Visszacsapások

A hír, hogy a párizsi fővárosi önkormányzatot 90 ezer euró büntetéssel sújtotta a közszolgálati minisztérium azért, mert „túl sok a nő a vezetésben”, vagyis az előírt 60 helyett 69 százalék, azt az ellenálló magatartást juttatta eszembe, amely a nők esélyegyenlőségével, egyenlő jogi helyzetével kapcsolatos törekvésekkel szemben érzékelhető.

Akár egy ártatlannak tűnő személyes beszélgetésről, akár hivatalos tárgyalásról, médiamegszólalásról, közönség előtt folytatott eszmecseréről legyen is szó, mindig felteszi valaki a kérdést: „És mi van a férfiakkal? Az ő jogaikkal és helyzetükkel nem foglalkozik senki?”

Tehát amikor kimondjuk, hogy a párkapcsolati és családon belüli erőszak áldozatainak 95 százaléka nő. Amikor arról beszélünk, hogy hozzávetőlegesen 15 százalékkal több a magasan képzett nők száma, mint a férfiaké, a munkapiacon ez mégis a visszájára fordul, és hogy a nők még mindig 15-20 százalékkal kevesebbet keresnek ugyanolyan munkakörben és pozícióban, mint a férfiak, a háztartással és gyermekneveléssel összefüggő munka legnagyobb része pedig még mindig a nők vállát húzza. És folytathatnánk a menekült nők kiszolgáltatott helyzetével, a szexuális visszaélésekkel a családon belül és kívül. Ekkor valaki mindig megpróbálja megkérdőjelezni a probléma fontosságát, sőt létét is azzal, hogy rákérdez a férfiak hasonló problémáira és elesettségére.

Igen, valóban foglalkozni kell a férfiak problémáival is, például azzal, hogy miért nem kezeli őket a társadalom a nőkkel egyenlő jogú állampolgárokként. Mert ha úgy kezelné őket, mint a nőket, akkor csökkenthetné a fizetésüket, hiszen milyen jogon keresnek többet? A bíróság számon kérhetné rajtuk, hogy miért volt náluk pénztárca, amikor éppen hazafelé tartottak, mert ha nem lett volna, biztos nem lesznek rablótámadás áldozatai. A megerőszakolt nőktől ugyanis meg szokták kérdezni, miért voltak úgy öltözve, és miért viselkedtek úgy, miért provokálták az elkövetőt. Megkérdezhetné a vezető pozícióban dolgozóktól: hogyan tudja összeegyeztetni a karrierjét a családi életével. Nem sínylik-e meg a gyerekei, hogy ő karriert épít ahelyett, hogy minden percét velük töltené. De oda kellene figyelnie arra is, hogy mindig csinos és ápolt legyen, és ismerjen minden szexuális praktikát, amit a felesége szeret, nehogy az más, fiatalabb férfi után nézzen!

Érdemes a szempontokat megfordítani, hogy jobban láthatóvá váljon, mit is jelent az egyenlő esély és az egyenlő lehetőség. A rendeletet, amely alapján megbüntették a párizsi városházát, annak idején azért hozták, hogy kiegyensúlyozott legyen a vezető pozícióban dolgozó női és férfi hivatalnokok közötti arány, most viszont éppen ez a jó szándék ütött vissza a hivatalnokok kezével.

A rendeletet tavaly visszavonták, mert rájöttek, hogy a büntetés önmagában nem javít a helyzeten.

Felmerül viszont a kérdés, hogy a rendelet alapján megbüntettek-e más hivatalokat is, és ha igen, ott melyik irányba mutatott a mérleg nyelve.