A Nyugat beérte Visegrádot

Természetesen, ám a kérdés, hogy milyen változásé. Miközben hiába vártuk a fehér karácsonyt, az Egyesült Államokban történelmi fekete karácsonyt könyveltek el. A fő amerikai részvényindexek szeptember óta folyamatosan csökkennek, s a közel 20 százalékot csökkenő S&P 500-as mutató azt jelzi, a válság borítékolható. A kérdés csak az, mikor üt be, és mekkora lesz. 

Az újabb gazdasági válság elsősorban a nyugati liberális világrendet fenyegetné, ezt már a világ vezető liberális kommentátorai is (f)elismerik. A Financial Timesben karácsony előtt Wolfgang Munchau ismerte el újfent, hogy a jelenlegi kapitalizmus a nagyoknak kedvez. A magukat vesztesnek érző kisemberek viszont immár többségben vannak, az adatok alapján is. 

A francia elnök 180 fokos fordulatot tett, hogy mentse a menthetőt, a tervezett lépések közt a legkisebb (sic!) nyugdíjakra kivetett speciális adó eltörlése is szerepel. Tényleg megáll az ész. 

Az elitek önkorrekciójának hiányát mutatja viszont, hogy a média továbbra is Macron immár elbukott, „bátor” reformjait siratja. A magát technokratának tartó elit, a liberális demokrácia egy újabb vívmánya, mintha képtelen lenne túllépni az általa több évtizede istenített megoldásokon. Talán ez is a baj, a liberális demokráciában nem hinni kéne a reformokban, hanem ami nem működik, azt lecserélni és elfelejteni. 

A visegrádi országok Franciaországot és Olaszországot megelőzve lázadtak fel a kapitalizmus e formája ellen, beleértve a nyereségek egyenlőtlen eloszlását.

Orbán Viktor magyarországi népszerűsége továbbra is a gazdaság jobb menedzselésén és a költségek igazságosabbnak tűnő elosztásán alapszik. Ártott neki, de nem végzetesen a nemzeti burzsoázia megerősítése, amibe jókora járadékvadászat is belefér. De ami a lényeg, az Orbán-kormány a lakástulajdonosokat próbálta menteni, nem pedig bankokat, amikor a devizahitelesek bajba kerültek. 

Jaroslaw Kaczinsky Jog és Igazság pártja Lengyelországban azért népszerű továbbra is, mert növelni tudta az áruforgalmi adó beszedését az országban (becslések szerint Lengyelország mintegy hetven milliárd euró áfa-bevételtől esett el a Donald Tusk kormányai alatt), és ezt a bevételt a családi támogatások növelésére fordította. 

Csehországban Andrej Babiš is az állam jobb menedzselésével nyert választásokat és próbál (Zeman elnök hathatós támogatásával) lavírozni az euroszkeptikus ellenzék és az eurofil cseh bürokrácia között. 

Nálunk pedig Robert Ficónak (saját magát is feláldozva) sikerült stabilizálnia a kormányt, és pártja népszerűségét. A Smer eddigi sikere éppen azon alapult, hogy Ficónak sikerült ötvöznie a szlovák (vidéki) választók etatista hozzáállását egy szinte teljesen neoliberális gazdaságpolitikával, amely a nagy, részben külföldi befektetők kezében van. Ha sikerül meggyőznie Miroslav Lajčákot, akkor akár egy szövetséges államfővel várhatja a következő parlamenti választásokat. 

Vagyis a közép-európaiak nem őrültek meg hirtelen, amikor azokra szavaztak, akik az állam szerepét hangsúlyozták a piac mindenhatóságával szemben. Amíg ezek a kormányok többet és jobban foglalkoznak az emberek gazdasági sérelmeivel, mint a liberálisok, ráadásul költségvetési szigor mellett, addig nemcsak felesleges szembeállítani velük az EU-t, hanem egyenesen kontraproduktív. A liberális demokrácia védelmét egy egyenlőbb gazdaságpolitikával kellene kezdeni. Amíg nem késő...