Akitől Matovič fél

Ezek az önsorsrontó tulajdonságai a jelenlegi posztján rendkívül veszélyesek, különösen a súlyosbodó járványhelyzetben.

Matovič immár tíz éve viaskodik Richard Sulíkkal, aki a 2010-es választás előtt három társával együtt felvette őt az SaS listájának legvégére, ahonnan az úgynevezett karikázásoknak köszönhetően bejutottak a képviselőházba. Matovič már akkor rendre bírálta Sulíkot, mert állítólag nem teljesítette az ígéreteit. Két évvel később betelt a pohár és kizárták az SaS-frakcióból. Ezután alakult párttá – négy taggal – az OĽaNO. Idén tavasszal a parlamenti matematika kormánykoalícióba terelte a két, továbbra is kakaskodó politikust. A miniszterelnök nem felejt, amit kicsinyes bosszúival igazol. Koalíciós kollégája sem marad adós, azért sem, mert bírálatait mind többen díjazzák, amit pártjának növekvő támogatottsága is jelez. Matovič nemrég megalázta Branislav Gröhling oktatásügyi minisztert, az SaS további tagját is, aki szerinte képtelen olyan tervezetet kidolgozni, amellyel kinyithatnák az iskolákat. Ezért nagy dirrel-durral közölte: saját kezébe veszi az iskolanyitást, amivel csak fokozta a szülők, az iskolaigazgatók és az önkormányzatok bizonytalanságát. A diákok pedig a politika túszai lettek.

A miniszterelnök az államfő is céltáblája, bár a közrádióban – elég gusztustalanul – azt mondta, nem fog Čaputovával „szemben pisilni”. Mégis őt hibáztatja azért, hogy egyelőre elmaradt az újabb országos tesztelés, és újabb rögeszméje szerint az államfő valamiféle kettős hatalmi centrumot igyekszik kiépíteni.

Hiába kérik a közéleti személyiségek a kormánypártokat, hogy végre egy irányba húzzák a szekeret. A felmérések egyértelműen mutatják a miniszterelnök és a kormánykoalíció támogatottságának folyamatos csökkenését, ami a vészesen növekvő bizalmatlanság egyértelmű igazolása. A közfelháborodás egyik gyújtózsinórja Matovič gyáva viselkedése az öntörvényű Boris Kollárral, a házelnök ugyanis fittyet hány szinte minden hatósági rendelkezésre. A haja szála sem görbült azért, mert egy barátnőjét furikáztatta szolgálati kocsijával, majd a kórházi ágyához szervezett koalíciós tanácskozást, és diktátorként parancsolgatott az ügyeletes nővérnek. Elérte azt is, hogy jelöltje, Maroš Žilinka legyen az új főügyész, holott a miniszterelnök Juraj Klimentet szerette volna a poszton látni. Matovič jelöltjét azonban még saját frakciójának többsége sem támogatta, ráadásul Kollár kiszemeltjére az ellenzékiek közül is sokan voksoltak. Legutóbb pedig Kollár önhatalmúan megnyitotta a síközpontját, azzal a megjegyzéssel, hogy őt nem érdeklik holmi járványügyi szakértők figyelmeztetései. Önkényes lépése nyomán pedig vérszemet kaptak a valóban súlyos anyagi helyzetben levő vendéglők és edzőtermek tulajdonosai, akiket a szolgáltatások beindítása miatt pénzbírságokkal fenyegetnek. Ugyanakkor Kollártól még Matovič is fél, eddig nem merészelte bírálni. Kollár pontosan tudja, hogy főleg pártjától függ a kormánykoalíció minősített parlamenti többsége, emiatt a miniszterelnök egészen a falig hátrált.

Az elkövetkező napok, hetek nagy kérdése lesz, hogy ilyen feszült társadalmi légkörben, ilyen politikai baklövések mellett az újabb részleges vesztegzár elrendelését miként fogadják az érintett milliók.