„Orbán kezeli a problémákat, Fico inkább gerjeszti”

Minden jel szerint lecsengett a magyarországi kegyelmi botrány. Kihozhat még belőle valamit az ellenzék?  

Szerintem nem, mert nem sikerült megfogalmazni, mi az a politikai üzenetet, amely mellett ki tudnának tartani az emberek. Az influenszerek által szervezett budapesti tüntetésen még százezres tömeg volt, de az ellenzék nem tudott ennek a tiltakozáshullámnak célt adni, az általa összehívott, február 25-i rendezvényen már csak pár százan vettek részt. Ugyanakkor el kell mondani azt is, hogy a magyarországi ellenzék rendkívül tapasztalt ellenféllel áll szemben. Ezzel az Orbán Viktorral más államok ellenzékének is nehéz dolga lenne.  

Hatalomtechnikai szempontból jól kezelte a Fidesz az ügyet? 

A Fidesz meglepően jól tud problémát kezelni. Tudják, mikor kell határozottan fellépni, és mikor szükséges igazodni, kárt menteni. Miután felmérték a helyzetet, viszonylag hamar cselekedtek, mert a saját választóik véleményére nagyon figyelnek. Komoly áldozatokat hoztak, de ezáltal elejét tudták venni annak, hogy a felgyülemlett elégedetlenség politikai irányt kapjon. Ez nagyrészt az ellenzéki pártok hibája, mert abban ugyan mindenki egyetértett, hogy a pedofil igazgató segítőjének adott kegyelem súlyos hiba volt, csakhogy ezt még a miniszterelnök sem vitatta. Innen kezdve mit akarnak tőle. Pedig lenne mit fölvetni, ilyen például az elnöki kegyelmi döntéseknek és azok indoklásának nyilvánosságra hozatala.

Ez az ügy is csak azért lett ügy, mert véletlenül kiderült, de hány ilyen lehet még?

 A másik nagy téma a gyerekellátási rendszer rengeteg problémája, az intézményekben felnövő gyerekek szexuális és fizikai bántalmazása. Konkrétan kellett volna megnevezni, miben hibáztatják a kormányt, és mit várnak tőle, de minden, ami elhangzott, túl általános volt.  

Ügyes húzás Orbán Viktor részéről, hogy rögtön előrebocsátotta a gyermekvédelmi jogszabályok szigorítását? 

Ezt meg kellett tennie, mert a kormánya egyik legfontosabb narratívája az, hogy megvédi a gyerekeket. Ez a botrány megmutatta, hogy ez egyáltalán nem igaz. A gyermekvédelmi törvény az ilyen jellegű problémákat egyáltalán nem oldja meg, más jellegű problémákat viszont kreál. Az, hogy a homoszexualitást megjelenítő könyveket a boltban lefóliázzák, egyetlen, intézetben élő gyermeket sem véd meg a szexuális zaklatástól. Az ellenzék nem élt a lehetőséggel, hogy erre felhívja a figyelmet, innen kezdve a Fidesz kommunikációs gépezete fogja kezelni az ügyet.

Szlovákiában hasonló nemtetszést és tiltakozást váltott ki, hogy a büntető törvénykönyv módosításával az eddigi húszról tíz évre csökkenne az erőszakos bűncselekmények elévülési ideje. Fico mégsem volt képes gyorsan visszakozni. 

Fico nem tudta olyan gyorsan felmérni a helyzetet, mint Orbán. Nem csak a reakciókkal nem számolt, túl sokáig várt azzal is, hogy bejelentse, visszaállítják a húszéves elévülési időt. Párttársaival hetekig védték a védhetetlent, bagatellizálva az áldozatok traumáját.  

Kiderülhetnek még lényeges dolgok a magyarországi kegyelmi ügyről?  

Az biztos, hogy érdemes még foglalkozni vele, mert nem teljesen tisztázott Balog Zoltán szerepe, nem tudni, ki kinél lobbizott, ki vett még részt ebben a folyamatban, hogyan működött ez esetben ez a személyi összefonódásokra épülő rendszer. Lehetnek itt még más felelősök, de nagyon meglepne, ha újabb és fajsúlyosabb szereplők is előkerülnének.  

Az egész botránynak az egyik legfontosabb tanulsága, hogy az ellenzéknek készen kell állnia, mert bármikor történhet valami. Készen áll a magyarországi ellenzék?  

Át tudná venni a kormányzást, bár erre most semmi esély nincs. Nem tudom, mennyire tudna hatékonyan kormányozni, bár azt sem látom, hogy a mostani Fidesz-kormány szakmailag annyira felkészült lenne. Ha az oktatásügy, az egészségügy, a szociális szféra vagy a bíróságok helyzetét nézzük, a szakértelem és koncepció mindenhol hagy kívánnivalót maga után.  

Két éve, amikor a magyarországi parlamenti választások után beszélgettünk, ön azt mondta, hogy Orbán Viktor otthon már szinte mindent elért, most az európai politikai színtéren szeretne fontos szereplővé válni. Ez sikerült neki, vagy csak a választói előtt játssza el?  

Ha csak azt nézzük, odafigyelnek-e rá az európai politikában, szerintem ezt elérte. De ha úgy tesszük fel a kérdést, mit tud ezáltal az országnak biztosítani, itt egyáltalán nem látunk nagy sikereket. Mit nyert Magyarország például a svéd NATO-csatlakozás blokkolásával? Semmit, sőt csak kára származik belőle.

Szerintem Orbán a júniusi európai parlamenti választásoktól vár nagy áttörést, és ha az orosz-ukrán háború úgy ér véget, ahogy azt ő előrejelezte, az európai viszonyok átrendeződésének is az egyik haszonélvezője lehet.

 Ezt egyszer már eljátszotta a migránsválság kapcsán, amikor a nyugati kormányok ugyan csendben, de követni kezdték azt a politikát, amit ő kezdett. De ott sem láttam, mit profitált ebből Magyarország. 

Meglepetésre az alkotmánybíróság elnökét, Sulyok Tamást jelölte a Fidesz a köztársasági elnöki posztra. Jó választás volt?  

Orbán nem élezte ki a helyzetet azzal, hogy egy beosztottját ülteti az elnöki székbe. Sulyok Tamás elismert szakember, nem pártkatona, de nyilván szembemenni sem fog a Fideszszel.  

Fico sok mindenben Magyarországról vesz példát. Átalakíthatja, bedarálhatja a független sajtót úgy, mint Orbánék tették?  

Vannak köztük hasonlóságok, de vannak nagy különbségek is. Fico több hibát követ el, és nem látszik, hogy lenne olyan hosszú távú, szisztematikus stratégiája, amilyen Orbán Viktornak volt. Ez később még jöhet, de van előtte egy nagy akadály: a parlamentben nincs alkotmányos többsége, és nem tűnik úgy, hogy egyetlen párttal ezt meg tudná szerezni hosszú távra. Ez Orbánnak is csak azért sikerül, mert átalakította a választási rendszert. Fico ehhez nem talál partnereket, mert mindenki látja, hogy ez csak neki kedvezne.  

Abban is lát különbséget, mennyire felkészületlen, arrogáns, személyes bosszútól vezérelt emberekkel veszi körül magát Fico?  

Ezt nehéz így összehasonlítani, mert Fico máshonnan jön, mint Orbán. Látni kell, hogy a Fideszből is egymás után kopnak ki a független szakértők, de a kommunikációs stílusban markáns a különbség.

Fico mindig populistább volt, az értelmiséget ellenségének tekinti, direktbe is képes sértegetni például a független újságírókat.

 Orbán ignorálja őket, de nem sérteget senkit, nem is enged teret az ilyen megnyilvánulásoknak, mert tudja, hogy politikailag ez nem hasznos. A céljai lehetnek hasonlóak, de az eszközei kifinomultabbak, és hatalomgyakorlási szempontból ez a jobb módszer. 

Egyelőre úgy néz ki, hogy Ficóéknál sem üt vissza ez a durva hangnem. 

Mert ez hat a választókra, még tetszik is sokaknak. De ha erre nevelik a népet, az visszaüthet, akár úgy is, hogy maga Fico lesz a kárvallottja, mert még nála is populistább és gátlástalanabb politikusok jelennek meg a porondon. Ugyanez Orbán Viktorra is igaz: ha propagandával nagyon egy irányba tereli az indulatokat, az megbosszulhatja magát.  

Lehet propagandával egy másik valóságot építeni úgy, hogy az emberek jobban hisznek annak, amit hallanak, mint annak, amit naponta tapasztalnak?  

Szerintem túl van ez kicsit értékelve. A Fidesz propagandája egy bizonyos rétegre irányul. A választóik nagy része Orbánt nem azért támogatja, mert elbutították őket. Tisztában vannak a valósággal, de összességében még így is jobban megéri nekik. Orbán a választói jogos igényeivel is foglalkozik, erre épül aztán a propaganda, amely felerősíti az előnyöket.  

Fico szerint soha ilyen jó nem volt még a szlovák-magyar viszony. Mi hasznunk nekünk ebből?  

Semmi. A jó viszony az államközi kapcsolatokra vonatkozik, és annak köszönhető, hogy a vitás kérdéseket jegelték. Nem esik szó a nyelvi jogokról, Dél-Szlovákia gazdasági leszakadásáról, a Beneš-dekrétumokról, Magyarország most nem vásárol ingatlanokat Szlovákiában. Nincsenek viták, de a magyar kisebbség helyzete ettől nem javul. 

Helyesen foglal állást a Szövetség, amikor csak azért nem bírálja Ficót, mert most Orbán jóban van vele?  

A gond az, hogy a Szövetség egyáltalán nem foglal állást, mert ezzel a saját létjogosultságát kérdőjelezi meg. Minek egy olyan párt, amelynek nincs véleménye? 

Minden ellenzéki pártra az a jellemző, hogy rámutat a kormány hibáira, a Szövetség ebben érthetetlen kivétel. Nagyon tanácstalannak tűnik a vezetése, pedig lenne feladatuk.

Még azt is el tudnám fogadni, ha megmagyaráznák, milyen stratégiai haszna van annak, hogy ők most nem kritizálják a kormányt, de nem látom, mi lenne ez. Mert ha van ilyen, erre felhatalmazást kellene kérni a választóiktól, és nem hiszem, hogy megkapnák. A szlovákiai magyarok nagy többsége továbbra sem szimpatizál Ficóval, bár van egy réteg, amelynek tetszik, hogy provokálja a liberálisokat, vagy hogy oroszpárti, és mindent ezen a prizmán keresztül látnak. Itt bőven lenne helye a hatékonyabb fellépésnek a Szövetség részéről, és azt sem gondolom, hogy ezáltal a magyar kormánnyal meglévő jó kapcsolatait kockáztatná. Úgy látom, félnek konfrontálódni a választóik különböző csoportjaival, ezért inkább nem mondanak semmit.  

Biztosra vehető, hogy a szlovák államfőválasztás második fordulójában a Szövetség Peter Pellegrinit fogja támogatni?  

Ez nagy dilemma lesz. Mindkét jelölt mellett és ellen is lehet érvelni, de egyik mellett sem lehet teljes mellszélességgel kiállni. Ivan Korčok eddig minden kormányt kiszolgált, és ott vannak a magyarellenes kijelentései. Ez tényleg valós probléma, nem pedig ellene irányuló lejáratási kampány. Pellegrininek ugyan nincsenek nacionalista megnyilvánulásai, de kiszolgálná Ficót, aki így a legrosszabb autoriter ösztöneit élhetné ki. Egy ilyen helyzetben pont arra való a magyar párt, hogy megfogalmazza a közösség álláspontját, felvázolja az érveket pro és kontra. 

Egyelőre viszont még a legesélyesebb jelöltek sem nagyon győzködik a magyarokat. Mintha automatikusan számítanának a szavazatainkra.  

Ez főleg a demokratikus jobboldalra jellemző. Ideje, hogy ezen a térfélen észrevegyék, hogy ugyanúgy rá vannak utalva a szlovákiai magyarokra, mint ahogy a magyarok rájuk. Erről megfeledkeztek, és egyre inkább olyan jelölteket állítanak, amelyek számunkra elfogadhatatlanok, vagy csak azért szavazunk rájuk, mert a jogállamiság jövőjét a saját közösségi érdekeink elé helyezzük. Ezt nem lehet mindig automatikusan elvárni tőlünk, mert nem mindegy, milyen témákat fogalmaz meg, és milyen hangnemben beszél a kisebbségekről a köztársasági elnök. Ha Peter Pellegrini a szlovákiai magyarok szavazataival nyerne, az a jobboldal számára komoly figyelmeztetés lehet.