Tettestársak

Annyi megbotránkoztató és felháborító dolog történt a napokban, hogy nem emelhetünk ki egyet közülük, valamennyit fel kell sorakoztatni e kommentárban. 

A Smer parlamenti alelnöke, Martin Glváč azt az eljárást választotta, amit Robert Kaliňák fejlesztett ki.

Először úgy védekezett, hogy megpróbált hülyét csinálni az emberekből, s amikor ez nem működött, inkább idiótát csinált magából. 

Előbb letagadta, hogy bármilyen kapcsolata lett volna Alena Zsuzsovával, aztán azt mondta, hogy a dologba beavatott „további személyeket” is, míg végül egészen odáig jutott, hogy azt állítsa, a Zsuzsovával való írogatást a Főügyészség és a katonai elhárítás javaslata alapján folytatta.

Minden, amit az ügyben mondott, nemhogy nyilvánvaló és könnyen leleplezhető hazugság volt, hanem olyan szánalmas hazudozás, amihez már alighanem gyengeelméjűnek kell lenni. Glváč azt mondja, még védelmi miniszterként komoly pozíciókban levő személyekhez fordult azzal a kérdéssel, hogy mit tegyen, mert „kapcsolatba lépett vele egy ismeretlen nő”. Jaromír Čižnár e kijelentés után elküldte Glváčot a fenébe. Ľubomír Skuhra, a katonai hírszerzés volt főnöke viszont állítólag azt tanácsolta neki Zsuzsová jelentkezése után, hogy „ilyen esetekben biztonságosabb további személyeket is bevonni”.

Erre alapozva Glváč azt állítja, az „illetékes szervek utasítása alapján” küldözgetett szelfiket Zsuzsovának, meg megírta neki, hogy gyönyörű, és megérdemli a kényeztetést. 

A tények azonban azt mutatják, hogy Glváčnak éveken át bizalmas kapcsolata volt egy nővel, aki Marián Kočnernek dolgozott és most három gyilkosság gyanúsítottja, és erre nem magyarázat vagy felmentés még az sem, ha a volt miniszter valóban csökkent értelmű.

Peter Pellegrini kormányfő először azt mondta, Glváčnak nyilvánosan magyarázatot kell adnia Zsuzsovával kapcsolatban, és bár ezt máig nem tette meg, valami csoda folytán egyszer csak visszanyerte a kormányfő és a Smer vezetésének bizalmát. De nem ez az egyetlen eset, amikor 

Pellegrini bebizonyította, hogy semmivel sem jobb Ficónál.

Martina Lubyová oktatási miniszterről a kutatási pályázati pénzek botrányos elosztása után kijelentette, hogy „utólagosan bizonyos dolgokra magyarázatot kell adnia”. Mintha Lubyová rendesen végezné a dolgát, csak éppen ezt nem tudná megmagyarázni. (És mit kéne megmagyarázni, ha rendesen végzi a dolgát?) A helyzet azonban az, hogy a megmagyarázhatatlant Lubyová sem tudja megmagyarázni.

A következő ügy, hogy Pavol Vorobjov, a pénzügyőrség igazgatója állítólag Tibor Gašpar volt országos rendőrfőkapitány utasítására 2017-ben átvilágította Ján Kucik újságírót. Éppen akkor, amikor Marián Kočner információkat gyűjtött Kuciakról és más újságírókról. Mivel így felmerül a gyanú, hogy azokat a rendőrségtől kaphatta, az államfőnek is meg kellett szólalnia, „mert ez a maffia és az állam összefonódását jelenti”.

A pontot az i-re, a habot a tortára Andrej Danko tette fel. Aki azt hitte, hogy egy ilyen komikus figura nem jelenthet veszélyt a társadalomra, most megint kapott tőle egy esélyt, hogy elgondolkozzon a szavain. Mégpedig, hogy a demokrácia jó dolog, „de végül valakinek úgy is meg kell mondania, hogy ki engedelmeskedjen és ki dolgozzon”.

Az erős kéz politikáját emlegeti egy olyan ember, aki leginkább azzal tűnt ki, hogy a kezével képes lemásolni egy doktori munkát.

Ahogy a Smer és az SNS védi saját magát és az embereit, már eljutott abba a stádiumba, amikor a bűntársak védik egymást és ezzel magukat. Már nem áldozhatnak fel senkit, mert azzal saját magukat is veszélyeztetnék.
A szerző a Trend hetilap munkatársa