HIV-pozitív gyerekek, utcán alvó emberek: beszámoló Ugandából

„A Health Initiatives Association (szabad fordításban: Egészségügyi Kezdeményezések Egyesülete) civil szervezet projektjén keresztül jutottam ki Afrikába. Ez a szervezet főleg HIV-pozitív gyermekekkel foglalkozik, akiknek a 90%-a árva. Az ő egészségügyi ellátásukat, oktatásukat segítik” – avat be Enikő ugandai látogatásának részleteibe.

Ez a játék ehető?

„Miután hazajöttem, elgondolkoztam azon, hogy itt, Európában mennyire önző életet élnek az emberek. Mindent túlhalmozunk. Ugandában sok-sok éhező kisgyereket láttam a földön fekve. Volt, hogy az ételt, ami kiesett a kezemből, felkapták, majd megették. Tíz évvel ezelőtt, az első látogatásomkor játékokat, építőkockákat vittem magammal a helyieknek ajándékba. Amikor azonban mindezt kiszórtam eléjük, értetlenül néztek rám. Felemelték a színes kockákat, majd megpróbálták azokat megenni.”
 

Méregdrága oktatás

Ugandában az oktatás drága mulatság, semmit sem kapnak ingyen a helybéli gyerekek. Pedig számukra a tanulás a nyomorból való kitörés lehetőségét jelenti. „Uganda brit gyarmat volt, ebből kifolyólag a kicsik csak akkor léphetnek be iskolába, ha van egyenruhájuk. Ezek a ruhák kb. 40 euróba kerülnek, ami a 290 eurós átlagbér mellett szinte megfizethetetlen kiadás. Ezenkívül kell, hogy legyenek saját füzeteik, írószereik, sőt seprűjük, mivel a bentlakásos iskolákban takarítani is tanítják őket. Az ilyen típusú oktatási intézményeknek az az előnye, hogy a megfelelő táplálék biztosított, illetve hogy ha a diákok hazalátogatnak, a családjuknak is átadhatnak valamit a tanultakból.”

Nagy családok, munkanélküliség

A kelet-afrikai országban hatalmas a munkanélküliség. A nők többnyire otthon vannak, átlagosan több mint öt gyermeket nevelnek. „Rengeteg férfi dolgozik taxisként, sofőrként. Sokan próbálkoznak a fővárosban munkavállalással, de az ottani lakások az ugandaiaknak gyakran megfizethetetlenek, ezért inkább az utcán alszanak. A szervezet székhelye, klinikája a fővárostól nem messze található, azonban autóval két óra odajutni, mert az utak nehezen járhatóak. Míg a főváros egy viszonylag modern hely, addig az ország többi részén olyan tákolmányokban élnek az emberek, amilyeneket mi elképzelni se tudunk. Mindezek ellenére a helyiek nyugodtak, mosolygósak. Nincs olyan rohanó életük, mint nekünk, összhangban vannak a természettel. Igyekeznek mindent újrahasznosítani: PET-palackokból például rengeteg dolgot készítenek. És nem mellesleg nagyon segítőkészek” – meséli Enikő.

Fogadj örökbe egy ugandait!

A helyiek már megszokták, hogy a szervezet munkatársai azért vannak ott, hogy segítsenek nekik. Az egészségügyi központban rengeteg helybélit alkalmaznak, ezáltal lehetőséget kapnak egy jobb életre. A klinika mellett nagyon fontos projekt az oktatás támogatása. „Távúton »örökbe fogadhatunk« egy-egy helybéli kisdiákot, akinek támogatjuk az oktatását, hiszen minél több időt tölt egy gyermek az iskolában, annál inkább javulnak a kilátásai. Így nő az esélye, hogy ezekből a diákokból önálló, önfenntartó és sikeres felnőttek lesznek. Nekem is van támogatottam, most pedig élőben is láthattam őt. Nem mondtam el neki, hogy ki vagyok. Nem szerettem volna, hogy a többiek irigykedjenek, rosszul érezzék magukat. Csendesen figyeltem őt, nézegettem a rajzait.”

A projekt egy másik része, hogy a HIV-pozitív gyerekek havi gyógyszerét vehetik meg a támogatók távúton. Hiszen ha valaki rendszeresen szedi a gyógyszerét, akkor teljes életet élhet.

„Időnként érkeznek ruhaszállítmányok is, de a ruhákat fokozatosan osztják ki. Ha ezeket egyszerre kapnák meg, hazavinnék, és a családtagok eladnák. Nem szabad, hogy úgy gondolják, minden ingyen van. Motiválni kell őket.”

Nincs tél, se lekvár

A legutóbbi látogatáskor készítettek egy prezentációt Szlovákiáról, amiben szerepelt, hogy nálunk négy évszak van (Ugandában három évszak van: 2 rövid, száraz és egy hosszú, esős – a szerk. megjegyzése). „Amikor a tél került szóba, a legkisebbeknek fordító tanár bajban volt, hiszen a helyieknek nincs erre szavuk. Mivel a havat, jeget sem nagyon ismerik, a tanító a mélyhűtőhöz hasonlította a téli időszakot.”

Enikő a lekvárkészítés és a befőzés titkait is megosztotta néhány helyivel. „Rengeteg gyümölcsük van. De nem ismerik ezeket a tartósítási technikákat, pedig így jobban tudnának raktározni.”

Miért az afrikaiak?

Enikő többször is kapott olyan megjegyzéseket, hogy szép meg jó ez a program, de miért nem segít inkább azoknak, akik közel vannak hozzá, hiszen az országban is rengeteg a rászoruló. „Nálunk legalább mindenki ingyenesen hozzáfér az oktatáshoz, ők nem. És azt is láttam, hogy a szervezet milyen sok embernek segített már az évek alatt. Minden pénz jó helyre került. Személyesen ismerem a projekt megálmodóit, és csodálatos munkát végeznek. Hihetetlen, hogy tíz év alatt mi mindent felépítettek. Úgy gondolom, az lenne a legjobb, ha mindannyian segítenénk valakinek. A világ jobb hely lenne. Én ebben találtam meg magam. Szeretem, élvezem, és szeretném az ottaniakat minél többször meglátogatni. Megéri látni a mosolyt, a hálát a kis arcokon.”

A cikk a Vasárnap családi magazin 49-es számában jelent meg, 2023. december 5-én.