Tört szárnyakkal

Főiskolai évei alatt modellkedett, reklámfilmekben szerepelt, majd egy angol orvos szerepében tűnt fel a Panelházi történetekben. Czuczor Noel most egy másik tévésorozat, a Forr a bor „messziről jött embere”, és első mozifilmje, A rendrakó országos bemutatójára vár.

Nem könnyű megnyitni őt. Beszélgetésünk első fél órájában inkább zár, mint nyit. Időbe telik, míg felenged, de később is vannak pillanatai, amikor szemmel láthatóan menekül a válaszadás elől. Egy Shakespeare-produkció színészválogatásán láttam őt először évekkel ezelőtt. Dús, csigafürtös hajával úgy festett, mintha Raffaello freskójáról érkezett volna, az Athéni iskolából. Derű és életöröm sugárzott róla. Kopaszon inkább védtelennek, sebezhetőnek tűnik, magányos madárfiúnak, aki már ismeri a szelek erejét.

* Kihez jár haza Érsekújvárba?

Senkihez. Már nem köt oda semmiféle érzés. Szüleim elváltak. Apámmal nem tartom a kapcsolatot. Egyáltalán. Anyám és a nővérem Írországban, Belfast mellett élnek. Anyám négy, a nővérem kilenc éve költözött ki. Ott dolgoznak mindketten.

* Hány éves volt, amikor elváltak a szülei?

Tizenhárom. Sokáig tartott, míg feldolgoztam. Apám elment tőlünk. Önálló életet él. Nincs szüksége sem rám, sem a nővéremre. Nem is akarja, hogy kapcsolatban legyünk. Lezárt ügy. Nem szívesen beszélek róla. Anyámról igen. Őt nagyon tisztelem és szeretem. Erős ember. Nem adta fel. Egyedül nevelt bennünket. Erős asszony, tele érzelemmel. Még az apai szeretetet is pótolni tudta.

* S a nővére?

Ő is nagyon közel áll hozzám. Hat évvel idősebb nálam. Akkor lett igazán szoros a kapcsolatunk, amikor felnőttem hozzá.

* Érsekújvár miért esett ki a szívéből?

A nagyszüleim már nem élnek, csak távoli rokonaink vannak ott apai részről. Soha nem éreztem, hogy oda tartozom. Az ambícióim sem kötöttek oda. Tizenöt-tizenhat évesen már tudtam, mit várok az élettől, és azt is tisztán láttam, hogy az másutt van, nem Érsekújvárban. Megéltem ott sok szépet is, de nem vágyom vissza.

* Boldogabban utazik Belfastba?

Oda csak látogatóba járok. Egyszer-kétszer évente. Olyankor szoktam elutazni, ha nagyon egyedül érzem magam. De oda sem úgy megyek, mintha haza mennék.

* Hol van akkor otthonérzete?

Ez mindig az emberektől függ. Azoktól, akik körülvesznek.

* Pozsonyban?

Bizonyos fokig. Csavargó vagyok, aki keresi a helyét a világban. Az otthon elsősorban azt jelenti számomra, hogy olyan valakivel legyek, aki mellett jól érzem magam.

* Gyerekként, főleg a szülők válása után, sokat sírt?

Soha nem sírtam. Ha nagyon fájt valami, akkor sem. Anyám sem sírt. Ő is olyan, mint én. Vagy én is olyan vagyok, mint ő. Egyszerre erős és érzékeny. De soha nem engedem, hogy legyőzzön az érzékenységem.

* Aki Czuczor, az ugye, apai ágon is magyar?

Nem. Apám szlovák, édesanyám magyar. Udvardi.

* Otthon milyen nyelven beszéltek?

Hol magyarul, hol szlovákul. A nagyszülőknél is. Gyerekkoromtól fogva kétnyelvű közegben éltem. A barátaim is csak magyarul vagy csak szlovákul beszéltek. Én mindkét nyelvet egyformán használtam.

* Színjátszó kör, szavalóversenyek?

Egyik sem. Filmeket néztem. Rengeteget. De klasszikus mesék helyett is inkább fekete-fehér filmeket. Meg amerikaiakat. Tízéves korom óta filmes újságokat olvastam. A színészet elérhetetlennek tűnt számomra. Tizenkilenc évesen aztán feljöttem Pozsonyba, és megtudtam, hogy itt van ilyen iskola.

* Kik lettek az osztályvezető tanárai?

Peter Mankovecký és Peter Šimún. Eleinte nem értettem őket. Nem tetszett, hogy darabokra akarnak szedni, hogy aztán valami újat építsenek fel belőlünk. Minél inkább védekeztem ez ellen a pedagógiai technika ellen, annál inkább úgy éreztem, hogy zúznak szét rendesen. Aztán megtörtem. Ráébredtem, hogy nincs értelme ellenkezni. Tanulni kell. Megadni magam egy addig elfogadhatatlannak tűnő módszernek. Mankovecký nagyon erős, egyenes ember volt, keményen kezelt mindegyikünket. Nála nem lehetett félvállról venni a munkát. Ő volt a szigorú, Šimún a megértő. Ő jobban tolerálta, ha valami elsőre nem úgy sikerült, ahogy kellett volna. Mindkettőjüktől nagyon sokat tanultam.

* Az angol nyelvet hol sajátította el olyan fokon, hogy külföldi cégeknek könyvelt?

A filmekből. A feliratokból. Egész mondatokat írtam ki, mert meg akartam fejteni a lényeget. Az iskolában heti két angolóránk volt, azt nagyon kevésnek találtam.

* Kedvenc magyar filmek?

Vannak. Főleg a régiek között. Például a Meseautó Kabos Gyulával és Perczel Zitával. A mai magyar rendezők közül Fliegauf Benedek munkáit szeretem.

* Nem ellenkezett, amikor Peter Bebjak, A rendrakó rendezője arra kérte, vágassa le a haját?

Nem sajnáltam. Pályakezdő színész ritkán kap akkora lehetőséget, mint én ebben a filmben. Nagyon el akartam játszani a szerepet. Tizenhét éves koromtól hosszú, göndör hajam volt. Örültem is, hogy a filmnek köszönhetően más leszek. Egyébként eszembe sem jutott volna, hogy egyszer az életben kopasz legyek. A próbafelvételek során már sejtettem, hogy le fogják vágatni a hajam. Tavaly áprilisban kezdtük el a forgatást, de januárban már kopasz voltam. Hetente küldtem egy képet a produkciónak, hogy lássák, hogyan nő a hajam, és döntsék el, melyik arcom kell majd nekik.

* Édesanyja is kapott a fotókból?

Kapott. Nem sokkolta őt a látvány. Tudta, hogy szerephez kell. Azt mondta, szuper. De volt, aki meg sem ismert. Barátok mentek el mellettem úgy, hogy rájuk köszöntem, de csak néztek, és mentek tovább. Aztán gyanakodva visszafordultak, és volt, aki a hangom alapján bátortalanul megkérdezte, hogy: »Noel, te vagy?« Nekem is nagy volt a változás. Négy hónappal a forgatás előtt személyi edzőt kaptam, hogy inasabb legyek. Hetente négyszer-ötször edzésre jártam.

* Ki ez a rendrakó, akit a filmben játszik?

Bonyolult figura. Nehéz gyerekkor, nehéz indulás a felnőttéletbe. Egy temetkezési vállalat dolgozója, ő takarítja el a biológiai hulladékot az elhunyt lakásában. Tisztába rakja a helyet, mondjuk, egy bűncselekmény után, amely az illető halálához vezetett. Magányos hivatás. Külföldön van ilyen. Ez a fiú elzárkózva el a világtól. Így jó neki. Huszonöt éves, nem vágyik kapcsolatra. Anyja börtönben, megölte a férjét, vagyis az apámat. Gyermekotthon, javító-nevelő intézet, a fiú már mindent megjárt. Most az anyját látogatja a börtönben. Apja agresszív volt, pokollá tette az életüket. Anya és fia között erős az érzelmi kapcsolat, csak évek óta el vannak szakítva egymástól. Terapeutához jár a fiú, közben burokban él, ahová nem enged be magához senkit. Egy napon aztán találkozik valakivel, s ezen a ponton fordulatot vesz a történet.

* Bandor Éva játssza az elítélt anyát.

Személyesen nem ismertem őt, csak a filmekből. Izgultam, hogyan fogunk majd egymásra hangolódni. A forgatáson láttuk egymást először. Volt egy hosszú, közös jelenetünk, amikor szemtől szemben álltunk egymással a börtönben. Éva hallatlan nagy energiát hordoz magában, elég ránézni, azonnal feltöltődik az ember. Nagy élmény volt vele dolgozni. Rengeteget adott a puszta lényével.

* A prágai Alice Nellis új filmjében, A hét hollófivérben is szerepet kapott.

De hogy?! Egy nappal A rendrakó próbafelvétele előtt hívtak válogatásra. Szombaton casting a csehekkel, vasárnap kamera előtt Peter Bebjaknál. És ugyanazon a napon közölték velem mindkét részről, hogy igen, enyém a szerep. Alice Nellis arra kért, ne vágassam le a hajam, a másik stáb közölte velem, hogy tövig! Szerencsére találtunk megoldást. A cseh mesefilmben parókát viselek. Jana Oľhovával mindkét film összehozott. A hét hollófivérben ő az anyám, A rendrakóban a terapeutám.

* Színház?

Egyelőre nem hívtak.

* Nem is vonzza?

London jobban vonz. Beszélem a nyelvet, mikor próbáljam meg, ha nem most? Jó lenne angol filmekben játszani. Kint több a lehetőség, még ha több a színész is.

* Magyar vér, szlovák vér. Melyiket érzi erősebben?

Milyen a magyar vér? És milyen a szlovák? Én inkább azt mondom: anyám természetét örököltem. Spontán lobbanok, és nagy lánggal égek.

* S ha találkoznak kint, Írországban, hogyan üdvözlik egymást? Ahoj vagy szia?

Ez is, az is. Szlovákul kezdem, aztán hirtelen magyarra váltok.