A szem és a látás

Az élettan tudósai az emberi agyat „vizuális” vagy látó agynak nevezik, ellentétben számos állatfaj „szagló” agyával, ugyanis az ember látóérzéke rendkívül fejlett.

A szem élettana

Az emberi szem körülbelül 22 mm átmérőjű gömb alakú szerv. Külső fala három egymásra simuló hártyából áll, melyek kívülről befelé haladva: az ínhártya (szemfehérje), az érhártya és a retina.

A legkülső réteg, az ínhártya, körülbelül 1 mm vastagságú fehér hártya, mely elülső részénél egy kör alakú területen átlátszóvá és finommá válik. Ez a szaruhártya, amely a fényt megtöri, a szem középpontja felé irányítja, és láthatóvá teszi a mögötte lévő szivárványhártyát (írisz). Az írisz körül az ínhártyát átlátszó membrán, a kötőhártya borítja.

A retinán, a szem e különösen érzékeny részén találhatók a fényérzékelő receptorok. Hátulsó részében a kis csésze alakú, fehéres bemélyedés a látóidegfő, vagyis a látóideg kilépési helye, mely itt ágazik szét, behálózva rostjaival a retinát. A látóidegfőt, mivel nem tartalmaz érzékelő elemeket, vakfoltnak is nevezik.

Mielőtt még a befelé haladó fénysugarak hatnának a retinára, fokozatosan át kell hatolniuk a szaruhártyán, majd a vizes közegben lévő kristályos fehérjén (krisztallin), ami voltaképpen a szemlencse, végül a szemgolyót kitöltő, kocsonyás üvegtesten (ez tartja a szemgolyót belülről nyomás alatt, így alakul ki a szem gömb formája). A felsorolt három elem alkotja a szem fénytörőrendszerét. A kristályos fehérje olyan folyadék, amely lapos, domború lencse módjára viselkedik.

A látás folyamata

A szem látóképessége a retinától függ. Ahhoz, hogy a tárgyakról tiszta képet nyerjünk az szükséges, hogy a róluk visszaverődő fénysugarak, miután áthaladnak a szemlencsén, pontosan a retinán képeződjenek le.

A retina csapoknak és pálcikáknak nevezett elemein gyűlnek öszsze a fénysugarak. A pálcikák érzékenyen reagálnak a fényre, de csak „nyers”, szürke kép előállítására képesek, lényegében a fényesség és a megvilágítás különbségeit adják. A csapok feladata a finom részletek, a formák és a színek érzékelése. Ehhez sok fényre van szükség, ezért e sejtek napvilágnál a leghatékonyabbak, ellentétben a pálcikákkal, melyek a gyenge fényben. Utóbbiak ingerküszöbe rendkívül alacsony, ezért éjszakai látásunkat nekik köszönhetjük.

A látótengelyhez tartozó zónában (sárgafolt) a csapok helyezkednek el egyedül, és számuk egyre csökken, ahogy távolodunk ettől a területtől. A pálcikák (kb. 120–130 millió) sokkal nagyobb számban fordulnak elő, mint a csapok (kb. 7 millió).

Minden egyes pálcikát egy rostnyaláb hosszabbít meg, amely kapcsolatba lép egy-egy idegrosttal (kb. egymillió).

Két szem a tökéletes látásért

Azért van két szemünk, mert csak a kétszemes (binokuláris) látás teszi lehetővé a tárgyak domborulatainak és térben való elhelyezkedésének pontos észlelését. Egy szemmel a harmadik dimenzió érzékelése nem lehet tökéletes és azonnali.

A mozgókép érzékelése

A fényérzékelés a retinán, a fényingerhatás után 0,35 másodpercig marad fenn. Ezért van az, hogy ha pl. egy vágtázó lovat nézünk, nem vagyunk képesek a futam minden egyes mozdulatát megfigyelni, mert a képek túl gyors egymásutánban érkeznek az ideghártyára. Az agyunk azonban mindezt teljes mozgásfolyamatként érzékeli. Ha úgy figyelünk meg egy tárgyat, hogy először a jobb szemünkhöz tartjuk közel, majd a balhoz, azt látjuk, hogy először a tárgy a jobb oldalon nagyobbodik meg, aztán a bal oldalon. Normál esetben a két kép összemosódik az agyunkban, hogy létrejöjjön az egyetlen háromdimenziós kép.

Amikor a két kép teljesen fedi egymást, elveszítjük a tárgyak domborúságának képzetét, ez akkor fordul elő, ha nagyon távoli tárgyakat figyelünk.

Forrás: Család és egészség

A színlátás rejtélye

Úgy tűnik, hogy egy felnőtt ezer színű árnyalatot képes megkülönböztetni. Számtalan elmélet született e rendkívüli érzékenység magyarázatára. Feltételezték, hogy az idegrostok minden színárnyalathoz külön-külön futnak be az ideghártyába (retina), más elméletek szerint fotoelektromos, fotokémiai és elektromos jelenségekről van szó. E feltételezések közül egyik sem bizonyítható tudományosan. Nincs elfogadható tudományos magyarázat arra sem, hogy egyesek miért nem észlelik a színeket, mint például farkasvakság és színtévesztés (a piros és a zöld szín felcserélése) esetén.