációs vonatra Dnyipropetrovszkban, ahol mi is éltünk. A vonat az utolsó helyéig tele volt. Az emberek még az állomáson kidobálták a bőröndjeiket, hogy többen férjenek fel” – mondta Anna.

A háborúról testvére értesítette február 24-én, mikor a család robbanásokat hallott a lakóhelyüktől 10 kilométerre lévő repülőtér felől. Lánytestvérét a férje szó szerint elüldözte a városból. „Csatlakozni akart a harchoz, hogy megvédje a hazát, de miközben aggódott a családjáért, és felelősséget érzett a védelmükért, nem mehetett nyugodt lélekkel a frontra. Szüksége volt arra, hogy a kezét ne kössék meg, hogy csak egy dologra koncentráljon...” – magyarázta Anna.

A család Pozsony melletti lakásáról fotók a galériában!

A nő édesanyja maga maradt a városban. „Nem akart elmenni, mert elég étele van, és otthon akar meghalni. Nem indult útnak, csak Lvivbe 20 órás az utazás, Ungvárba további 7 óra gyalog. Legalább pénzt küldök neki, de nem tudom, hogy fel fogja-e használni, a boltokban egyre fogy az árú” – mondta.

Anna az orosz határ menti életről elárulta, hogy lényegében egész Kelet-Ukrajnában mindenki oroszul beszél, és ezért őt soha nem bántották. Szerinte hazugság azt állítani, hogy az orosz ajkúakat elnyomják. Ezt Putyin robbantotta ki, talált olyan embereket, akik vele tartottak, és a Szovjetunióra emlékező nyugdíjasok tíz hrivnyáért elmentek vörös zászlókkal tüntetni...” – mondta Anna felháborodva, hozzátéve, hogy Kelet-Ukrajnában nem létezik neonácizmus és nacionalizmus. „Az egyetlen dolog, ami ott van, az a hazaszeretet, a haza, a kultúra, a művészet, az ukrán nyelv iránti szeretet” – teszi hozzá.

Tudja, hogy Oroszországban vannak, akik tüntetnek a háború ellen, sokan azonban félnek a börtöntől. „Most nem akarok beszélni az oroszországi ismerőseimmel, kollégáimmal és barátaimmal. Azt hiszem, hogy rossz nézetekbe ütköznék. Nem akarom elpazarolni az energiámat” – magyarázta Anna, hozzátéve, hogy energiáját most mások megsegítésére fordítja.

(pluska)