Szép, de az átlagosnál egy fokkal sem szebb. Bájos, de az attraktív szépségtől messze van. Vonzó, de feltűnő jelenségnek nem mondható. Első látásra ezt sugallja Alicia Vikander, az Oscar-díjas stockholmi színésznő. Szemtől szemben is úgy fest, mint egy rokonszenves lány a szomszéd házból. Hétköznapi arc, különösebb ismertetőjegy nélkül. A mozivásznon mégis elbűvölő. És fokozhatjuk szerepei szerint: lenyűgöző, ellenállhatatlan, ragyogó, magával ragadó, ámulatba ejtő.
Karlovy Vary idei fesztiválján, kezében a rendezvény elnökétől, Jiří Bartoškától kapott Kristályglóbusszal boldogan mesélte: Csehország nagyon közel áll a szívéhez. Két okból is. Egyrészt történelmi szépségei által, másrészt pedig azért, mert külföldön itt állt először kamera előtt az Egy veszedelmes viszony című filmben. Pár évvel előtte indult a színészi pályán. Előbb egy svéd sorozatban, az Andrea Avenynben kapott szerepet, majd a Tiszta című filmben. 2011-ben Berlinben Európa tíz legtehetségesebb fiatal színésze közé választották. Nem tévedtek a Shooting Stars ítészei. Öt évvel később Alicia Vikander Oscar-díjat kapott A dán lányban nyújtott teljesítményéért. Gerda Wegenert, a neves portréfestőt, a nővé alakult Einer Wegener feleségét formálta meg. Ebben a filmben Eddie Redmayne volt a partnere, de játszott már Mads Mikkelsennel, Bradley Cooperrel, Matt Damonnal, James McAvoyjal, Jude Law-val, sőt a férjével, Michael Fassbenderrel is.
Nem volt gyerekszínész, nem is álmodott a színészi pályáról. Balerinának készült. A Svéd Királyi Balettiskola elvégzése után – a sorozatos balett-termi baleseteket követően – hibátlan „ugrással” váltott pályát. Beválogatták egy televíziós sorozatba, s ezzel el is dőlt minden. A színészet amúgy sem állt távol tőle, hiszen balerinaként is jellemeket kellett megformálnia. Csak éppen spicc-cipőben. Egy évvel a pályamódosítás után már a nemzetközi figyelem fókuszában várta a nagy áttörést. 2016-ban már az Amerikai Filmakadémia elismerésével a kezében hajolt meg a világ előtt.
Sztárallűröktől mentes, közvetlen ember. Aki nem ismeri, az ugye, meg sem fordul ön után?
Semmi sem áll távolabb tőlem, mint a feltűnő viselkedés – mondja hihetően. – Nem vagyok sem kutató, sem tudós, sem idegsebész, csak olyan valaki, aki szívesen bújik mások bőrébe. Szeretem, hogy a kamera előtt más lehetek, mint egyébként. Élvezem, hogy kiléphetek önmagamból. Kellemes érzés, hogy ezzel tudok szórakoztatni másokat. Meg is hatódtam egy pillanatra, amikor tegnap, a fesztivál nyitógáláján a filmszerepeimből összevágott pár perces filmecskét néztem. Fura volt látni, hogy már ennyit dolgoztam, ráadásul nem is az anyanyelvemen.
A fesztivált nyitó Firebrandben is angolul beszél. Ráadásul ismét kosztümös szerepet játszik. VIII. Henrik angol király hatodik feleségét, Catherine Parrt, azt a kivételes nőt, akinek sikerült túlélnie az uralkodót.
Sokan azt képzelik, hogy mivel Svédországban az angol az első idegen nyelv, azt tanuljuk gyerekkorunk óta, egy magamfajta színésznőnek már nem okozhat gondot. Ez nem így van. Az első angol nyelvű filmem óta csiszolom a kiejtésemet. Catherine Parr szerepére készülve is rengeteget tanultam. Eleinte nagyon nehéz volt. Lemértem az időt: harminc óra alatt magoltam be angolul azt a szöveget, amit svédül egy óra alatt megjegyeztem volna. A nyelv már nem okoz gondot. Az akcentusomon viszont folyamatosan dolgoznom kell.
Pedig kéznél a „nyelvtanára”. Michael, a férje…
… aki félig ír, félig német. Nem! Nyelvi tréner foglalkozik velem, ha kell. Mi otthon nem fecséreljük az időt munkaügyekre. Ha együtt vagyunk, nekünk a család a fontos. Kétéves a fiunk, ő is ad elég elfoglaltságot. Jó szülők akarunk lenni, és meg is teszünk mindent azért, hogy később ne legyen lelkifurdalásunk. De hadd fűzzek még pár mondatot Catherine Parr alakjához. Semmit nem tudtam róla, hiszen Svédországban nem az angol történelem a fő téma. Utána kellett néznem sok mindennek. Bújtam a történelmi könyveket. Imponáló volt számomra, hogy lélekben milyen erős nő volt. Nem egy áldozat, egy megalázott, halálra gyötört feleség, hanem egy bátor, magabiztos, kiegyensúlyozott nő, aki nem engedi, hogy tönkretegyék. Harcolni képes a jövőjéért. Vonzóvá tette a szerepet az is, hogy küzdött a nők művelődéséért. Ő volt az első nő az angol történelemben, aki könyveket írt. Okos volt és óvatos, meg tudta védeni magát a férjével szemben.
Ön Göteborgban született, és ott is élt tizenöt éves koráig. Az ottani balettiskola befejezése után már színészmesterséget tanult Sotckholmban. A szülei hogyan fogadták váratlan döntését?
Öt hónapos csecsemő voltam, amikor elváltak, de barátok maradtak. Egyetlen gyerekük vagyok. A válásuk után anyámmal maradtam, aki szintén színésznő volt. Apám pszichiáter. Kéthetente nála és az öt féltestvéremmel voltam, akik a második házasságából születtek. Mindkettőjüktől csak biztatást és támogatást kaptam.
Az Oscar-díjat kivel ünnepelte meg?
Elsőként az édesanyámmal, hiszen ott ült mellettem a díjkiosztón. Óriási élmény volt ez mindkettőnknek, hiszen amíg otthon laktam, minden évben izgatottan vártuk a televíziós közvetítést, hogy ki kapja meg a díjat. Éjjel kettőre beállítottuk az ébresztőórát, és amint megcsörrent, már ugrottunk is ki az ágyból. A 2016-os évben már egymás kezét szorongatva ültünk a helyszínen. Felfoghatatlannak tűnt a helyzet. Svédül suttogtunk egymás fülébe. Aztán elhangzott a nevem, és majd elszálltam örömömben.
Hány napig repült a boldogságtól?
Szerencsére eltartott jó ideig, de aztán jöttek szomorúbb napok is. Röpködtem ide-oda a világban, luxuslakosztályokban laktam, pompás szállodákban, közben annyira magányos voltam!
Egészen addig, amíg el nem kezdte a Fény az óceán felett forgatását Új-Zélandon. Ott ismerkedett meg Michael Fassbenderrel. Ő játszotta a filmben a harctérről hazatért férjét, akinek a felesége, Isabel nem tud maradéktalanul boldog lenni, mert újra és újra elvetél. Aztán egy nap gazdátlan csónakot sodor feléje az óceán, és gyereksírást hall a búskomor asszony.
Különös egybeesése filmnek és valóságnak! Nem sokkal azután, hogy összejöttünk Michaellel, teherbe estem, és el is vetéltem. Harmincéves koromig egyáltalán nem foglalkoztatott az anyaság gondolata. De miután egymásba szerettünk, a gyerek lett minden vágyam. Megküzdöttünk érte. Mark által teljessé vált az életünk.
Első közös otthonukat Londonban rendezték be, ma viszont már Lisszabonban élnek. Miért választották állandó lakhelyüknek a portugál fővárost?
A nyugalom miatt. Lisszabon sokkal nyugodtabb város, mint London. Nem lüktet annyira. Nem olyan zajos. A levegője is sokkal jobb. És jóval biztonságosabb. Öt éve költöztünk oda. Az időjárás is sokkal kedvezőbb arrafelé, mint Angliában vagy Írországban. Családi élethez pedig egyszerűen ideális.
Karlovy Varyba is elkísérte a férje, de csak a gálán mutatkozott a nyilvánosság előtt. Ennyire szemérmes?
El van foglalva Markkal. Nincs szükségünk külső segítségre. Mi neveljük a gyerekünket. Michaellel elhatároztuk, hogy kettőnk közül az egyik mindig vele lesz. Ezért dolgozunk felváltva. Ha az egyikünk forgat, a másik otthon van. Erre nagyon ügyelünk.
De lesz most egy dél-koreai film, amelyben mindketten játszani fognak.
A Remény. Igen. Ez most új helyzet lesz mindkettőnknek. De Mark akkor is velünk lesz. Nem bízzuk másra. Majd a kamera mögül fog nézni bennünket. Az édesanyám sajnos már nem tud velünk lenni. Hónapokkal ezelőtt meghalt. Ezen még most sem tudom túltenni magam. Sokszor úgy beszélek hozzá, mintha hallaná.
Ingrid Bergman után ön a második svéd színésznő, aki elnyerte az Oscart. Szereti a filmjeit?
Ő volt a példaképem, amikor erre a pályára léptem. Eleinte még utánoztam is őt. Minden gesztusát ellestem. Egy nemrég róla készült dokumentumfilmben én voltam a narrátor. Ezzel a filmmel jutottam el először Cannes-ba.
Ha megválaszthatná, kivel dolgozna a következő években?
Három nevet mondok. Lars von Trier, Terrence Malick, Quentin Tarantino. De minden rendezővel szívesen dolgozom, akinek igent mondok. Az eddig kapott szerepeimet is szeretem. Maga az élet azonban sokkal többet jelent számomra, mint a munka. A férjem, a gyerekem mindennél nagyobb boldogság számomra.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.