Elhunyt a legelismertebb szlovák filmrendező

A hírt lánya közölte szombat reggel, azóta folyamatosan jelennek meg a hazai és cseh sajtóban a rendező munkásságát méltató írások, nekrológok. Juraj Jakubisko valóban egészen egyedi látásmódot képviselő, saját világot teremtő filmes volt, aki magasan kiemelkedett a múlt század utolsó harmadának szlovákiai mezőnyéből.

Egy isten háta mögötti kelet-szlovákiai faluban, Kojšovon (Kojsó) született, de már gyermekkorában elbűvölte őt a mozgókép. Szülei szabályosan becsempészték őt A bagdadi tolvaj című amerikai film vetítésére – ha hinni lehet a legendának, kalapot nyomtak a fejébe és álbajuszt ragasztottak az orra alá. Ennek az lett a későbbi következménye, hogy Jakubisko filmrendezőként diplomázott a prágaiFAMU-n. Már diákfilmjeire felfigyelt a szakma.

Első nagyjátékfilmjével, a Krisztus éveivel (1967) nagy sikert aratott és számos díjat nyert. Ez a tragikomikus önéletrajzi motívumokkal teli alkotás arról szól, hogy az embernek döntéseket kell hoznia az élet válaszútjain. Jakubisko debütálása az újat akaró művészek generációjának érkezésével esett egybe, akik a filmes kifejezésmód modernségét, a gondolatok mélységét és a valóság új megközelítését hozták a csehszlovák filmművészetbe. A hatvanas évek végén készített filmjeit a prágai tavasz után betiltották, és hosszú ideig csak dokumentumfilmeket, reklámfilmeket forgathatott.

Később enyhült a szigor, és Jakubiskót „Kelet Fellinijének” kezdték becézni. Legismertebb alkotásai az Ezeréves méh (1983), a Hűtlenség szlovák módra (1980), a Holle anyó, amelyben Giulietta Masina, Fellini felesége is szerepelt (1985), az Ülök az ágon és jól érzem magam (1989) és a 2008-as, szlovák–cseh–angol–magyar koprodukcióban készült Báthory – A legenda másik arca. A szüzek vérében fürdő Báthory Erzsébetről szóló film 350 millió cseh koronás költségvetésével nem csupán a közép-európai filmművészet egyik legdrágább alkotása volt, hanem rekordnézettséget is produkált a hazai mozikban.

Csehszlovákia szétválása után Prágába költözött, némiképp demonstratív lépésként, de döntését nagyban befolyásolta az is, hogy Csehország több lehetőséget és jobb munkakörülményeket kínált neki. Leendő filmeseket tanított az egyetemen, saját produkciós céget alapított, és rendszeresen véleményt nyilvánított kulturális kérdésekben, a maga vitriolos stílusában. Őt választották a 20. század legjobb szlovák rendezőjévé, és életművéért elnyerte a Cseh Oroszlán kitüntetést.

Utolsó alkotását még be sem mutatták – a pandémia miatt többször csúszott a premier, amelyet a rendező végül már nem érhetett meg. Ez a legendás Holle anyó folytatása Perinbaba a dva svety (Holle anyó és a két világ) címmel, amely Alžbetka fiának, Lukášnak a története. Ez a film 2023 második negyedévében kerül a mozikba.