Az élet máshol van

Támogatta a prágai tavaszként híressé vált 1968-as reformfolyamatot, ezért a szocialista államhatalom szabályosan elüldözte őt az országból. Tréfa című „felforgató” regényéből 1968-ban még elkészülhetett a filmfeldolgozás, ám a történelem könyörtelen alakulása miatt nagyon sokáig dobozban maradt.

A brünni születésű Kundera, szintén brünni feleségével együtt Franciaországba emigrált, hátat fordított Csehszlovákiának, olyannyira, hogy azután már csak franciául írt. Csehszlovák állampolgárságától 1979-ben meg is fosztották, aztán 2019-ben visszakapta a cseh állampolgárságot. De akkor már késő volt.

Francia nyelven – talán pont a nyelvváltásnak köszönhetően? – világsztár lett, regényeit 44 nyelvre fordították le, de sokáig nem engedte meg, hogy cseh nyelven is megjelenjenek. Ebben a kérdésben kérlelhetetlen volt, egyedül a Host című brünni irodalmi-művészeti folyóirattal tett kivételt, ahol ritka hazalátogatásai alkalmával többször megfordult, és olyankor vitt nekik néhány esszét.

Ma már, a rajongók legnagyobb örömére és hosszas várakozásuk jutalmaként, csehül is hozzáférhetőek regényei, bár még nem mindegyik. Magyarul viszont valamennyi műve megjelent. Bennfentes információink alapján elárulhatjuk, hogy különösen büszke volt arra, hogy a posztszocialista országok közül Magyarországon rendkívül színvonalas fordításokban láttak napvilágot kötetei, és nem kellett aggódnia a pontosság miatt. Jelenleg 17 műve olvasható magyarul, több kiadásban, némelyik két különböző fordításban. Kínában ugyanis alaposan belenyúltak a szövegekbe, de sosem sikerült megtudnia, mennyire herélték ki őket.

A lét elviselhetetlen könnyűsége című 1984-es kultikus regényéből négy évvel később született egy amerikai romantikus dráma Philip Kaufman rendezésében, Daniel Day-Lewis és Juliette Binoche főszereplésével. Ez olyannyira kiverte nála a biztosítékot (amúgy nálam is, szóval megértem a döntését), hogy kerek-perec megtiltotta műveinek megfilmesítését. Egyetlen kivételt tett csak, egy rendező szakos cseh fiatalembernek engedélyezte, hogy leforgassa a vizsgafilmjét Autóstop című rövid novellájának alapján.

Milan Kundera legnagobb írói erénye – amennyire ezt rajongóként meg tudom fejteni – a szűkebb értelemben vett sztori, valamint a hozzá kapcsolódó filozófiai-történelmi-politikai eszmefuttatások mesteri ötvözetében rejlik, amely azonban mindig megőrzi szépirodalmi jellegét. A szereplők nála elsősorban arra szolgálnak, hogy demonstrálják érzéseit, az adott korral kapcsolatos meglátásait, félelmeit, dilemmáit. A lét elviselhetetlen könnyűségében például felvázolja a prágai tavasz eseményeit, majd az 1968-as drámát, a szovjet inváziót, az első napok euforisztikus gyűlöletét, végül a „normalizáció” éveinek megaláztatásait, saját lelki folyamataihoz alakítva a történetet.

Későbbi regényeiben még markánsabb ez a kiindulópont, a szereplők és a történet szinte tanmeseként szolgál világnézetének demonstrálására – szellemesen, ironikusan, igazi intellektuális élvezetet okozva az olvasónak, aki olyasmiken is eltöprenghet, amiket addig észre sem vett, legyen szó állami agymosásról, személyes lustaságról, nemtörődömségről, vagy a múlt eltemetésének bűnéről – hogy csak néhány témát említsünk.

Hosszú éveken át előkelő helyen állt az irodalmi Nobel-díj várományosainak listáján, és szerintem – hadd legyek szubjektív, hiszen jól ismerem a szerző munkásságát – nem a művészi színvonal döntött ebben a kérdésben. Felmerült ugyanis egy „vádpont” ellene a kilencvenes évek végén, amelynek értelmében Milan Kundera egyszer régen, egyetemistaként, jelentett egy évfolyamtársáról a titkosszolgálatnak. Tele volt a cseh sajtó ezzel annak idején, keressék vissza, ha érdekli önöket, mi nem szeretnénk helyet pazarolni erre. Viszont gusztustalannak tartjuk Kundera „besározását”, az utólagos fejlemények tükrében mindenképp. Nádpálcával náspángolnánk el azokat, akik ezzel a húzással golyózták őt ki a Nobel-díjasok top tízes listájáról, vagy inkább megbökdösnénk őket egy hat centiméteres pengeélességű zsebkéssel, ami a jelenlegi hazai törvények alapján nem számít gyilkossági kísérletnek.

Kundera két évvel ezelőtt már érezhette, hogy közeleg a vég. Akkor bízta életművét a brünni könyvtárra. Az író 94. születésnapján, idén április 1-én meg is nyílt az intézmény, amelyről kollégánk, Szabó G. László ía következőket írta: „Elegánsan berendezett terem, modern stílusban kialakított olvasószoba, kellemes hangulatú társalgó – ez így mind, együtt. Tartalmát tekintve pedig a világhírű cseh író, a Tréfa, A lét elviselhetetlen könnyűsége, a Nevetséges szerelmek, Az élet máshol van szerzőjének negyvennégy nyelven megjelent köteteinek gazdag gyűjteménye, vagyis komplett életműve, szellemi hagyatéka. Bárki számára megtekinthető, hozzáférhető, és mégcsak belépődíjat sem kérnek a látogatótól. Brünn büszke a szülöttjére. Milan Kundera is szereti szülővárosát. Jobban, mint Prágát. Ezt jelzi a könyvtár létrejötte is, az a gesztus, hogy szellemi vagyonát annak a városnak ajándékozta, ahonnan annak idején Prága felé vette az irányt, és ahová Párizsba való költözése után is vissza-visszajárt, igaz, néha titokban, legtöbbször pedig csak gondolatban” – írja Szabó G. László, majd így folytatja: „2019-ben, amikor Tomáš Kubíček, a Morva Tartományi Könyvtár igazgatója meglátogatta őt Párizsban, akkor merült fel a kérdés, hogy milyen sors vár Kundera könyveire, levelezésére, a róla készült fényképekre, eredeti kézirataira, rajzaira, a róla írt cikkekre, tanulmányokra, az ő személyes dokumentumaira, házi archívumára. S akkor Věra, az író felesége azt mondta: legyen mindez Brünn városáé. Így került a birtokunkba mindaz, amit ők ketten az elmúlt évtizedek során összegyűjtöttek és párizsi lakásukban tároltak. Csaknem 3000 kötet került a tulajdonunkba, köztük a magyarul megjelent regényeinek egy-egy példánya” – mesélte lapunk munkatársának Pavelková.

„Anélkül, hogy tudna róla, az ember a legsötétebb reménytelenség pillanataiban is a szépség törvényei szerint komponálja életét.” – írja Kundera A lét elviselhetetlen könnyűségében. Egyetértek vele.