Láthatatlan falak

A cikk szerzője a korrektség kedvéért szeretné leszögezni, hogy elfogult, személyesen érintett a kezdeményezésben. A problémák, melyek az üzenetnek a célközösséghez való eljuttatásával kapcsolatban felmerültek, egyetemesek és súlyos társadalmi jelenségekre mutatnak rá. Az többé-kevésbé köztudott, hogy a szlovákiai szlovák és magyar közösség eltávolodott egymástól, egy másik értelmezés szerint pedig a helyi szlovákok és magyarok soha nem is voltak egymáshoz közel. A tájékozatlanság és tudatlanság mögé pedig nagyon könnyű valamiféle látens nacionalizmust képzelni. Ennek a távolságtartásnak az okait többféle módon magyarázhatjuk: eltérő mentalitással, a történelem másfajta felfogásával, értelmezésével vagy a kézenfekvő nyelvi akadályokkal. Olyan súlyos ez az érdektelenség és tájékozatlanság, hogy a többségi közösség semmilyen módon nem érzi magáénak a kisebbség problémáit, kezdeményezéseit. Hiába volt az erős promóció, a weboldal bemutatójára összesen két szlovák újságíró jött el. Általánosságban az jellemző, hogy a többségi közvélemény egyetlen dologra kapja fel a fejét: ha a szlovákiai magyar politikai szereplőknek akad fontos kijelentenivalójuk. A figyelemfelkeltéssel hiába próbálkoztak a vasútfelújító aktivisták vagy a kettős állampolgárságért Kassán tüntetők is.

Ez az állapot a szlovákiai magyarság egyik kulcsfontosságú, megoldandó problémája, hiszen közvetve az összes többi káros jelenségre is hatással van. Egy olyan közegben, ahol nem értik, mi a magyarok gondja, hiányozni fog a jóindulat minden formája az esetleges követelésekkel szemben. A szlovák társadalom érzéketlensége hosszú évek alatt fejlődött ki, az oktatástól kezdve a nacionalista kijelentések köztudatba ivódásán keresztül egészen odáig, hogy a kisebbségi közösség képviselőit „jó” és „rossz” magyarokra osztják fel csak annak fényében, ki, milyen okból szólal meg a nyilvánosság előtt.

Ahogy a láthatatlan fal is több évtized alatt, fokozatosan épült fel, úgy a ledöntése is sok időt vesz igénybe. Vannak kiindulási pontok, más helyütt pedig módszeresen kell megteremteni a két közösség között – helyi és országos szinten. A békés együttélés kulcsa nem feltétlenül a szoros együttműködés vagy az, hogy a két nemzetiség egyetértsen egymással mindenben. Már az is elég lenne, ha eljutnánk odáig, hogy egyetértés helyett legalább megértsük egymást.