Szomorú kék hétfő

Vajon mitől vagyok ilyen levert és reményvesztett? Nem érdekelnek az éjszaka felgyülemlett üzenetek, e-mailek, csak a két legfontosabbra válaszolok, az ildomosnál kurtábban. Egy rég nem hallott ismerős telefonál, őt is két perc alatt lerendezem. Mindjárt interjúzom valakivel Messengeren, úgyhogy fogd rövidre – ez volt a nyitómondatom fél év után, szóval láthatják, valami tényleg nincs rendben velem, mert ilyet nem mond az ember, még két nap után sem. Az illető mindenekelőtt boldog új évet kívánt, ezzel rántott helyre valamelyest. Viszont kívántam neki minden szépet s jót, égő pofával.

Aztán átfutottam a legfontosabb híreket (nem javult a hangulatom), majd a kevésbé fontosakat (ezektől sem), végül a kis színesek. Nocsak! Itt a megfejtés! „Ma van kék hétfő, azaz az év legrosszabb napja. A pszichológus szerint így tehetjük jobbá.” Ez még csak a cím, de magyarázatot kapok belőle szűnni nem akaró rosszkedvem okára, sőt még szaktanácsokkal is kecsegtet. Nézzük! Kék hétfő. Nyilvánvaló félrefordítás az angol Blue Mondayből. A blue ugyebár a kék mellett szomorú is lehet – ha előbb nem, hát 1986-ban minden rendes zenerajongó megtanulhatta ezt a New Order zenekar frenetikus, korszakalkotó számából, amelynek címe Blue Monday, és világosan emlékszem rá, hogy Szomorú hétfőként konferálta fel B. Tóth László a Poptarisznyában. Hihetetlen, hogy máig képtelen ezt helyesen magyarítani a magyar sajtó! (Ezen jól felbosszantom magam.) Pedig a még korábban születetteknek ott volt Barbra Streisand az 1968-as Funny Girlből, aki azt énekelte, hogy „inkább leszek szomorú rád gondolva, mint boldog valaki mással” (I'd Rather Be Blue). Na mindegy, nézzük, mit mond erről a napról a tudomány.

„Cliff Arnall, a Cardiffi Egyetem oktatója 2005-ben kiszámította, hogy január harmadik hétfője az év legnehezebben viselhető napja. Az elmélet szerint a rossz lelkiállapot okai: elmúlt az ünnepi hangulat, a decemberi költekezés miatt pénzügyi gondjaink ilyenkor csúcsosodnak, az időjárás hideg és szürke, és valószínűleg legtöbbünknél alábbhagyott az újévi fogadalom, így csalódottak, motiválatlanok vagyunk. Mindezek az összetevők tudat alatt hatással lehetnek ránk, és különböző negatív érzéseket vagy akár depressziót is okozhatnak.” És ez bizony ma van, január 17- én. Önöknek persze tegnap, de nyilván nem maradok egyedül az érzéseimmel. Az ünnepi hangulat – ha volt egyáltalán – a ködös múlt homályába vész. A decemberi költekezés eredményei viszont nagymértékben meghatározzák jelenlegi költési vehemenciám mértékét. Egy hete nem vettem zöldséget, gyümölcsöt, mert nincs pénzem felesleges luxusra. És fogalmam sincs, mikorra gyűjtöm össze a „bátorságot” egy fogorvos-látogatásra, pedig nagyon itt az ideje. A lakás festetésére már nem is gondolok, illetve most utoljára, idén senki ne zaklasson azzal, hogy piszkosak a falak. Egyetlen újévi fogadalmam az volt, hogy nem hagyom kihozni magam a sodromból, bármennyire igyekeznek is bizonyos emberek és bizonyos körülmények. Nos, ezt eddig kilenc alkalommal szegtem meg.

Szóval itt az ideje elolvasnom a pszichológus tanácsait. Szerinte ezt a kék napot ajánlatos egy kiadós sétával kezdeni, és minél több időt tölteni a természetben. Nos, erre nem volt időm. A pszichológusok hajlamosak elfelejteni, hogy a hétfő sima munkanap. És bizony jól tettem, hogy nem keltem hatkor a séta miatt, mert figyelmeztetést adott ki a meteorológiai intézet az erős szél miatt. Külön óva intették a lakosságot az erdőktől, ahol könnyen agyonütheti az embert egy rázuhanó korhadt ág – ahogy ez december közepén történt a pozsonyi Zerge- hegyen. Szóval ennyit érnek a szaktanácsok.

Inkább meghallgatom a fent említett New Order-dalt, attól valahogy mindig javul a hangulatom...