Úgy volt, hogy nem járhat: Emília Vášáryová súlyos sérülést szenvedett, kollégája segített neki

Emília Vášáryová (81) lett annak a fesztiválnak az arca, amelyet első alkalommal rendeznek a híres nyugat-szlovákiai fürdővárosban. A Piešťanské zábaly rendezvény keretén belül több tucat előadást rendeznek a városban augusztusban. Nem csoda, elvégre a szlovák fürdőváros több problémás helyzetből segítették őt ki.

Pöstyénben a színésznő egy másik nagy szlovák színészre, Jozef Kronerre emlékezik, aki idén lenne százéves. „Nagyon szerettem őt és a feleségét, Teréziát. Egyszerűen csodálatos Terka asszony volt” - mondta Emília Vášáryová a Plus 7 dní magazinnak. „Nagyon tiszteltem őket. Együtt játszottunk, baráti támogatást kaptam tőlük. Amikor fiatalabb színésznőként kerültem a színházba, ők voltak azok, akik segítő kezet nyújtottak, amikor csak szükségem volt rá.”

Emília szerint Jozef Kroner „nagyon kedves volt, ami nem magától értetődő egy férfinál, és szerette a gyerekeket”. „Amikor a dolgok a legrosszabbra fordultak, és magammal vittem a gyerekeimet a színházba, tudtam, hogy ő vigyázni fog rájuk. Képes volt szuper programot összeállítani nekik, játszani velük, és ez sokat segített nekem. Ráadásul nagyszerű humorérzéke volt. Gyakran és nagy hálával gondolok rá.”

Ő maga is viszonozta egy kollégája kedvességét, de inkább „előre fizetett”. „Tizenöt éves korában statisztaszerepet kapott Vášáry szülőhelyén, Selmecbányán. „Zuzka Kroner akkor tízéves volt, és Kronerék megkértek, hogy vigyázzak rá. Bár még gyerekek voltunk, már akkor is jól kijöttünk egymással, és a mai napig remek a kapcsolatunk, és úgy emlékezünk arra az időszakra, hogy én voltam a nevelőanyja”.

Ami a szlovákiai fürdőket illeti, Emília Vášáryová jól ismeri őket. Gyakran kellett rehabilitációs üdülésekre mennie. „Sikerült néhányszor elesnem a színpadon, ennek törés lett a vége, és szakemberekre kellett bíznom magam. Ezután kórházi tartózkodás következett” - mondta a Plus 7 dní-nek.

A legfájdalmasabb élményéről is vallott. „Amikor eltörött a sarkam, és egész éjjel sikoltoztam. Mindenki azt mondta, hogy nem fogok tudni többé járni. Aztán eljöttem Pöstyénbe, és segítettek rajtam. Nagyon sok erőt adott, hogy a szomszéd pavilonban már ott feküdt szegény Katarína Kolníková. Csak látásból ismertük egymást, de a kezelés közelebb hozott minket egymáshoz, és én meglátogattam őt a szobájában. Abban az időben a Radošíni Naiv Színház nagy színésznője volt. Így tettük kellemesebbé az ottlétünket, és mint láthatod, a prognózis nem vált valóra. Még mindig járok és játszom” - mondta Emília Vášáryová.

(Forrás: Plus 7 dní)