Tóth Katalin: Váljanak a diákokból érettségizett, sokoldalú emberek

Tóth Katalin 2002 óta, vagyis kerek 20 éve dolgozik az idén a 70. jubileumát ünneplő szakközépiskolában. A magyar Emberi Erőforrások Minisztériuma által megítélt díj nagyon kellemesen meglepte. Az elismerést 1991 óta osztják ki azoknak a tanároknak, akik „a gyermekek harmonikus személyiségformálásában huzamosan kiemelkedő munkát végeznek”. „Úgy érzem, hogy ez most a több mint 30 éves tanári munkám megkoronázása” – mondja lapunknak. Ám azonnal hozzá is fűzi, a lényegen mindez semmit sem változtat:

„Kollégáimmal együtt szerintem díjak és elismerések nélkül is a maximumot adjuk. Ha nem kaptam volna meg, akkor is ugyanúgy végezném a munkámat, mint eddig.”

Tóth Katalin otthonról kapta azokat az első impulzusokat, amelyek a tanítói hivatás felé terelték, mivel édesanyja és édesapja is pedagógus volt. „A családi beszélgetések leggyakoribb témája nálunk az iskola, a tanítás, az oktatás volt. Nagyon gyakran kitértünk a hagyományok tiszteletére is, tehát mindezt még otthonról hoztam” – emlékszik vissza. A családon belül immáron a harmadik generáció is ezt a pályát műveli, hiszen lánya már gyakorló pedagógus, fia pedig szintén annak készül.

Humán műveltség

„Diákjaim évek óta részt vesznek a különféle történelmi jellegű megmérettetéseken. Ilyennek számít a Kincskereső, a Múltidéző vagy a rovásírásverseny, illetve a Palóc Társaság esszéíróversenye, ahol rendszeresen dobogós helyezést érnek el” – foglalja össze a tehetséggondozó munkáját. „Szabad kezet kapok abban, hogy a diákokkal sokrétű kutatómunkát végezzünk. Szakközépiskolánkban nemcsak a műszaki szaktantárgyakra helyeződik a hangsúly, hanem a társadalomtudományokra is” – fejti ki az egyik legfontosabb meglátását.

„Míg egy gimnáziumban több humán beállítottságú diák van, akik jobban el tudnak mélyülni a történelemben, addig az ipari iskolába főleg azért jönnek a gyerekek, mert a műszaki szakok érdeklik őket. Viszont itt is nagyon sok olyan diákunk van, aki például a történelem vagy a néprajz iránt érdeklődik. Velük könnyű dolgom van, mert maguktól jelentkeznek”

– mondja Tóth Katalin. Akiknek viszont idegenek ezek a tantárgyak, azoknál nem erőlteti a pluszmunkát. Náluk leginkább az órai törzsanyagot átadására összpontosít, de még ekkor is próbálja felkelteni a figyelmüket – többek között – érdekes történetekkel és az összefüggések megértésével. Némileg hasonló a helyzet a magyar nyelv és irodalomórákon is, ahol az egyik legfőbb célja, hogy „aktív olvasókat” neveljen, s hogy javítsa a diákok megszólalásmódját és szövegértését.

„Mindig azt mondom, hogy a beszéd az ember egyik védjegye. Szeretnénk, ha a diákjainkból sokoldalú, érettségizett emberek válnának, s kifejtenék a véleményüket az őket körülvevő világról”

– foglalja össze. Ehhez tartozik az is, hogy kollégáival igyekeznek minél több komáromi kulturális eseményre elvinni őket. Nem ritka az sem, hogy az iskola érettségizői aztán valamilyen humán területen folytatják a felsőfokú tanulmányaikat. Ezen felül más téren is a szakmai utánpótlás biztosításáért dolgozik, hiszen 2007 óta a Selye János Egyetem történelem szakos hallgatói közül többen nála végzik szakmai gyakorlatukat.

A gyökerek nyomában

A szakközépiskola egyfajta gyűjtőintézmény is, hiszen a Palócföldtől kezdve a Zoborvidéken át egészen Csallóközig Komáromba vonzza a diákokat. Tóth Katalin már szeptemberben fel szokta térképezni, hogy az elsősök közül ki és honnan jött. Ha látja, hogy a diák érdeklődést tanúsít, bevonja abba a kutatómunkába, amit ő egyszerűen csak a hobbijának nevez: „Feldolgozzák a község történetét, felkutatják a régi mesterségeket. Külön figyelmet szentelek a hagyománytisztelet miatt az olyan helyi híres egyéniségek bemutatásának, akik történelmi vagy nemzetiségi szempontból valamit letettek az asztalra. »A szél kihívásaira a fa gyökérzetével válaszol« – Illyés Gyula ezen gondolatait tartom vezérelvemnek. Szerintem ugyanis a múlt ismerete felvértezi a fiatal generációt nemzeti identitástudattal és biztosabb jövőképpel.”

A kutatás alatt gyakorlatilag néprajzi munkát is kell érteni, hiszen a diákokkal régebbi – akár paraszti, akár polgári – tárgyakat is gyűjtenek a dél-szlovákiai területről. Egy részükből kis kiállítást hozott létre a szakközépiskola első emeletén még 2007-ben, amit bárki megtekinthet. „A történelemórákra is beviszem a régi falusi életet bemutató dolgokat. Sokan, főleg a városi panellakásokban lakó gyerekek nem is ismerik ezeket” – hívja fel a figyelmet egy további fontos szempontra. A kitüntetett pedagógus jövőbeli céljának tekinti, hogy minél több diákkal megszerettesse a történelmet, s egyre többen kapjanak kedvet a történelmi kutatómunkához.