A világ mégis szép

Gyönyörű a napfelkelte, a zöldbe borult természet, a virágok csodálatos kavalkádja, a madarak csicsergése, égen a felhők vonulása, még a beborult ég is milyen fenséges tud lenni a sötét, a lila, itt-ott piros felhőivel. Lehet, hogy máskor észre sem veszed ezt a csodát. Kedvesek az ápolók, a szobatársak, pár hét alatt mennyi mindent meg lehet tudni egymásról. Ilyenkor sokkal szembetűnőbb a család aggódása, a sógornők komatáljai, akik, mint Szabó Magda élő Emerencei, gondoskodnak rólad. Szeretnek. A sok-sok barát, érdeklődő telefonhívása, látogatása, az érted mondott ima, amely szinte védőhálót fon körülötted. Ilyenkor az ember szíve megtelik hálával, és csak köszönetet tud mondani, hogy ennyi jóakaratú ember van körülötte.

Mindig is úgy képzeltem – ellentétben azokkal, akik az egész világot akarják –, hogy az Úr mindegyikünknek ad egy bizonyos szeletet ebből a világból, amit nekünk kell széppé, lakályossá varázsolnunk, hogy akik ott élnek velünk, jól érezzék magukat. De erre a kis szigetre csak olyanok bejáratosak, akik egy hullámhosszon vannak velünk. Életszemléletük, emberekhez való viszonyuk hasonló, mert nem azon szomorkodnak, hogy a másiknak többje van, hanem annak örülnek, és azzal elégedettek, amijük van. Az élet nagyon bölcsen lett elrendezve, mert mindennek megvan az ideje. Az örömnek, a bánatnak, a sírásnak, a nevetésnek, a halálnak és a születésnek. Ezeket a dolgokat tudomásul kell venni, és békességben élni mindenkivel. Nem kéne mindenáron a boldogságot keresni: néha jó átérezni azt is, hogy milyen lent lenni, mert aztán biztos jobban értékeljük, ha sorsunk jóra fordul.

Aki azt gondolja, hogy az ő szerepe mindenben és mindenhol a csúcson lenni, az érzéketlen és süket marad az emberek problémái iránt, és még véletlenül sem nyújt segítő kezet a rászorulónak. Ez a mai világ baja. Türelmetlen, nem tudja elviselni a nehézségeket, mindig a másikban keresi a hibát, pedig mindnyájan gyarlók és esendők vagyunk. Csak úgy lehetünk erősek, ha sokan állnak mellettünk, a másik által leszünk többek. A szeretet az, amivel minden legyőzhető, hiányát viszont semmi sem pótolja. Hiába a drága ajándék, az anyagi javak, a világ körüli utazások; a valódi sebeket nem gyógyítják, esetleg a tüneteket csillapítják egy pillanatra. Próbáljuk meg mindig a jót akarni és tenni is, hálásak lenni minden napért, mert bárhogy alakul életünk folyása, minden úgy jó, ahogy van.

Történt pedig egy VASÁRNAP, / Hogy a fentírt fülemile / Épʼ a közös galyra üle, / Azt szemelvén ki oltárnak, / Honnan Istent jókor reggel / Magasztalja szép énekkel:

Arany János: A fülemile