A szlovákiai magyarok és a gravitáció

nn

Borús szombat reggel van, amikor útnak indulunk. A szokásos Pozsony–Hetény útvonal Andiékhoz, át a Csallóközön, ahol már lassan virítani kezd a repcetenger, és az út mentén az elnökjelöltek plakátjait a Brüsszelbe vágyakozó politikusok arcképei váltották fel.

A Slovnaft felé kanyarodunk, s közben megkeresem a Pátriát, mert tudom, hogy ma reggel egyik kiváló volt kollégám épp csúcspolitikusainkat faggatja. A két „nagy” szlovákiai magyar párt egy-egy vezetője, két tanult, értelmes ember. Püspökin még elég jól bírom, bár azt nem mindig értem, mit mondanak, olyan nyakatekert szerkezetekben beszélnek az urak. Most nincs dugó, kényelmes tempóban haladunk át a sztrádaépítkezésen, bár azt még mindig nagyon szürreális elképzelni, hogy egyszer majd százharminccal fogunk itt száguldani. Meg ha úgy lesz is, addigra vajon mennyire mérgezik agyon a talajvizet alattunk?

Somorja felé közelítve már nagyon recseg-ropog az adás, de nemcsak emiatt egyre rosszabb hallgatni. Már megint csak arra tudok gondolni, hogy ezek vagy nem értenek semmit, vagy a felelőtlenségnek tényleg vannak olyan fokozatai, amit számomra elég nehéz egy ilyen borús szombat reggelen elképzelni. Sajnos még mindig nem tudom nem felhúzni magam rajta, ahogy 3,1%-osék 1,5%-osékon gúnyolódnak, és fordítva ugyanúgy. Nem, semmit nem értenek. Pedig nem olyan nehéz kiszámolni, hogy a 3,1 meg az 1,5 összesen is csak 4,6. Én például ebben a 4,6-ban már régóta nem vagyok benne. Túl sok volt a mutyizás, a mellébeszélés, a cselezgetés. Persze kibírjuk, azt is túl fogjuk élni, ha ez ugyanígy folytatódik, mert azt az urak el is mondják a rádióban, hogy ne nagyon várjunk mást. Ez elkeserítő, de a választó kénytelen reagálni. A megoldás az urak számára valószínűleg túl drasztikus lenne, mert elsöpörné őket. Így most inkább arra játszanak, hogy uralkodhassanak még a romokon, amíg beléjük nem vesznek maguk is. Beszélhetnek ugyan ilyen-olyan eredményekről, de az mintha elkerülné a figyelmüket, hogy a legnagyobb eredményük, hogy nagyon hatékonyan elkótyavetyélték a választók bizalmát. Ez törékeny volt korábban is, azokban az években, amikor még olyan büszkén emlegettük, milyen megbízható és hűséges a szlovákiai magyar választó. De akkor még valami működött, talán a demokrácia kezdeti lendülete okán. A feladatuk most már nem az, amiről annyi szó esik, hogy összefogjanak, mert ha az egyik bizalomvesztett fél összefog a másik bizalomvesztett féllel, abból nem egy megbízható egész fog kikerekedni, hanem egy még nagyobb katasztrófa. Aki tehát azt gondolja, most már csak az összefogás jöhet, tévúton jár. Ez jut eszembe Nagyszarva környékén, de hát ez sem túl megnyugtató gondolat. A vita nemhogy katarzist nem hoz, inkább csak a dühét korbácsolja fel a hallgatónak. Persze értem én, hogy visszalépni nagyon nehéz, és tájainkon nem az önzetlen gesztusok a közélet fő mozgatói. De amikor ez a megrögzött köldöknézés végzetes hazardírozásba fordul, akkor ne várja senki, hogy a választó jó képet vágjon hozzá.

Megérkezünk Dunaszerdahely környékére, ahol a vitázók lapos végszavai belevesznek a fokozódó recsegésbe. Szerdahelynél átváltunk a Radio FM-re, amely szintén a közmédia adója, csak éppen a Csallóköz közepén is lehet hallgatni. Komáromnál a Saténové ruky nevű szlovák banda egyik új dala csendül fel, amelyben arról énekelnek erőteljes szarkazmussal, hogy a gravitációt el kell utasítani, mert az csak a Nyugat káros találmánya, és ha népszavazás útján elutasítjuk a gravitációt, az nem lesz érvényes Szlovákiában. Egy blogbejegyzés alapján született ez a dal, ami szerintem elég találóan figurázza ki a körülöttünk hevesen elharapózó hülyeséget, de valószínűleg nem mindenki látná ezt így. Még ha nem mindenki akarja is elutasítani a gravitációt, sokan inkább nem vennének róla tudomást. Például az urak a reggeli adásból.

Közben befutunk Komáromba. Átugrunk még a túloldalra, egy kötelező megállóra az újságosnál. A Magyar Narancs egyik vezércikke épp a szlovákiai magyar politikai képviselet teljes kudarcát boncolgatja. Ők is látják, egészen élesen.

Mindjárt megérkezünk. Végre itt a hétvége.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?