A karantén ára

Aki mégis menne, az jó esetben a hazatéréskor, rosszabb esetben akár a célországban és idehaza is karanténba kényszerül. Bár a korábbi 14 napról 10-re csökkent a karantén ideje, ám a hatósági elzárás mégis olyan intézmény, ami mindenki számára riasztó. Még akkor is, ha jó esetben két teszttel öt napra is csökkenthető. A valóságban azokban az ilyen országokba teljesen megszűnik a beutazás, a turizmus, a helyi idegenforgalmi szolgáltatók pedig még közelebb kerülnek a csődhöz.

Csődbe megy a British Airways, ha a brit kormány ragaszkodik a karanténhoz – ezt Alex Cruz, a légitársaság vezérigazgatója mondta, aki szerint a legfontosabb lépés a karantén eltörlése lenne, helyette a repülőtéri tesztelést kell bevezetni, mert így megnyithatók a határok. A légitársaságokat összefogó nemzetközi szervezet, az IATA vezetője pedig egyenesen azt szeretné, ha olcsón hozzáférhető, 10 dollárnál nem drágább gyorstesztekkel váltanák ki a karantént. Egy másik példa Izland, ahova a nyári hónapokban annyi turista érkezett, hogy tele voltak a repülőjáratok, de gyakorlatilag nyoma sem volt a járványnak, ám amikor a helyi kormány kötelező tesztet és karantént kért, azonnal kiürült a szigetország. Megannyi hasonló példát lehet mondani a közelmúltból, és ez nemcsak a légitársaságok, a szállodák, a turisztikai szolgáltatók problémája, hanem számos más helyi szolgáltatóé, termelőé is, valamint az alkalmazottaké – a tavaszi állami segítségek, a munkahelyvédelmi keretek (már ahol volt ilyen) lassan kifogyóban, így azok a cégek, amelyek eddig megtartották a munkavállalókat, a hosszú téli hónapok előtt (amikor egyébként is kevesebb a turista) végleg megválhatnak tőlük. Lassan a hotelek is eljutnak oda, hogy olcsóbb bezárni, mint nyitva tartani.

Egy felmérés szerint az utasok 84 százaléka nem utazik, ha az fenyeget, hogy karanténba kerül, 88 százalékuk viszont utazna, ha a tesztelés kiváltaná a karantént. Még mindig van egy réteg, amely úgy gondolja, hogy felelősségteljesen, a helyi biztonsági szabályokat betartva most is lehet utazni. Ők a bátor utazók, akik most minden korábbinál olcsóbban indulhatnak útnak, és az is garantált, hogy ahol korábban tömegek voltak, most csak pár ember lesz, és sokkal nyugodtabb az utazás. Ne feledjük, az európai GDP csaknem 10 százalékát adja az idegenforgalom, számos országban pedig még ennél is sokkal nagyobb az aránya, így nem mindegy, milyen intézkedéseket hoznak a kormányok. A gépek fedélzetéről jó ideig hiányozni fognak az üzletemberek, a szállodák sem fognak megtelni hónapokig a különböző konferenciákra érkező vendégekkel, így az egyetlen esély, ha nem riasztják el azokat, akik most utaznának. Ez azért is lenne hasznos, mert ezekkel a vendégekkel életben tartható a légi közlekedés – persze nem a korábbi mennyiségű járatsűrűséggel –, és a szállodák is megúszhatják a csődöt vagy az ideiglenes bezárást. A következő hónapokban egy félházas üzemeltetés után sokkal egyszerűbb lesz, lenne a kilábalás – remélhetőleg a következő év első felében –, mintha mindent a nulláról kellene kezdeni. E nélkül elkerülhetetlen a csődhullám, a még nagyobb gazdasági visszaesés, a jelentősen megugró munkanélküliség…