„Libsi nyávogás”

A probléma csak az volt, hogy amíg „a nagy kék plakátok” hirdették a papíron karakán kormány határozott kiállását, hogy megvédik a magyarok munkahelyeit, a valóságban már lendületben volt egy sor olyan folyamat, amit nem volt képes kezelni a rendszer.

A munkaerőpiac a kétezres évek végén átpörgette a multik gyárain a betanított munkát végzők több tízezres tömegét. Munka volt, csak annak az értéke csökkent egyre jobban, na meg a körülmények is folyamatosan romlottak. Jellemző volt a Nokiára, a Foxconnra, a Samsungra és a hasonló üzemekre, hogy nagy tömegben igényeltek manuális munkát végző dolgozókat. Valamiért ugyanakkor a magyarországi, vagy mondjuk úgy, a hazai, középvezető réteg kicsit sem érezte úgy, hogy a lesajnált, gyakran „droidnak” titulált munkaerőt megvédje a külföldi munkáltató kényétől-kedvétől. „Ha nem tetszik, el lehet ballagni” – szokták volt mondani, és már csak ezért is nagyon kevés helyen alakult ki az érdekvédelem, alig jöttek létre szakszervezetek, ahol mégis, ott leginkább mutogatni való szobadíszek voltak. Mivel az átlagember önérzetének is vannak határai, dolgozók tömege született, olyan dolgozóké, akik két, három, négy, néha több üzemet is megjártak, de fogcsikorgatva sem voltak képesek megélni, eltartani a családot, mellé elviselni, hogy folyamatosan semmibe veszik őket. Nem maradt más, mint kimenni a szomszédba, vagy még messzebb.

Ezt a munkát védte meg a kormány, közben a hátában évről évre tornyosult a kényszer, hogyan fogja az ipari fejlesztési terveket megvalósítani, ha nem lesz, aki éhbérért napi 12 órát robotol olyan környezetben, ahol a munkavédelem mese, a felettesek szemétnek nézik az embert, és nincs valódi hosszú vagy középtávú perspektíva. Így jöttek az országba koreaiak, pakisztániak, filippínók, ötszáz eurós bérekért, családostul.

Fel is ötlött a kérdés, hogy az a pakisztáni, aki embercsempészekkel érkezik Európába, mennyivel rosszabb munkaerő, mint az, akit úgy hoznak be? A válasz persze az, hogy az egyik embert ellenőrizték, míg a másik akár terrorista is lehet. Csakhogy a Magyarországra munkaerőt közvetítő központok személyin és útlevélen kívül semmilyen más adatot nem kértek a munkavállalóktól, háttérellenőrzés sincs. Ezt pedig több, független ügynökség is jelezte, de persze ez is csak „libsi nyávogás”, végül is ha valaki „terroristáskodni” akar, nem szeli át a fél világot, nem sasszézik határőrök között, legálisan is bejöhet Európába. Ahogy szintén különösebb ellenőrzés nélkül kapott letelepedési engedélyt az a több mint húszezer idegen is, akik letelepedési kötvénnyel érkeztek Magyarországra és ugyanakkor az Európai Unióba, ahol várja őket a szabad határ. Vajon miért is korlátozta szigorúbban az Egyesült Államok a Magyarországról érkezők vízummentességét?

Mert amíg megy a „illibsi” nyávogás, hogy a gonosz Nyugat megint a szegény magyarokat rugdossa, arról már kevesebbet beszélnek, hogy: egy, nem „A” magyarokat, hanem a magyar útleveleket ellenőrzik szigorúbban, kettő, teszik ezt azért, mert amíg a magyar kormány plakátokkal és kerítéssel „harcol” a migráció ellen, közben jó üzletet csinál belőle és kinyitja a hátsó ajtót kémeknek, bűnözőknek, háborús bűnösöknek… és talán még terroristáknak is. Ki tudja?