A bolygó liberális

Fiatal demokráciánkban a pártok gyakorta nem ideológiai alapon, hanem személyi összeférhetetlenség miatt jönnek létre, lásd MKP–Híd, KDH–SDKÚ–Szabad Fórum–Misia 21, KDH–NOVA, KDH–Sieť, HZDS–HZD, SNS–PSNS, majd SNS–KSNS, csak hogy a legismertebb „töréspontokat” említsem. Nem volt ez másként az SaS háza táján sem. Jozef Kollár ugyanis a kezdetektől (most már nem túlzás azt mondani: napjainkig) nem tudta megfogalmazni, miben más az ő liberalizmusértelmezése, mint Richard Sulíké, így a pártelnökválasztás kívülről nézve leginkább személyi ellentétek eszkalálódásaként volt leírható. Ugyanez a tanácstalanság folytatódott a kilépés után, pedig a szakadárok magukkal vitték a párt legképzettebb kommunikátorát, Daniel Krajcert is. Egy hónap múlva beléptek – formálisan: társulási szerződést írtak alá – a magát konzervatív pártként meghatározó Új Többségbe. Ott aztán még kevésbé tudták hallatni a hangjukat, gyakorlatilag a peremre sodródtak, frakciójukat felszámolták, a vezetésből kiszorultak. Ilyenformán Droba visszatérési kísérlete eredeti pártjába, az SaS-be leginkább a saját pozíciójának megmentésére irányuló próbálkozásként értelmezhető. Kolláréknak – Drobának is – most már meg kell enniük, amit főztek, bár lehetőségeik, azok után, hogy kiderült, nincs visszaút, némileg korlátozottabbá váltak. Vagy maradnak a NOVA peremén, vagy önálló pártot alapítanak, bár úgy tűnik, Szlovákiában csak annyi liberális szavazó él, amennyi egyetlen ilyen profilú pártot tud bejuttatni a parlamentbe. A bejutást nehezíti az is, hogy akkor el kellene mondaniuk végre, mit szeretnének, és azt, az eddigiek alapján legalábbis úgy tűnik, nem nagyon tudják.