Gyöngykaláris a nyakán

Hogyan kerültél kapcsolatba a népművészettel? Évtizedekig táncoltál a Szőttesben, előtte milyen kapcsolatban voltál a népművészettel?

Szinte alapiskolás korom óta táncoltam. Szepsiben mindig volt tánccsoport az alapiskolában. Hatodik osztályos koromtól Nagy Ildikónál, Nagy Mirtyll anyukájánál  már rendszeresen táncoltam, gimis koromban a szepsi Bódva tagja lettem, onnan jöttem a Szőttesbe.

Csak úgy kitaláltad, hogy a Szőttesben szeretnél táncolni?

Gyerekként láttam a Szőttest Gombaszögön, meg újságokban is olvastam róla, kivágtam a fotókat, füzetbe ragasztottam, és eldöntöttem, hogy nekem tetszik, ebben az együttesben akarok táncolni. Lehet, hogy más csoportot nem is láttam, a tévében megnéztem a balettosokat meg a Mojszejev Együttest, az is nagyon tetszett, de a Szőttesbe beleszerettem. Egyszer Szepsiben is fölléptek, akkor másodikos gimnazista voltam, megnéztem, szóltam Reicher Gellértnek vagy Quittner Jánosnak, már nem emlékszem, melyikükhöz mentem oda, hogy mennék hozzájuk Pozsonyba. A Bódva tagja volt Bankó Ibolya, ő valamikor a Szőttesben táncolt Quittnernél, ő is mellém állt, tulajdonképpen minden szepsi, aki ismerte Quittnert, azt szorgalmazta, hogy  Aranka menjen a Szőttesbe. Harmadikos koromban átléptem a Duna utcai gimibe,  Szőttes-táncos lettem, elértem a célomat. Mindig azt szoktam mondani ismerősöknek meg a lányoknak, akik megkérnek, meséljem el, hogyan váltottam valóra az álmomat, hogy nem olyan bonyolult, mint sokan gondolnák. Ki kell találni, mit akarsz és egyszer, ha mindent megteszel érte, rövidesen megvalósul. Ez reális. Van az embernek egy álma, dolgozik rajta, meg még sokan segítik, és egyszer csak megvalósul.

A gyöngyfűzést már táncosként gyakoroltad, vagy ez új szenvedély?

A Szőttesben minden táncos lánynak volt saját gyöngysora. A viseletek nem voltak sajátjaink, de a gyöngysorunk igen. Boltban abban az időben, amikor táncolni kezdtem, nem nagyon árultak kalárist. Volt, hogy át kellett fűzni a meglevőt, de sokszor fűztünk újakat. Amikor tánckarvezető lettem, akkor kezdtem figyelni arra, hogy szépek legyenek. Nemcsak a viseletek, hanem a kiegészítők is. Ezt láttam. Méhes Katától, Čertanská Dagmartól, Nagy Myrtilltől. Ők mindig nagyon figyeltek a részletekre is, nem csupán arra, hogy jól táncoljanak a lányok, szépen föl legyenek öltözve. Nekik már az is fontos volt, hogy a frizurájuk rendben legyen, ne lógjon ki egyetlen hajszál sem, rendben legyen a sminkjük, hogy az arcuk is jól fessen a színpadon, és a kiegészítők is rendben legyenek. Innen ered, hogy még szebb nyakláncot akartam, nemcsak magamnak, hanem a többi lánynak is fűztem. Rájöttem, hogy ezt ajándékba is jó adni egy táncosnak. Örült nagyon, akit megajándékoztam. Nekem a gyöngyfűzés kikapcsolódás. Nem tudom úgy elképzelni a napomat, hogy hazamegyek a munkából és vagyok, vagy elkezdek takarítani, sütni-főzni. Nem. Hazamegyek és kell valami, ami az enyém. Magamnak valami szépet, jót kell létrehoznom. Elég két-három sort megfűzni, és megnyugszom. Mindjárt van látható eredménye a munkámnak. Nem mindig sikerül úgy elkészíteni egy-egy nyakláncot, hogy az nekem is vagy másnak is tessék. Megtörtént már, hogy elégedetlen voltam a munkámmal, mások sem voltak elragadtatva tőle, hazamentem és szétnyirbáltam a kalárist, leszedtem az összes gyöngyöt és újrafűztem. Engem a varrás és a gyöngyfűzés nyugtat meg.  Olyankor elfeledkezem a napi stresszről, arról, hogy esetleg megbántott valaki, valamin bosszankodtam.

Viseletet varrsz vagy civil ruhát is, magadnak, másoknak?

Többnyire viseletet. Bármit varrnék magamra is, de arra már nincs időm. Napi 24 órát nem szeretek dolgozni. Viseleteket varrok, mert mindig kell, nem tudok, nem tudunk mindent megvenni. A lányok egymástól örökölik a ruhákat, ha valamelyiknek rövid a levetett kötény, meg kell toldani, de néha újat kell varrni. Viseleteket azért szeretek varrni, mert utána kell járni, utánaolvasni, konzultálni kell. Most már elég sok az elérhető szakirodalom, az interneten is, fölhívok valakit, aki ezzel foglalkozik. Méry Margittal, a hazai magyar népviseletek legnagyobb szakértőjével szeretem megbeszélni a viseletekkel kapcsolatos dolgokat. Sokat segítenek a lányok is, akik varrtak vagy még ma is varrnak.

Nagy Myrtill, a somorjai Csali vezetője is varr a mai napig.

Gyönyörűen föl tudja öltöztetni a táncosait. Valamit meg lehet varrni, valamit meg lehet venni. Mandelákat is szeretek festeni, színezni. Nagyon összetett rajzok. A karantén alatt vettem magamnak egy nem tudom, hány darabos színesceruza-készletet, és elkezdtem festegetni.

Megnyugtat?

Akkor, amikor festegetek, rajzolgatok vagy varrok, rengeteg emberrel beszélgetek. Nem vagyok megzakkanva, csak egy csomó dolog előjön. Olyan dolgok, amelyeket rég elfelejtettem, valamiről eszembe jutnak. Vagy megoldok problémákat. Gyerekkoromtól szeretem a színes dolgokat. Azon gondolkodom, milyen gyöngyöket mivel kombináljak, üveggyöngyből milyen színeket válasszak. Nemcsak tánchoz való kalárisokat szoktam fűzni, hanem utcai viseletre is. Olyan ismerősöm is kért már tőlem kalárist, aki soha életében nem táncolt. És hordja.

A szakirodalmat használod vagy a fantáziádat?

Ehhez nem kell nagy szakértelem, hogy az ember tűt, cérnát, színes gyöngyöket fogjon, és nekilásson a gyöngyfűzésnek. Van ilyen szakirodalom, vannak tipikusak, például a sárközi gyöngygallért meg kell tanulni. Kipróbáltam, rájöttem, hogy azt is tudnám, de nem érdekelt. Nagyon aprólékos, sokat kellene vele pepecselni. Még nem kaptam rá. Az a jó, hogy most már az interneten is lehet gyöngyöket rendelni. Óriási a választék.

Mikor kezdtél komolyabban foglalkozni a gyöngyfűzéssel?

Három-négy éve. Most már van elég gyöngyöm, néhány évig biztos nem kell venni. Szépek, szeretem. Jó szórakozás. Nyáron, ahova megyek, viszem magammal a gyöngyöket, hátha lesz időm fűzni. Ülünk anyuval kint, nagy tálba kiszórom, van, amikor anyu is segít. A közösségi oldalon idegenek kérik, ha meglátják a nyakláncaimat.