A harmadik magyar színház

Hogyan alakult az elmúlt évad?

A táncszínház meglehetősen rossz anyagi helyzetben zárta a 2010-es évet, olyannyira, hogy fennállásunk 10. évfordulóját sem tudtuk méltóképpen megünnepelni. Idén januártól viszont az intézmény átkerült a kormányhivatal fennhatósága alá, ami több szempontból jót tett nekünk, például ennek köszönhetően félévkor már hetven fölött volt az előadásaink száma. A népszámlálási turné során bejártuk Dél-Szlovákiát, és a székházunkat is sikerült rendbe hoznunk. Kialakítottunk egy olyan befogadó helyszínt, hogy ne csak vidéken léphessünk fel, hanem Pozsonyban is, sőt más műfajban tevékenykedőknek is fellépési lehetőséget tudjunk adni.

Vagyis létrejött egy kőszínház, ahol rendszeresek lesznek az előadások?

Tulajdonképpen ez a harmadik hazai magyar színház a kassai Thália és a Komáromi Jókai Színház mellett. Szeretném felvenni a kapcsolatot a két színház vezetésével, hogy valamiféle együttműködés keretében be tudjuk fogadni egymás előadásait. Ha ugyanis a kassaiak vagy a komáromiak eljönnek Pozsonyba, leggyakrabban a ružinovi kultúrházban lépnek fel, másutt nem tudnak számukra megfelelő körülményeket biztosítani. Persze mi sem tudunk nagyszínházi előadásokat befogadni, hiszen a termünk csak száz férőhelyes, de vannak és lesznek olyan stúdióelőadások, amelyek számára épp ez a terem lesz ideális. És „cserébe“ mi is el tudunk majd menni vendégszerepelni Kassára, illetve Komáromba.

Mit láthatunk az Ifjú Szivektől a következő időszakban?

Már három-négy hónapja folynak egy nagyszabású műsor előkészületei, amely Martin György világhírű néptánckutató nevéhez kötődik. A huszadik század színpadi táncművészetét az ő kutatásai határozták meg Közép-Európában, a neve viszont Bartókhoz és Kodályhoz képest nem annyira ismert. Ezért özvegyével, Borbély Jolánnal közösen azon dolgozunk, hogy egy táncszínházi műsorral amolyan ismeretterjesztést is végezzünk a közönség körében. Talán még a fiatal táncházas generáció, vagy a mostani világzenével foglalkozók sem tudják, milyen sokat köszönhetnek Martin Györgynek, aki hatalmas mennyiségű anyagot gyűjtött össze a Kárpát-medencében, szlovák és román nyelvterületen is, nem beszélve az észak-afrikai kutatásairól. Világviszonylatban is egyedülálló archívumot hozott létre a budapesti Zenetudományi Intézetben, és tanítványain keresztül egy olyan módszertani megközelítést honosított meg, amely nem elvont tudományágként, hanem közművelődési értelemben kezeli ezt a zenei és tánckincset. A magyar táncházmozgalom például világsiker. De abban a folyamatban is nagy szerepe van Martin György hozzáállásának, ahogyan a népzene beépült a könnyűzenébe.

Tulajdonképpen a népi kultúra más műfajokkal való fúziójára törekszik az a kezdeményezés is, amelynek keretében az utóbbi hónapokban irodalmárok, filmesek és könnyűzenészek, az ő közönségük is bemerészkedett már az Ifjú Szivek székházába....

Igen, ezek a kísérletek jól sikerültek. Célunk a művészeti ágak közötti átjárhatóság megteremtése és egymás megismerése. Például az, hogy az irodalomkedvelők nézzenek meg egy Ifjú Szivek-műsort, a zenekedvelők hallgassanak meg egy érdekes beszélgetést, vagy a mi törzsközönségünk vegyen részt egy filmvetítésen, színházi előadáson. Hiszen túl azon, hogy naponta itt próbálunk, nem tudjuk minden este megtölteni a nézőteret. Az épület adta az ötletet, hogy alakítsunk ki Pozsonyban egy közösségi helyet, amely a HeArt nevet kapta, a Szivek, illetve a művészet szó játékos keresztezésével. Szeretnénk létrehozni a hely közönségét, amely nem csak a néptánc és népzene kedvelőiből áll. A terem befogadóképessége persze meghatározza a kínálatot. Kamarajellegű programokban gondolkodunk, olyan rétegműfajokban, amelyek az igényesebb érdeklődőket vonzzák ide.

Ez a felújított tér pozsonyi magyar viszonylatban abszolút versenyképes. A városközpontban van, könnyen megközelíthető, és igényesebb, komfortosabb, mint a már bevált rendezvényhelyszínek.

Az őszi hónapokban a jazzkoncertektől a filmvetítéseken és az amatőr színjátszó együttesek bemutatóin át az irodalmi estekig sokféle programot tervezünk. Persze ez függ az anyagiaktól is, de szerencsére több magyarországi és hazai polgári társulással állunk kapcsolatban, amelyek készek segíteni. Természetesen az is fontos számunkra, hogy minket is minél többen lássanak, hogy bővüljön a közönségünk. Ezért is lépünk fel rendszeresen több műfajú rendezvényeken. Szeretnénk elindítani egy Szivek plusz… című sorozatot is, amelynek a lényege, hogy az Ifjú Szivek mellett még felléphessen azon az estén egy más műfaj képviselője.

Semmiképpen sem férne be viszont hozzátok az a produkció, amelyet az októberi koppenhágai világzenei expóra készítettél elő, méghozzá magyarországi felkérésre.

Ez nagy kihívás volt számomra, és rendkívül örülök a lehetőségnek. A WOMEX, azaz World Music Expo a világzene legnagyobb fesztiválja, és évente másmás ország a díszvendég. Egy pályázat alapján a magyarországi Hangvető zenei terjesztő kapta meg a műsor összeállításának jogát, és mivel gyakran dolgozom velük, engem kértek fel rendezőnek, szerkesztőnek. Egy kifejezetten zenei műsort kellett összeállítanom, olyan nevekkel, mint Szalóki Ági, Dresch Mihály zenekara, a Söndörgő együttes, a Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band vagy a Tükrös zenekar. A próbák már zajlanak Budapesten, és a program később több alkalommal látható lesz a Művészetek Palotájában, sőt reményeim szerint Szlovákiában is. Ez kiváló lehetőség, hogy Magyarország megmutatkozzon egy világkiállításon, ahová kilencven országból 2400 fellépőt várnak. Mi, szlovákiai magyarok annyiban vagyunk érdekeltek benne, hogy én rendezhetem, illetve hogy felvidéki dallamok is lesznek a műsorban.

Annál érdekesebb, hogy egy szlovákiai magyar művészt kértek fel erre a feladatra. Vajon azért, mert kicsit külső megfigyelőként, azaz nem budapesti szemmel tudod nézni a magyar palettát? Én mindenesetre örömmel konstatáltam, hogy a külföldön futtatott előadók helyett a Söndörgő vagy Lukács Miklós cimbalomművész szerepel a műsorban, aki világcsoda a maga műfajában.

Ez a műsor a világzenei paletta sokszínűségét próbálja felmutatni. Az autentikus megszólalástól egészen a dzsesszesített, fúziós zenéig. Ilyen típusú, sokszereplős programok szerkesztése egyébként nem is rendezőt, hanem koreográfust kíván, talán ezért is esett rám a választás. Az eddigi próbák során jól megértettük egymást a szereplőkkel, élveztem a munkát. Főleg annak fényében, hogy az elmúlt évtizedekben az volt az érzésem, a határon túli magyarok „karitatív jelleggel“ kapnak fellépési vagy egyéb munkalehetőséget Magyarországon. Az utóbbi öt évben viszont már az Ifjú Szivekkel kapcsolatban is éreztem, hogy azért hívnak minket a Művészetek Palotájába vagy a Budapesti Tavaszi Fesztiválra, mert színvonalasnak találják, amit csinálunk. Ez nagy különbség, mert már nem arról szól a dolog, hogy pipáljuk ki a határon túli sort is a pályázati űrlapon, hanem arról, hogy elismerik a munkánkat.