Három ellentmondás

Ennek érdekében módosításokat kíván keresztülvinni a közösségi együttműködésben, érvényesítve a brit érdekeket. El akarja érni, hogy az eurózónán kívüli országok egyenlő elbánást kapjanak a monetáris unió tagjaival, továbbá erősebb legyen a tagállamok és a nemzeti parlamentek szerepe az uniós intézményrendszerrel szemben. Az is célja, hogy könnyítsen a brit szociális rendszer terhein, ne jussanak azonnal ellátáshoz más országok Nagy-Britanniában munkát vállaló állampolgárai.

Cameron decemberben Varsóban járt, a héten Budapesten. Visegrádi turnéja a nemzeti érdekérvényesítést hangoztató tagállami vezetők támogatásának megnyerése miatt fontos. Meg azért, mert ezeknek az országoknak sok polgára vállal munkát a szigetországban.

A nemzetállamok erősítését és egyenjogúsítását érintő ügyekben teljes egyetértésre talált. A munkavállalók szociális jogait illetően azonban sem Lengyelország, sem Magyarország nem adhatja magát könnyen. Bármilyen jó volna ugyan, hogy a külföldre távozott munkavállalók idővel hazajöjjenek – jó néhány szakmában egyre fenyegetőbb a munkaerőhiány –, a kereseti különbségek csökkenése nélkül ez csak feszültséget szülne. A hazai szociális elégedetlenséget levezető egyik fontos csatorna dugulna így el.

Az amúgy sem egyszerű történetben többszörös a csavar. Míg a lengyelek mereven elutasították a szociális ellátásokkal kapcsolatos brit javaslatot, addig Orbán mintha kompromisszumra nyitott mondattal fejezte volna be nyilatkozatát. Látványosan nem engedhet Cameronnak, ugyanakkor az sem érdeke, hogy az unió átszabását elvégezni nem tudó brit kormány kilépni kényszerüljön az EU-ból. Azzal odalenne egy értékes szövetséges a nemzetek kontra Brüsszel küzdelemben.

A másik, ami figyelmet érdemel, hogy bár Budapest és London egyaránt a nemzeti érdeket hangsúlyozza, az utóbbi erre hivatkozva olyan javaslatot akar keresztülvinni, ami a magyar állampolgárokat rosszul érintené. Ideológiailag tehát egyetért a két kormány, de az ebből következő gyakorlati lépést eltérően ítéli meg.

Végül pedig, Orbán, Brüsszel harsány kritikusa, a nemzeti érdeket a közös uniós szabályozásra hivatkozva védi. Ennek híján nem lenne alkupozíciója sem. Ki tudja, talán mégis van valami értelme a „brüsszelizmusnak”.

A szerző magyarországi politológus