Sólymos: Vannak még csodák!

Mikuláš Dzurinda és Bugár Béla a minap közös sajtótájékoztatón bírálta a Progresszív Szlovákiát azért, mert szerintük a párt a választás megnyerésére törekszik, ahelyett, hogy lehetséges koalíciós partnereket építene magának. Nekem nem tűnik úgy, hogy a PS meghallgatta volna Dzurinda és Bugár figyelmeztetését. Ön ezt hogyan látja?

Én úgy látom, mintha a PS nem is kormányozni, hanem ellenzékbe készülne. Ha ugyanis meghallgatjuk azokat a releváns pártokat, amelyek a parlamentbe kerülhetnek, egyik sem nyilatkozott még egyértelműen úgy, hogy el tudná képzelni a PS-szel való kormányzást. Nem látszik tehát, hogy össze lehetne rakni egy másfajta kormányt, mint amiben a Smer dominálna. Ugyanis nem elég megnyerni a választást, kormányt is kell tudni alakítani. 1998-ban Vladimír Mečiar is megnyerte a választást, de nem tudott kormányt alakítani, míg az SDKÚ soha nem volt a voksolás győztese, mégis háromszor tudott kormánykoalíciót alakítani. Én most azonban nem látom, hogy a populista erőkkel szemben a parlamentbe jutó pártok között alakulna egy kormányzó többség. A PS tehát teljesen észszerűtlenül jár el, és sajnos egyes médiumok még támogatják is ebben. Mindennek lehet olyan következménye, hogy ha a PS meg is nyeri a választást, bár ebben én kételkedem, nem talál majd partnereket és végső soron nem fog tudni kormányt alakítani.

Ha jól értem, ön azért bírálja a PS-t, mert nem úgy taktikázik, hogy maga mellé segítsen a parlamentbe bizonyos pártokat, amelyekkel majd esetleg aztán kormányozhatna is. Nem lehet, hogy csak önöket nem segíti a PS, de másokat igen?

Tudomásom szerint Michal Šimečka, a PS elnöke Mikuláš Dzurindán kívül nem egyeztetett senkivel sem. Mi a PS-től azt hallottuk, hogy majd a választás után, a kormányalakításkor várják a többi szereplő jelentkezését. De ez nem ilyen egyszerű. Ha meghallgatjuk, mi a KDH álláspontja, vagy mit mond Boris Kollár, vagy a Hlas arról, el tudják-e képzelni a közös kormányzást a PS-szel, akkor arra juthatunk, hogy Šimečkáék nem folytattak előzetes tárgyalásokat ezekkel a szereplőkkel. Mi például már a 2010-es választás előtt tudtuk azt, hogy ha sikerül, akkor kikkel együtt tudjuk leváltani a Smer–HZDS–SNS kormányt, hiszen már előzetesen intenzív tárgyalásokat folytattunk arról, hogy együtt fogunk-e tudni működni. Az, hogy ezt a PS most nem csinálja, számomra gyermetegnek tűnik.

Mi célja lehet ezzel a PS-nek?

Nem marad más, minthogy tudatosan ellenzéki szerepre készülnek. Hiszen bejutni bejutnak a parlamentbe, de nem lesz kivel kormányozniuk.

Beszéljünk most a Kékkel együtt induló Híd esélyeiről. A Focus közvélemény-kutató ügynökség önöket 1,5 százalékra mérte. Mire számít, fog valami történni, hogy ez szombaton meghaladja az 5 százalékot?

Abban bízom, hogy azok az emberek, akik most még bizonytalanok, szabad akaratukból olyan pártot választanak, amely őket képviseli. Nem pedig a már most is biztos bejutó pártokra adják le a szavazatukat, miközben nem is biztos, hogy egyetértenek velük. Egy ilyen esetben én nem félek attól, hogy nem fogunk jó eredményt elérni. A kérdés az, hogy milyen lesz a hangulat közvetlenül a választás előtt. A választók 26-27 százalékáról mondják most azt, hogy még nem teljesen döntötte el, kire szavaz. Ezt érzem én is. Amikor az emberek között járunk, sok ilyen visszajelzést hallunk.

Azt azonban ki kell mondani, ha egy pártnak a választás előtt két héttel egy bizonyos eredményt mértek, akkor nem igazán szokott megesni, hogy annak az támogatottságnak a többszörösét szerzi meg a valódi voksolás során. Ahhoz, hogy a Kékekkel együtt induló Híd a parlamentbe jusson, lényegében ezt a csodát kellene elérnie. Mire készülnek önök a választásig hátralévő időben?

Vannak még csodák. De komolyra fordítva a szót, mi csak azt tudjuk csinálni, hogy megpróbáljuk rábírni az embereket arra, döntsenek úgy, ahogy azt a legjobbnak érzik. Ezzel lássák meg, kik azok a politikusok, melyik az a párt, amely ezt az országot ki tudja vinni a gödörből, akik már valamit letettek az asztalra, akikről a választó tudja, mit képesek teljesíteni. Ne hagyja, hogy mindenféle más tényezők befolyásolják, hanem azt tegye, amit gondol és érez.

Beszéljünk arról is, hogy ha a parlamentbe jutnak, mely szereplőket tekintik a partnereiknek. Ha jól emlékszem, önök a Smerrel való együttműködést kizárták.

Nem szeretem, ha arról beszélgetünk, kivel nem hajlandó az ember együttműködni. Ez ugyanis egy fölösleges kiszorítósdi, aminek nem látom értelmét. Vannak azonban olyan pártok, amelyek olyan elveket képviselnek, akikkel abszolút nem tudunk azonosulni, ezeket kizárhatjuk. Ugyanakkor mindenki mással hajlandóak vagyunk tárgyalni egy észszerű kormányprogramról, amiben bizonyos, számunkra fontos dolgok belekerülnek. Olyan pontok, amelyek a választóink, a régióink, a nemzetiségek és az egész ország számára fontosak. Az utóbbi azért jelentős, hiszen ha nem működik az ország, nem működik semmi.

Nevesítsük, kikkel tudnak együtt­működni és kivel nem. A Focus közvélemény-kutató ügynökség felmérése szerint szeptemberben a választást a Smer nyerte volna, amellyel az együttműködést önök kizárták. A második helyezett a Progresszív Szlovákia. Velük mi a helyzet?

Egyszerűbb kizárni azokat, akikkel biztosan nem működünk együtt. Már korábban is elmondtuk, hogy a Smert, a szélsőjobboldali Republikát és az ĽSNS-t kizárjuk. Az összes többi párttal tudunk tárgyalni.

Ez azt jelenti, hogy az Igor Matovič vezette OĽaNO-val is egyeztetnének?

Tárgyalni tudunk velük is, de én személy szerint nagyon nehezen tudom elképzelni velük az együttműködést. Matovičcsal szerintem nem lehet együtt dolgozni. Nagyon kevés esélyét látom annak, hogy a tárgyalásaink során megtalálnák azt a közös hangot, a halmazaink között a metszetet, amivel együtt tudunk élni. Véleményem szerint Matovič ugyanakkora kárt okozott ennek az országnak, mint egykor Mečiar.

Ezek szerint az SNS-t sem zárják ki?

Nem, őket ugyan nem zártuk ki, de oda olyan emberek kerültek be, akik korábban a fasiszta ĽSNS-szel indultak, így nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy a Nemzeti Párttal valamiféle megegyezésre jussunk. Itt el kell mondanom, hogy négy évig én része voltam egy kormánynak, így aztán tudom, mit jelent az, hogy két-három másik párttal együtt kell működni. Ugyanis az egyes szereplők között mindig vannak különbségek. Még az értékrendben és sok mindenben közel álló pártokkal is vannak dolgok, amikben különbözünk, így egy kormányon belül nagyon könnyen adódik feszültség. Ahhoz pedig, hogy ezt elkerüljük, az kell, hogy a kormányt alkotó személyek tapasztaltak legyenek, képesek legyenek az egészet egyben tartani. Ha ez nem így van, szétesik az egész. Szétesett a Radičová-kormány és a 2020 után létrejött kormányok is szétestek, hiszen legutóbb is olyan emberek kerültek oda, akiknek semmiféle politikai tapasztalata, de még csak affinitása sincs.

A Hlas a Smerből vált ki, Peter Pellegrini pártjának vezetői magas tisztségeket viseltek a Fico-kormányokban. Ön hogyan látja a Hlast? Például mennyire megbízható partnerek a nemzetiségek problémáira való megoldáskeresésben?

A Hlas esetében semmi problémát nem látok. Én voltam Peter Pellegrini alelnöke két évig és együtt ültem Tomáš Druckerrel a kormányban. Ismerem őket. Mindenki lehetne jobb, mindenkinek vannak hibái, nekem is. Velük azonban konstruktívan együtt lehet működni, nemzetiségi kérdésekben is. Pellegrini esetében nem volt gond, hogy a kormány olyan támogatásokat szavazzon meg szlovákiai magyar községeknek, amilyenek sem előtte, sem utána nem voltak. Elég csak a királyhelmeci tornateremre adott másfél millió eurót és a hasonló dolgokat említenem. Nem is tudom felsorolni az összes ilyen dolgot, több száz ilyen lépés volt. A törvények elfogadásával sem volt gond. Amiben a kormányprogramban megállapodtunk, azt ők mind betartották. Amiben nem volt megállapodás, abban nem volt előrelépés. Ilyen volt a kettős állampolgárság kérdése.

Mi történik azonban akkor, ha önök a parlamenten kívül maradnak? Megmarad-e például a Kékekkel alkotott tandemük?

A Híd az most is egy önálló párt, amelyet a választás után is építeni szeretnénk. Úgy gondolom, hogy a szlovákiai magyaroknak, de a szlovákoknak is kell egy olyan párt, amely gondolkodásában, filozófiájában merőben más, mint a Szövetség. A Kékekkel való együttműködést szeretnénk folytatni. Az, hogy ez milyen formában történik, még a jövő zenéje. Illetve ez rajtuk is múlik. A mi lépéseinket az is befolyásolja majd, hogy milyen irányba alakul a szlovákiai magyar politika.

Ha már ennél a témánál vagyunk, felidézném, hogy a felmérések szerint sem a Kékekkel együtt induló Híd, sem a Szövetség, de a Magyar Fórum sem számíthat arra, hogy a parlamentbe jut. Ha ez valóban így lesz, akkor ön támogatja-e, hogy újrainduljon a szlovákiai magyar politikai szereplők egyesülési folyamata?

Ha az elmúlt három év tapasztalatát egy mondatban szeretném összefoglalni, akkor azt tudnám mondani, nem szabad erőltetni azt, ami nem megy. Ki kell találni olyan formát, amely működik és eredményre vezet. Nem biztos, hogy az a megoldás, egy pártunknak kell lennie. A tapasztalat ugyanis az, hogy ez nem megy. Merthogy vannak olyanok, akik nem tűrik el a másfajta véleményt, például azt, hogy valaki akár csak egy minimális kritikával illeti a magyar kormány valamilyen lépését. Ők ezt egyszerűen nem tudják elviselni. Felesleges börtönrácsokkal körbezárni magunkat, ha egyszerűen nem tudunk ott megmaradni. Láttuk, hogy ez nem működik. Az egységes MKP idején 1998 és 2007 között ez azért működött, mert volt egy olyan vezetője a pártnak, aki ezt össze tudta fogni (akkor az MKP elnöke Bugár Béla volt, szerk. megj.). Egy ilyen vezető hiányában esély sincs arra, hogy egyesített párt egyben maradjon. A parlamenti választás eredményét látva el kell majd gondolkodunk azon, hogy mi az a megoldás, amellyel növelni tudjuk a szlovákiai magyarok képviseletét a parlamentben. Egy dolog biztos, az olyan formájú etnikai politizálásnak, mint amilyen az 1998 és 2007 között volt, minden bizonnyal vége. Nem fog tudni működni.

A szlovákiai politikai rendszer azonban eléggé korlátozza a magyar szereplők rendelkezésére álló lehetőségeket. Elég csak azt említenem, hogy a parlamenti választáson csak pártok és mozgalmak indulhatnak, egyes személyek nem. Ön konkrétan milyen megoldásokat lát lehetségesnek?

Több variáció is van. Lehet, hogy kiépül egy olyan erős szlovákiai magyar párt, tegyük fel, hogy ez a Híd lesz, amely talál egy erős szlovák partnert, akivel együttműködve erős tandemet tud alkotni. A magyaroknak egyébként is meg kell találniuk a szlovák partnereket, különben a parlamentben nem érünk el semmit. Ez akkor is igaz, ha a szlovákiai magyar pártok megtalálták volna az együttműködésük módját és így jutottunk volna a parlamentbe. A kormányzó többséget jelentő 76 magyar képviselő a törvényhozásban ugyanis sosem lesz. A jövőben tehát egy pártok közötti együttműködés lehetősége is megvalósulhat, ahogy az most a Ké- kek és a Híd között van. Lehet, a szlovákiai magyar pártok közül mindenki talál majd magának egy szlovák partnert és azzal együtt indul. Nem olvadnak be, hanem egy pártközi együttműködésben, tandemben fognak politizálni. De az, amit a Szövetségben megpróbáltunk, vagyis hogy legyen egy magyar párt, egy gyűjtőpárt, az nem működik. Ez egészen addig nem fog működni, amíg ilyen megosztottság lesz a szlovák társadalomban és azon belül a magyar közösségben is. Ami egyébként Magyarország irányából is gyűrűzik be hozzánk. A közös magyar párt gondolata olyan, mintha egy politikai szubjektumba akarnánk gyömöszölni Robert Ficót és Michal Šimečkát. El tudja ezt ön képzelni? A Szövetség egy ilyen vállalkozás lett volna. De a szlovákiai magyar közösség is annyira polarizálódott, sok esetben már akkora a gyűlölet, hogy az gátat vet az egy pártban való létezésnek.

Ön szerint ki nyeri a választást? Milyen eredményt ér el a Szövetség?

Nem szívesen bocsátkozok jóslásokba, de a megérzéseim arra utalnak, hogy ezt a választást a Smer fogja megnyerni. Azt pedig, hogy milyen eredményt ér el a Szövetség, egyáltalán nem tudom, nem is nagyon érdekel.