Kávéházi bűnbakok

Már a Szlovák Villamos Művek vezetése sem lát semmi okot a nyitranováki hőerőmű fenntartására, hiszen évente 50 millió euró veszteséget termel. A kimondottan gazdasági és környezetvédelmi kérdést Fico egy nyilatkozattal szándékosan a politika harcmezejére terelte.

A hőerőművet azért kell fenntartani, hogy átvegye az egyébként eladhatatlan szenet a privigyei bányától, amelyet évente 95,5 millió euróval támogat az állam (illetve az adófizetők).

E termelési „modell” gazdasági fenntarthatóságának megkérdőjelezőit Fico a bányászok ellenségének nevezte. „A pozsonyi irodákban és kávéházakban üldögélőknek tökmindegy, hogy ezeknek az embereknek lesz-e munkájuk vagy sem” – jelentette ki Fico, Privigyén, bányászegyenruhában feszítve.

Csakhogy a tények attól még tények maradnak, hogy Fico a „pozsonyi kávéházat” teszi meg közellenségnek, amin az értelmiséget és az ellenzéket érti.

2005 óta az állam körülbelül 750 millió eurót fordított a veszteséges barnaszénbányászat fenntartására. 2015 szeptemberében a második Fico-kormány úgy döntött, hogy a veszteséges kitermelést egészen 2030-ig dotálja. Becslések szerint az adófizetők addig még több mint egymilliárd eurót dobnak össze Privigyének. Viszont a pénzügyminisztérium mellett működő Pénzpolitikai Intézet már 2011-ben kiszámolta, hogy „az egy bányászra fordított havi támogatás magasabb, mint a bányász fizetése”. Mindebből az következik, hogy a bányászok nehéz és veszélyes munkáját egy magáncégnél teljes egészében az adófizetők állják, miközben súlyos környezeti károk keletkeznek a kitermelés során.

Azóta csak egy dolog változott – 2011-ben a havi állami támogatás egy bányászra lebontva 1800 euró volt, ez 700 euróval haladta meg a bérköltségeit. Idén már havonta 2200 eurót küldenek minden egyes bányász után Privigyére, aminek körülbelül a felét kapja meg az alkalmazott. De a legnagyobb gond, hogy szó sincs itt semmiféle befektetésről, csak az elkerülhetetlen vég elodázásáról. „A bányászat agóniájának meghosszabbítása nem megoldás, csak a probléma továbbgörgetése” – írta Martin Vlachynský, az INESS elemzője. 2030-ban az elbocsátások ugyanakkora problémát jelentenek majd, mint most, a különbség csak az, hogy a gazdaság addigra egy elpocsékolt egymilliárd euróval lesz szegényebb.

Fico harmadszor is azzal a fogadalommal foglalta el a miniszterelnöki széket, hogy a polgárok érdekei szerint fog tevékenykedni. Nos, az aligha tekinthető a polgárok érdekének, hogy havonta egymillió eurót küldözgessenek egy magáncégnek, amelytől a bányászok ennek a felét kapják meg. És az sem érdeke a lakosságnak, hogy a kormány fenntartsa a fenntarthatatlan szénkitermelést, ahelyett, hogy például átfogó tervet készítene arról, két év alatt hogyan és mennyi bányászt lehetne átképezni a Nyitrán megnyíló Jaguár autógyár számára, amely egyébként a szakemberhiány miatt feltehetően külföldről is fog alkalmazottakat toborozni.

A „pozsonyi kávéház” azért lett kikiáltva megint bűnbaknak, mert valahogy leplezni kell, hogyan szórja két kézzel Fico az adófizetők pénzét.